Harry a télben *hun*

6.rész

Amikor Perselus bejött Harry épp olvasgatott ezért amikor csak úgy kopogás nélkül berontott a szobába, a kócos hajú nagyon meg ijedt és ezért a könyv nagy csattanással ért földet.

- Potter azonnal velem kell jönnie.-mondta dühösen. De Harry érezte hogy ez a harag nem felé irányul hanem egy másik személy iránt aki miatt valószínűleg ilyen lett a professzor lelki állapota.

- Rendben, de hová?- kérdezte Harry.

- A gyengélkedőre.-köpte oda a szavakat a professzor. Harry érzékelte hogy fölösleges tovább kérdezgetnie Pitont hisz úgyis csak olaj lenne a tűzre. Ezért bólintott egyet jelzésnek hogy el fogadja a választ.

Mikor Piton agyába is el jutott ez a mozdulat azonnal el indult kifelé az ajtón nagy öblös léptekkel hogy Harry alig bírta követni.Miután oda értek Harry nagyon elfáradt mert a lába még mindíg gyenge volt.

Be léptek az ajtón és a javas asszony rosszalló tekintetével kellet szembe nézniük, ami legfőképp Pitonra irányult.

- Piton mit mondtam magának?!-a javas asszony meg sem várta hogy reagáljon valamit azonnal le támadta a professzort.- Meg mondtam hogy ne fárassza ki Harryt mert az nem tesz jót neki, főleg rehabilitáció előtt.- mondta poppy dorgáló hang nemben. Piton ügyet sem vetve az asszony dorgáló szavaira szólalt meg.

-Még vissza jövök.- mondta Harryre meredve. Majd távozott a teremből.

Harry meg csak ott állt mint egy elveszett bárány.

- Perselus el mondott mindent magának?-kérdezte a javas asszony vissza fordulva Harryhez.

- Hát csak azt mondta el hogy mi a mágia megfagyás.

- Értem akkor el mondok én mindent. Először is tudja hogy miért van itt?

- A rehabilitáció miatt?-kérdezi Harry félénken.

-Igen ezért is. De második ok hogy itt tartózkodik az hogy meg kell találnunk az úgy nevezett "társát".

- Hogy mimet?-lepődik  meg Harry.

- A "társát" vagyis egy olyan varázslót kell találnunk aki iránt ön többet érez ...-  várakozóan rá pillant harryre de ő csak értetlen fejet vág.-hah bármilyen olyan ember akit jobban szeret a többinél.- magyarázza az asszony.

- De miért kell nekem egy ... társ?-kérdezi bizonytalanul.

-Azért mert ha számára kedves emberrel van egy légtérben akkor az elősegíti a mágiája fel oldódását.

- Oh értem -húzta száját egy szomorú félmosolyra.

- És ez meg határozza hogy milyen gyorsaságban és minőségben fog gyógyulni. Ezért szigorúan csak orvosilag meg kell kérdeznem. Harry van valaki akibe szerelmes?- csak meg hökkenve állt a kócos hajú a kérdés elött. El mondja vagy ne mondja hogy szerelmes de az akibe beleesett utálja és szinte biztos hogy nem szereti? De aztán döntött.- Nem nincs!

- Értem, akkor majd mikor vége lesz a karácsonyi szünetnek vissza helyezünk a saját hálókörletébe. De most beszéljünk a rehabilitációról.

***

Piton napja egész nyugodtan telt, mivel a laborjában lehetett és még Potter sem zaklatta( bár nem vette volna zokon ha kicsit mégis).

Minden rendben ment amíg egy bájital készítése közben el nem kalandozott Pitonunk figyelme ( Harryre gondolt) és így el rontotta azt. Morgolódva figyelte ahogy a szép smaragd zöld italból használhatatlan kotyvalék lesz.

Aztán ezt hogy fogja meg magyarázni poppynak, aki ezt a főzetet holnapra várja? Csak álljon oda elé és mondja azt hogy: Sajnálom el rontottam a főzetet mert Harryre gondoltam? Pff ez ... Ezt nem mondhatja mert ... Mert nem lehet ilyen naiv gondolkodású. Mert Perselus Piton egy rideg tekintélyt parancsoló kém akinek nem vonhatják el a figyelmét ilyen prűd dolgok. Csak hogy sikerült Harrynek tönkretenni egy heti munkáját azzal hogy Perselus rá gondolt és nem a receptre.

Így ilyen morcosan indult meg, Harry szobája felé hogy elkísérje a gyengélkedőre ahol Poppyval megkezdik a rehabilitációt.

