Turtle Creek. [Lassan Frissül]

174 NAP MARADT HÁTRA

Kora reggel a szomszéd ágy felett egy ébresztő órára keltem. Robin ágya felett egy kis polcon volt egy apró ébresztő óra. A szemem kipattant amint meghallottam sípoló hangját. Megdörzsöltem a szemem és lassan kikászálódtam az ágyamból. Bementem az apró fürdőszobába és gyorsan lezuhanyoztam, aztán fogat mostam. Robin már felöltözve várt engem mikor kijöttem a zuhany alól. Egy piros térdig érő ruha volt rajta. Kiemelte az arcát. Fekete hajához remekül ment és a világos bőréhez. Elmosolyodott majd a kezébe vette a tankönyveket. Én addig magamra húztam egy barna cipő szoknyát és egy sárga topot, a lábamra húztam egy strandpapucsot. Ugyan így cselekedett Robin is.

Néhány perc múlva már kint álltunk az udvaron és Mariot és Percyt vártuk. Mindketten lenge kosár nadrágban voltak és egy pólóba. Szemük alatt karikák voltak, nem úgy néztek ki mint akik jól aludtak este. Robin mosolyogva fogadta őket, de semelyikük sem viszonozta a kedves fogadtatást. Együtt bementünk a matek terembe. Leültünk és vártuk, hogy megérkezzen a tanár. Az őszhajú bajuszos Mr. Evens mosolyogva sétált be az osztály terembe. Homloka tetején látni lehetett az izzadság cseppeket, amit le is törölt a zsebéből előhúzott zsebkendővel. Végig nézett az osztályon, nem látott mást mint unott, fáradt arcokat. Felírta a táblára a mai anyag nevét és azonnal bele kezdett a tanításba. Ő az a fajta tanár aki élvezi a tanítást, szeret itt dolgozni. Hallgattuk mint mond, közbe pedig jegyzeteltük a fontos dolgokat. Gyorsan járt a kezünk. A hátam közepénél gyengéd bökdösést éreztem, előre hajoltam, hogy abba maradjon de utána egy halk hang szólalt meg a hátam mögül.

- Tessa! Tessa, figyelj már ide! - suttogja morcosan a mögöttem ülő. Hátra fordítom a fejem. Megpillantom Percy mosolygós arcát. Ingerülten nézek rá és próbálok úgy fordúlni, hogy Mr. Evens ne vegye észre, hogy nem rá figyelek és a tananyagra. - Kifogyott a tollam..azt egyet? - folytatva pimasz mosollyal az arcán. Vissza fordulok és kikeresek egy másik tollat. Mikor megtaláltam egy megrágótat, vissza fordúltam a fiú felé és a kezébe nyomtam, aztán tovább hallgattam a tanár úr magyarázását.

A termet betöltötte a csöngőszó hangja. Mindenki lerakta a tollát és becsukta a könyvét és a füzetét. Felálltunk és kimentünk a teremből. Én sietek vissza a szobába, hogy elvigyem a spanyol órára kellő tancuccokat. Végig mentem a folyosón, az udvaron, bementem a női hálókörzetbe és a szobába és elkezdtem keresni a könyveimet és a füzetem. Sietve rohantam vissza az osztály terembe Mrs.Carpenter elég szigorúan veszi ki mikor érkezik meg, minden késésre, meg ehez hasonló apró hibára ir egy pontot, amiből ha össze gyűlik három megbuktat. Nem is tudom mennyi diákja bukott meg már nála azért mert össze gyült a három pont. Lehetséges, hogy ő a legszigorubb tanár az iskolában, viszont az biztos, hogy ő a legfiatalabb! Mégcsak két éve tanít de már mindenki fél tőle. Így hát rohantam, ahogy csak tudtam. Időben elértem az osztályt, ahol már mindenki a helyén ült. Már csak egy hely volt leghátúl, így hát elfoglaltam a helyet. