Turtle Creek. [Lassan Frissül]

176 NAP MARADT HÁTRA

Az autó pályán végig haladva közeledünk a Turtle Creek bentlakásos iskola felé, ahol már három éve tanulok. Az iskola az otthonom, minden percét imádom mikor ott vagyok, barátok, titkok, fiúk és ez mind ott is marad.

A családommal már rég nem jövök ki úgy ahogy kéne, nem utálom minden tagját az egész nagy családot. Testvéreim jól el vannak magukkal, mindig kirekesztettek közülük ezért otthon egyedül vagyok, általában akkor az anyámmal voltam, aki legalább foglalkozott velem, az évek folyamán mikor már tízen éves voltam, akkor nem tudtam vele megbeszélni a csajos dolgokat, nem volt senki akivel megbeszéljem, hogy mennyire szerelmes lettem az egyik fiúba az osztályba. Ezért egyedül maradtam. A suliba voltak a barátaim ám ez idők múlva azok is elhalványultak az iker testvérem miatt aki szintén kitúrt onnan is. Akkor döntöttem úgy, hogy keresek egy iskolát, ahol egyedül lehetek. Nem zavar se a két testvérem sem az apám aki valami miatt kinézett engem magának akit a legkevésbé fog szeretni.

Neki dőltem a kocsik ajtajának és hallgattam a rádióból szóló zenét. A szüleim elöl ültek és újból el akartak kezdeni beszélgetni velem, de ismét nem figyeltem mit mondanak, úgy is újra végig kérdezik, hogy bepakoltam e mindent. Hiányozni fognak, csak éppen nem annyira, hogy úgy döntsek, hogy kihagyom a sulit.
Dallast elérve felületen és kinéztem az ablakot, nem voltam sehol Dallasban ami nem az iskola vagy a környéke.

Bekanyarodtunk a Turtle Creek parkolójába. Kiszálltunk és élő vettük a cuccaimat. Apa hozta a poggyászokat én meg a táskámat amibe a kisebb holmikat pakoltam be, vagyis a cigit meg a vizes palackba töltött piát. Bementünk az iskolába. Végig mentünk a zöld udvaron ami még vizes a locsolástól, aztán bementünk a női háló körzetekbe. Az iskolába a légkondi sosem tette a dolgát így az épületbe keveredett az izzadság szag és penész ami kicsapódott a nagy hőségben. Úgy tapadt a ruha az emberre, mint mikor ragtapaszt rak fel az ember, a szemünkbe folyt a homlokunkról lefolyó krokodil könny méretű verejték. Elsétáltunk a huszonégyes szobáig, ahol újra élem majd az életem. A szoba társam még nem érkezett meg. Fogalmam sincs ki lesz az, az igazság az, hogy minden évben ugyan annak kéne lennie de a tavalyi lány átkéretszkedett máshová mivel nem bírta Percy Youngot se Mariot és az állandó cigi szagot ami belőlünk jött.

Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem pakolni. A szüleim az ajtóban toporogtak, nem volt túl sok hely az apró szobában. Két emeletes ágy volt, az ágyak alsó részén asztal volt ahol tanultunk. Az egyik ágy végén meg két szekrény egymás mellet. A másik ágy végén egy ütött kopott penésztől és macska húgytól bűzölgő kanapé.

Utáltam ezeket a búcsúzkodásokat, nem tudtam sosem mit kell ilyenkor mondani. Oda sétáltam hozzájuk és eléjük álltam.
- Hát..sziasztok. - sóhajtottam egyet. - Hiányozni fogtok. - anyu magához húzott és megölelt, átkaroltuk egymást. Apám is oda jött és magához húzott minket. A fejem elég közel volt apa hónalyához, aminek olyan szaga volt mint a penész, a macska pisi és apa átlagos szaga keveréke. Ehez képest egy megváltás lett volna, ha bele dugom a fejem a kanapéba. Jól össze tömörödtünk hárman, az ölelkezés nem tartott sokáig a hőség miatt. Mikor elváltunk akkor mindenki levegőt kapkodott és próbált olyan levegőt beszívni ami nem volt büdös.
- Ne segítsek kipakolni? - kérdezte anya mosolyogva. Megráztam a fejem és megöleltem még egyszer. Kisebb volt mint én méretre, ezért minden egyes ölelésnél furán éreztem magam. Kiskoromba még én is törpe voltam utána megnőttem és most százhetvenkettő vagyok, tizenhét éves koromhoz képest.
- Ügye nem csinálsz ebben az évben semmit? - rontott bele apa a kedves pillanatba - Semmi vicc, tanulás. Oké? - nézett rám unottan.

- Semmi. - ráztam a fejem, pimasz mosollyal az arcomon - tanulás. - Adott egy puszit a fejem tetejére, amint lehajtottam a fejem. Elváltunk utána elment anyuval.