Mikor oda értek a gyengélkedő bejárata elé látta hogy Harry nagyon el fáradt, valószínűleg a lábai miatt. Ez a kép a megbánás lángját gyújtotta meg benne mert igaz hogy kedveli Harryt de azért ennyire nem ... Vagy mégis? Piton még sosem volt ennyire bizonytalan mint Harryvel kapcsolatban és persze az érzéseivel kapcsolatban is. Ezen gondolkodott és szinte agya el siklott minden felett ami nem Harryre őszpontosított. Csak akkor jött rá erre mikor kilépett a teremből és hallotta ahogy potter és a javas asszony beszélget. Nem állt ott sokáig szinte azonnal el suhant Harryn gondolkozva.  

***

Mindig szinte ezt a bizsergető érzést érezte Harry közelében. Ahogy teltek a napok úgy vált mindig egy kicsit mélyebbé ez a meg magyarázhatatlan érzés. Mikor ki alakult szinte észrevehetetlenül pár nap alatt a rutinjuk akkor jött el a karácsony. 

Mikor eljött a karácsony reggel Piton már végképp nem tudta mit érez. Ezért korholta is magát. De azt tudta hogyha Harry közelében van akkor melegséggel tölti el szívét és bármennyire is próbálja el fojtani mindig fel tör és úgy meg dobogtatja szívét mintha egy verseny seprû lenne. Ezért mostanában nem ellenkezik az érzései ellen de nem is mutatja ki.

Rutin szerűen ki ment hogy a kandalló elé üljön és hogy el olvassa az újságját,de ahogy be lépett a helyiségbe furcsa látvány fogatta. A meg szokott *Harry a kanapé legvégében ül és ott reggelizik* helyett az a fel állás várta hogy Harry a begyújtott kandalló elött ül és valamit szorongat. El varázsolva figyelte Harry a tüzet mintha meg láthatna benne valamit de ugyan ez igaz volt Perselusra is mert ő meg Harryt nézte el varázsolva hogy hogyan csillan meg mind a reggeli napfény mind a kandalló fénye a haján. Órákig tudta volna figyelni de Harry felé fordult így meg törte a varázst.

- Jó reggelt professzor.- mondta Harry egy fél mosoly kíséretében. Piton csak biccentet mert zavarában nem tudott ki préselni magából egyetlenegy értelmes mondatot sem. - És boldog karácsonyt.- fordult vissza a tűz felé.- Önnek is.- dörmögte Piton és közben el indult a jól meg szokott helye felé. Le ült majd kezébe vette az újságját s közben mindig rá sandított Harryre. Nem tudta el képzelni mi lehet az a kezében. Neki szánja? Vagy talán kapta? Vagy csak egyszerűen a kezében maradt? Egyáltalán ajándék? Ezek a kérdések és a lehetséges válaszok pattogtak Piton koponyájában.

Nem kellet sokáig várnia mert Harry meg törte a folytogató csendet.

- Professzor ...kérdezhetek valamit?

- nyugodtan kérdezzen csak...- mondta kicsit bizonytalanul  mert váratlanul érte a kérdés.

- Ön szereti az étcsokit? -kérdezte érdeklődő hangon de továbbra is a hátát látta csak Piton.

- Először is ha hozzám beszél akkor nézzen rám másodszor is igen szeretem.- mondta határozottan. Fel állt Harry majd Perselus felé fordult és neki nyújtotta a becsomagolt csoki táblát. - Akkor boldog karácsonyt Piton professzor. És köszönöm hogy gondoskodott rólam. - mondta egy gyengéd mosollyal az arcán. Piton el vette tőle az ajándékot majd meg akarta köszönni az ajándékot de csak ez jött ki a száján:- Szívesen és ha kérhetném ne a padlón üljön.- Mondta mocorogva és pírját eltakarva úgy hogy el nézett a másik irányba mert egy részt nem azt mondta amit szeretett volna másrészt pedig miért pironkodik mint egy szűz kislány?! Harry addig amig piton elmélkedett leült, de közelebb a piton "felén" lévő karfához. Mikor észrevette hogy potter közelebb ült hozzá mint szokott akkor úgy érezte hogy le kell nyugtatnia magát ezért szó nélkül fel állt és le ment a laborjába.

Már nagyon nem bírta ezt a szíve mert annyira dobogott hogy szinte ki akart ugrani a helyéről és még a reggelijét sem tudta meg enni bár ez csak akkor jutott eszébe amikor meg kordul a gyomra.

Ha tetszett akkor kommentelj vagy vote-olj. 🍅💗