A Szakácsom És Én

VII.

Péntek délelőtt fáradtan mentem dolgozni,de erőt adott a boldog tudat,hogy három egész nap pihenés követi az aznapi tizenkét órás műszakot.
Szokás szerint a hátsó bejáraton érkeztem az öltözőbe,ahol Luca éppen a haját fogta össze.
-Szia!-köszöntem barátnőmre
-Halihó Csajszi!-köszöntött ő is.-Megint egy rohadt, munkával töltött nap,de legalább erre a hétre az utolsó.-mondta
-Már jól fog esni egy kis pihenés.-mosolyogtam
-Pihenés ,mi?-célozgatott a Márkkal töltendő hétvégémre.
-Igen,minden bizonnyal pihenni is fogunk-húztam ki magam.
-Előtte vagy utána?-kérdezte nevetve
-Mi előtt?-értetlenkedtem
-Regi,te alszol még vagy mi? Mielőtt ágyba bújtok vagy utána.
-Luca!-tettem,hogy mérges vagyok-Amúgy sem tartunk még ott-sütöttem le a szemem,de-tettem fel a mutatóujjam-a legjobb úton halad,hogy beadjam a derekam.
-Na,végre! Jobb ezt az elején tisztán látni,mármint,hogy működik-e a dolog ezen része is.-mondta Luca teljes komolysággal.
Én csak mosolyogva megráztam a fejem.

Luca az Luca. Sajátos elvekkel és sajátos életszemlélettel. Néha túl keménynek tűnik,pedig nem az,inkább csak határozott,talán túlságosan is.
Hihetetlenül gyorsan tud véget vetni kapcsolatainak,amint valami nem felel meg a saját magában felállított szabályrendszerének.

Időközben elindultunk felvenni a munkát,mivel lassan tízet ütött az óra.  A konyhán keresztül igyekeztünk az étterembe,ahol ismeretlen arcot pillantottam meg.
-Sziasztok lányok-köszönt ránk Sándor .Ő a szakácsunk.-Bemutatom nektek Bencét-mutatott a mellette álló férfire.-Mint tudjátok,egy hónap múlva nyugdíjba megyek és a jelenlegi állás szerint,Bence lép a helyembe-veregette meg az újdonsült munkatársunk vállát,aki rögön kezet nyújtott előbb Lucának,majd nekem.
-Szia! Bence vagyok!
-Szia! Regina!- fogtam vele kezet,miközben játékos,barna szemeibe néztem. Eszméletlenül jól nézett ki. Halántékán őszülő barna hajjal,csibészesen csillogó barna szemeivel,sármos borostájával úgy festett ,mintha valamelyik amerikai film szívtiprója állna előttem.
A keze izmosnak tűnt,már amennyire a szakácskabáton keresztül le tudtam szűrni.
Egy pillanatig farkasszemet néztünk,majd elmosolyodott. Hirtelen észbe kaptam és kihúztam a kezem az övéből.
-Örülök,hogy megismertelek mondta-majd a fejét nem mozdítva végig futott a szeme rajtam .
-Úgyszintén- próbáltam közönyös képet vágni.
-Na ,húzzunk Regi,mielőtt lecsesz a főnök-karolt belém Luca. Azzal elindultunk.

-Anyám ,ez pasi a javából! Hogy végig mért téged. Tuti bejössz neki!-kuncogott mellettem .
-Miket beszélsz? 
-Láttam ,amit láttam! Ami azt illeti ,azt is láttam,hogy téged sem hagy hidegen.
-Ugyan már!Túl sok szappanoperát nézel vagy agyadra ment a munka? Egyébként is nekem ott van Márk.
-Regi,élj egy kicsit! Lazíts! Élvezd a lehetőségeket!-kacsintott rám a barátnőm.
Mire válaszolhattam volna ,Luca elsétált,mivel vendégek érkeztek.
Luca és az elvei...Meg egyébként is. Most ismertem meg két perce ezt a Bencét és máris összeboronál vele. Természetes,hogy végig mért elvégre most ismert meg.
Azért meg kell hagyni tényleg jól néz ki. Túl jól is.

Pörgős nap volt. Négy óra körül jutottunk el odáig,hogy együnk valamit. Nem voltam oda az itteni kosztért. Minden dolgozónak járt egy adag a napi menüből,ami ma erőleves és bolognai volt,a "b" verzió pedig vagdalt és sós burgonya.
Beléptem a konyhába,ahol Bence éppen kibújt a szakácskabátjából,az alatta lévő fehér póló feszült izmaim. Oltári jól festett. Önkéntelenül a számszélére haraptam,amikor is felém fordult. Huncut mosoly jelent meg a szája szélén.
-Enni jöttél?- kérdezte
-Igen-fordultam el egy tányérért. Mire megfordultam már mögöttem volt,az egész napos főzöcske után is észvesztő illata volt.
"Mi a franc,kapd már össze magad!"-próbáltam magam felrázni.
A keze a tányéromért nyúlt.
-Majd én szedek neked. Adnál nekem is egy tányért? Ha nem zavar csatlakozom hozzád.
-Nem zavarsz-mondtam kimérten
Elindultunk a személyzeti étkező felé. Az ajtóban megállt,majd maga elé engedett.
Egymással szemben ültünk az asztalhoz.
-Jó étvágyat! Remélem ízleni fog-mondta
-Köszönöm, neked is jó étvágyat!