,,Hiányozni fogtok de nem sokára látlak titeket,, gondoltam magamba.
Kivettem a táskámból a könyveimet és felállítottam a polcomra. Kivettem az egyetlen családomhoz köthető tárgyamat, amit még kiskoromba kaptam a születésnapomra. Egy galambos kitűző. Felraktam a polcomra, hogy ne tűnjön el, aztán tovább pakolta. A ruháimat bevágtam a szekrényembe, ezzel megoldva a kipakolást. megágyaztam magamnak, mert ki akar azon a matracon aludni amit SOHA nem tisztítottak még ki. És mivel ez lány szoba ezért a havi mikulás megérkezik és ha szar e betét akkor olyan lesz az ágy. Ahogy ezt elképzeltem a fejemben felnevettem. Leültem az ágyra és vártam, hogy végre betoppanjon a bizonyos szobatárs. Elképzeltem milyen beszélgetésben lehet részem ha megjön a csaj.
1) "lehet, hogy aranyos mézes mázos lány fog jönni. Bejön az ajtón, meglát engem és elkezd meglepetten sóhajt egyet majd megszólal:
- Te vagy a szoba társam? - mosolyog bele a mondatba - De jó, hogy megismertelek! Mi a neved? Akkor bemutatkozom.
- Tessa Weint. - mondom, ő is elmondja a nevét"
2) "a másik lehetőség, hogy egy gazdag bunkó jön be. kinyitja az ajtót, meglát fintori arcot vág utána tovább megy lepakol és nem foglalkozik velem.
- Szia, Tessa vagyok. - mondanám gúnyosan. Mérges lennék.
- És? Nem kérdeztem a neved. - vonja meg a vállát."

Továbbra is várok. A fülledt levegőbe ülni egyszerűen borzalmas éreztem ahogy az egész fehér trikóm izzadt lesz. A fenekem és a matrac össze ragadt, az apró sort úgy ragadt rám, mintha a bőröm része lenne. Leszálltam az ágyról és kimentem a szobából. Úgy döntöttem megkeresem Percyt vagy Mariot. Átsétáltam a női hálókörzeten és kimentem a szabadba. Megcsapott forró szellő, a nap hétágra sütött, fullasztó meleg volt kint. A szobánkba alig sütött be a nap a félig lehúzott redőny miatt, valahogy jobb idő volt ott mint ide kint. Átsétáltam a strandpapucsomba a fiúk hálókörzetébe. Az ő részükön büdösebb volt, bárki elhaladt mellettem az orromat fogtam be a szaguktól. Megkerestem az tizenkilences szobát és bekopogtam, aztán benyitottam.
Bent ugyan olyan volt a berendezés mint nálunk, kivéve az, hogy nálunk nem voltak a falon képek, a családunkról. Megpillantottam az ágyában fekvő Mariot, éppen bagózott, már a felét elszívta. Felült és rám nézett, elmosolyodott és elkezdett lefelé mászni. Magához ölelt, azonnal mikor leért. Éreztem a cigi szagát, éreztem az izzadságot, éreztem a fiú különleges illatát. Elengedett és szívott párat a cigiből. A másik ágyon fekvő srác Grayson Cerry minket nézett. Grayson a tipikus csöndes gyerek, nem is akar beszélgetésbe kerülni, ezért nem foglalkozunk vele különösen. Kimentünk kettesben a szobából és az udvarra mentünk. Leültünk egy fa alá és elkezdtünk bagózni. Az évnyitó előtt még a szabályok nem érvényesek, ezért nyugodtan bagózhatunk kint az udvaron ahelyett, hogy a hálókörzetek valamelyik eldugott pontján csinálnánk.

- Ebben az évben megy először suliba.. el tudod hinni mennyire szeretném látni,ahogy belép az osztály terembe? - néz rám mosolyogva a fiú, miközben kifúja a cigi füstjét. Mario és a négy testvére..imádja a családját, talán még nálunk is jobban szereti őket. Egyszer voltam náluk mikor elhívott az anyukája, hogy legyek ott Mario szülinapján. Olyan aranyos volt ahogy mindenki csinálta a dolgát, hogy tökéletes legyen a szülinapja.
Felnevettem. Rám nézett utána vissza fordult és tovább bámulta az iskola játszóterét.

Besötétedett mire bementünk az udvarról Marioval. Vissza mentem a szobába, hogy megnézzem ott van e már a szoba társam. Beérve nem láttam senkit, ugyan olyan üres volt a szoba mint mielőtt elmentem Marioval. Bementem a fürdőszobába és gyorsan letusoltam (hideg vízzel) aztán felkaptam egy sortot és egy trikót és úgy feküdtem be az ágyba. Fent még olvasgattam a könyvem és vártam hátha betoppan még a lány az iskola zárása előtt. Tíz utána bezárják a főkaput, hogy senki ne menjen el és senki ne jöjjön be.
Becsuktam a szemem és lassan elaludtam, ez a nap is hamar elment.

Huh srácok végre befejeztem ezt a részt, köb két hét volt mire végeztem vele, de ez lényegtelen. Írjátok meg KÉRLEK ha tettszett vagy, hogy min javítsak. Kellemes napot!