A Szakácsom És Én

XII.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A kijelzőn Réka,egy volt osztálytársam ,neve villogott.
-Szia!-szóltam bele rekedtesen
-Szia Regina! Felkeltettelek? Ne haragudj,de fontos dologról szeretnék beszélni veled.
-Semmi gond,de ne csigázz mondd!-türelmetlenkedtem.
-Szóval arról van szó,hogy megüresedett egy hely az iskolában,ahol tanítok és gondoltam érdekelhet.

Hirtelen nem is jutottam szóhoz. Zolival való szakításom után,muszáj volt jó fizető állást keresnem,így kerültem az étterembe. A főiskola mellett egy butikban táskákat árultam és egy kávézóban voltam beugró,itt ismertem meg Lucát,aki a tulaj fiával járt éppen. Amikor megtudta a Zolival történteket és azt,hogy kölcsönt kell felvennem,beajánlott az étterembe,ahol szinte azonnal munkába állhattam. Nem is pályáztam soha tanári állást,sőt nem is keresgéltem. 

-Hu, Réka ! Nem is tudom. Milyen szak? És mikortól?
-Éneket kellene tanítani és a téli szünet után kell kezdeni. A mostani kollegina babát vár és egészségügyi okok miatt nem dolgozhat,ezt a pár napot megoldjuk helyettesítéssel,de januártól  állandó emberre van szükség.  Tudom,hogy matek-ének szakos vagy és szeptembertől matematika tanárra is szükség lesz.
-Értem. Nem tudom mit mondjak.
-Mondjuk,hogy még ma behozod az önéletrajzod és a bizonyítványaid. Szeretném,ha a diákjaim jó kezekben maradnának ősztől.
-Ezt hogy érted? Elmész a suliból?
-Igen,nyáron babám születik.
-Gratulálok-ujjongtam a telefonba -ez szuper!
-Köszönöm-nevetett a vonal végén. -Szóval? Hogy döntesz? Még nincs meghirdetve az állás,annyira friss a dolog,de megemlíttelek az igazgatónak.
-Át kell gondolnom ezt . Kérek egy kis időt.
-Rendben,egy óra múlva visszahívlak-ennél ,azért kicsit több időre gondoltam,de mindegy.

Elköszöntünk egymástól és rögtön kattogni kezdett az agyam . Kislány korom óta tanítani szeretnék, minden vágyam ez volt és most mégis vacilálok. A nappaliba mentem ,s fel-alá mászkáltam. Nem is értettem min gondolkozom,jobb dolog nem is történhet velem,mint ez. Az ölembe pottyan egy állás.Álmaim állása. Leültem a kanapéra és hátra dőltem,lehunytam a szemem . Akkor és ott eldöntöttem,hogy megpályázom. Nem tagadom , a  döntésemben Bence is közre játszott.
Soha jobbkor-gondoltam.

Egy óra múlva hívott Réka,elmondtam neki ,hogy jelentkezem a munkára.

Lemondtam Lucával a találkozót ,mert fél háromkor várt az iskola  igazgatója. Nem mondtam neki,hogy miért ,csak sms-t írtam.

Nagyon izgultam,hirtelen azt sem tudtam,hogy hol kezdjem.
Lepattantam a laptomom elé és megszerkesztettem az önéletrajzom,kinyomtattam, majd előkerestem a bizonyítványaim.

Az izgalmam egyre erősödött.

Fél órát ácsorogtam a szekrényem előtt,mire eldöntöttem ,hogy mit vegyek fel. Egy bézs színű nadrágot választottam egy fehér ,csinos kötött pulcsival.
Gyorsan elszaladt az idő.
Izgatottan léptem be az iskolába,a portás útba igazított az igazgatói iroda felé.

Hosszú folyosón lépkedtem végig,az iskolában csend volt,csak a cipőm kopogása hallatszott.
Nagy,fekete, bőrpárnás , ajtóhoz érkeztem. Az ajtón cirádás tábla jelezte,hogy az ajtó az igazgatói iroda ajtaja,alatta pedig az igazgató neve: Feller Miklós.
Egy pillanatig elgondolkoztam,hogy hol kopogjak be ,amikor megláttam a kilincs mellett egy párnázatlan részt. Az ajtó szinte rögtön kinyílt és egy negyven évkörüli férfi üdvözölt.
Bemutatkoztam,majd Rékára hivatkozva elmondtam miért vagyok itt.
Miközben a férfi megkerülte az asztalt,hellyel kínált ,én pedig alaposabban szemügyre vettem.
Kellemes,sportos megjelenése volt,világos barna haja és zöld szemei,magas sportos testalkata. Egy fekete farmert,világos kék inget és egy sötét kék,sportos zakót viselt.

-Szóval,két éve végzett és ezidáig nem tanított?-nézett fel az önéletrajzomból.
-Igen,sajnos nem dolgoztam még a szakmámban.
-A kilencedik, tizedik évfolyamon kellene éneket oktatni. Ez hat osztályt jelent és heti hat órát. A felsőbb évfolyamokkal összevontan heti két alkalommal énekkari próbák vannak,alkalmanként hatvan percben,illetve helyettesítéssekkel is számolni kell. Jelenleg több továbbképzés folyik és iskolán kívüli versenyeken mérettetik meg magukat diákjaink,ahová a felkészítő kolléga kíséri a gyerekeket.  Vállalható ez így Önnek.
-Igen,természetesen -ami azt illeti ez baromi kevés óra,ha nem kell helyettesíteni,de bízom benne,hogy a következő tanévtól már taníthatok matematikát is..
-Rendben. Letelefonálok a gazdasági irodába,kérem fáradjon le és a lányok elmondják milyen iratokra lesz szükség és előkészítik a szerződését és január harmadikán kezdhet. Lesz egy hét múlva egy értekezlet,kérem azon is vegyen részt,ott megkapja az osztálynévsorokat és az órarendjét.
-Oké-bólogattam.
Kezet fogtunk.
-Kérem ,tegezzen kedves Regina,a kollégáimmal tegező viszonyban vagyunk.
-Rendben.-mosolyogtam rá kissé sután.

Lebattyogtam a gazdasági irodába, lefénymásolták az irataim ,bizonyítványaim és haza felé vettem az irányt .

Fel kell mondanom az étteremben,ez kissé frusztrált,rossz érzéssel töltött el.