Kezembe vettem a kanalat és a villát,unottan tekertem a tésztát az evőeszközre. Kicsit zavarban voltam,mert nem tudom leplezni az érzelmeim, rögtön kiül a képemre ,ha esetleg nem ízlene.
Kár,volt ezen agyalnom .
-Hmmm,ez isteni !-valóban fantasztikus volt. -Én ilyet jót még nem ettem-mondtam mindenféle túlzás nélkül.
Bence elmosolyodott,mintha zavarban lenne.
-Örülök,hogy ízlik.-mondta szerényen.
Csendben ettünk pár percig mire megszólalt.
-Régóta dolgozol itt,ugye? Legalábbis a mozgásodból úgy tűnik. Nagyon rutinos. Laza,ösztönös.

"Ez engem figyelt?"-gondoltam magamban.

-Két éve kezdtem itt,miután lediplomáztam. Előtte egy kávézóban dolgoztam.

-És mi lenne az eredeti szakmád?-kérdezte

- Eredetileg tanár vagyok,vagyis lennék,de a kötelező gyakorlaton túl sosem tanítottam-bámultam elszomorodva a sótartót.

-Oh,akkor hogy kerülsz ide?-kérdezte meglepve
-Ez hosszú történet-tértem ki a válasza elől.
-Magyarán nem szeretnél róla beszélni. Ne haragudj, nem akartalak faggatni!
-Nem gond-ráztam meg a fejem,majd felálltam az asztaltól -ideje visszamennem-mondtam..
Bólintott és elindultam,de ő még maradt.

Az este kész örültek háza volt. Rengeteg vendég volt ,az összes asztal megtelt és páran várakoztak a pultnál üresedésre.Besegítettem Janinak a pultnál ,amikor elfogyott a citrom. A konyhába siettem,benyitottam a zöldség előkészítőbe és felkaptam pár citromot,szélsebesen indultam vissza,amikor beleütköztem valakibe.  Történetesen Bencébe.Ügyetlenül próbáltam felkapkodni a citromokat,amikor leguggolt mellém és szemtelenül közel hajolt hozzám és egy újabb darabot nyújtott felém.
-Itt is egy -mondta
-Kösz-kaptam ki kissé ingerültem a kezéből
-Nem ütötted meg magad?
-Nem -vetettem oda elég flegmán és vissza is rohantam.

Olyan közel volt hozzám,annyira hihetlenül közel.  Nem is ráharagudtam,hanem magamra. Olyan érzések keringtek bennem,amiktől megijedtem. Lelkifurdalásom támadt Márk miatt. Teljesen összezavart. "Milyen egy hülye liba vagyok! Miért kell ilyen kibaszott jól kinéznie? Nem vagyok normális! Amúgyis az ilyen pasikat várja haza  valaki. Tökéletes sminkkel és öltözékkel. Engem is várnak nemsokára,ami azt illeti . Még egy óra és mehetek. "-tépelődtem magamban.

Zárás után együtt léptünk ki Lucával a hátsóajtón. Bence éppen Janival fogott kezet ,aki újra felénk intett,majd a buszmegállóba sietett.

-Esetleg elvihetem a hölgyeket-kérdezte Bence.

Ebben a pillanatbsn megszólalt a telefonom,Márk volt.
Idegesnek tűnt a hangja ,amikor beleszólt.
-Valami baj van?-kérdeztem .
-A nagymamámat bevitte a mentő a kórházba. Megcsúszott és elesett,bevitték a kórházba.  Már úton vagyok haza. Próbáltalak hívni már,hogy nem tudlak haza vinni, ne haragudj!
-Ne viccelj,semmi gond,majd hívok egy taxit! Vigyázz magadra!-mondtam

Visszaléptem Lucáékhoz.

-Meg is jöttek értem-nyomott egy puszit az arcomra és be is pattant az éppen  laparkoló szürke kocsiba.

-Haza vigyelek-kérdezte Bence
-Nem kell,köszönöm,  hívok egy taxit.-utasítottam el.-biztosan kerülő lenne neked
-Szívesen elviszlek vagy ha ragaszkodsz hozzá megvárom veled a taxit.Bár...-gondolkozott el
-Bár?
-Annyi idő alatt haza is érhetnénk-kacsintott rám.

Elmosolyodtam.

-Jó,nem bánom menjünk.-egyeztem bele.

Mikor megmondtam neki a címet elnevette magát.
-Ez vicces!-mondta
Értetlenül néztem rá.
-Mégis mi?
Én is abban az utcában lakom csak a páratlan oldalon.
-Mióta?
-Pár hete.Előtte Londonban laktam három évig,az előtt egy évet Rómában.
-Akkor ezért olyan fenséges a spagettid.-mosolyogtam-Nem gondoltam volna,hogy ilyen világjáró vagy.
- Tudod,ez is egy hosszú történet-rögtön tudtam,hogy a délutáni beszélgetésünkre utal és nem szeretne róla beszélni.-Majd egyszer egy üveg bor mellett elmesélem.
Ettől kicsit zavarba jöttem. Nemsokára megérkeztünk haza.
Elköszöntem és a lakásba mentem.

Egy óra múlva írt Márk.

-"Megérkeztem. Jó éjt!"

Nem válaszoltam semmit. Csak feküdtem és ostoroztam magam,amiért folyamatosan Bence járt a fejemben.