A Szakácsom És Én

XI.

Sokáig üldögéltem a sötét szobámban. Hallottam,ahogy Péter megjött,de nem akartam kimenni hozzá. Nem akartam kérdéseket,nem tudtam válaszokat. Elterültem az ágyon és a plafon bámultam.
Minél többször újrajátszottam Luca szavait gondolataimban,annál inkább igazat kellett adjak neki. Valóban túl rég vagyom egyedül és csak a szerelem ábrándját kergetem. Ami történt,megtörtént.  Nem tudtam változtatni rajta,bármennyire is szerettem volna. "Engedd el a történteket,engedd el"-mantráztam magamban. Talán még sikerült is volna,ha Bence délután nem állít meg. Ha nem mondja,amiket mondott. De megtörtént.  Számára csak egy affér volt ez. Semmi több.
-De mi az,hogy nem játszom nyílt lapokkal-ültem fel , mint Dracula a koporsóból-ezt vajon mire értette?-suttogtam .
Hirtelen kirontottam a szobából,a pizsamanadrágomban ,kinyúlt pólómban .
-Te itthon vagy?-lepődött meg a bátyám.
Nem válaszoltam,lekaptam a kabátom és kirohantam a házból,át az úton egészen Bence házáig. Égett a lámpa,becsengettem. Pár pillanatig vártam,de senki nem nyitott ajtót,újra csengettem,ezúttal hosszan tenyereltem a gombra,majd dörömbölni kezdtem.
-Megyek már!-hallottam meg hangját,ami nem volt túl kedves.
Hallottam,hogy elfordul a zárban a kulcs,már késő volt nem futhattam el.
-Te?-őszinte meglepettség ült ki arcára.
-Én-léptem be önkényesen.
Kérdőn pillantott rám. Nem akartam udvariaskosni ,egyből a lényegre tértem.
-Hogy értetted,hogy nem játszom tiszta lapokkal?-szegeztem neki a kérdést.
-Úgy ahogy mondtam- hangja kimért volt.
-Kifejtenéd?-fontam össze magam előtt karjaim.
Bence két ujjával az orrnyergét masszírozta.
-Szólhattál volna,hogy van valakid. Kicsit se volt megalázó,amikor átvittem a láncod és a pasid nyitott ajtót.
-A micsodám?-akadt fel a szemem
-A férjed vagy tudom is én kid.Péter-csattant fel
Ekkor idegesen a hajamba túrtam és megvakartam a fejem.
-Péter- nevettem kínomban-a bátyám.
-Hogy mi? Hogy én mekkora marha vagyok-fordult negyvenöt fokot oldalra,miközben homlokon csapta magát.
Legszívesebben én is odacsaptam volna neki ,de nem tettem. 
-De ...de akkor hogy értetted,hogy nem lett volna szabad megtörténnie-fordul felém ismét.
Villámgyorsan cikáztak a gondolatok a fejembe,végül úgy döntöttem nem szólok Márkról,úgyis vége már és elvégre semmi nem történt köztünk pár forró csókon kívül.
-Mert nem szokásom pár óra ismertség után ágyba bújni férfiakkal.-mondtam
-Regina,délutan....én.-hebegte.
-Délután te ,tisztán a tudtomra adtad,hogy csak egy kis affér volt az egész-mutattam ujjaimmal idézőjeleket a levegőbe.
-Csak ideges voltam-dörzsölte meg tarkóját.
-Lényegtelen már-vontam meg a vállam-nem kell mentegetőznöd,nem ezért jöttem, csupán tisztán akartam látni. Ennyi az egész! -mondtam teljes nyugalommal. Saját magam is meglepődtem a higgadtságomon.-Bántani akartál,mert bántva érezted magad. Jelentem sikerült!-mondtam kissé szomorúan.
Az ajtó felé léptem ,de elém állt,ezzel elzárva az egyetlen kiutat.
-Hogyan tovább?-kérdezte.
A földet bámultam,de ujjával az államhoz ért és felemelte a feje .
Egy pillanatra elvesztem barna szemeiben,de  hirtelen hátra léptem.
-Bence,én most nem szeretnék semmilyen kapcsolatot senkivel. Helyre kell tennem a dolgokat a fejemben .
-Oh,értem-bólintott ,majd oldalra lépve szabaddá tette a kijáratot.
Pár másodpercre a szemébe néztem,majd a kitártam az ajtót és kiléptem. Titkon vártam,hogy visszatart,de nem tette.
Kissé szomorúan lépkedtem haza,de legbelül éreztem,hogy ennek,így kellett lennie.

Peti a kanapén ülve várt rám.
-Hová szaladtál pizsiben?-nézett rám furán.
-Basszus-néztem végig magamon,majd elnevettem magam.
-Mi van veled mostanában? Elvette a szerelem az eszed?
A semmibe meredve elmosolyodtam.
-Inkább meghozta-feleltem
A konyhába mentem ,egy tálat és egy csomag chipset vettem elő. Peti mellé kuporodtam és elmeséltem neki az elmúlt napok eseményeit.
Nagyon jó közönség volt. Arcáról leolvasva nem minden részlet tetszett neki,de nem szakított félbe.
-Akkor most újra szingli vagy?-kérdezte a mondandóm végén.
-Úgy valahogy-nevettem.
Beszélgettünk még,majd aludni indultunk,mielőtt a szobámba léptem Peti utánam szólt.
-Hé Regi!
Felé fordultam.
-Tudod egy barátom is hasonló történetet mesélt nekem. Furcsa véletlenek vannak-mosolygott.
Nem kellett többet mondania,tudtam ,hogy összerakta a képet Márkról és rólam.
Odafutottam hozzá és megöleltem,majd végre nyugodtan hajtottam álomra a fejem.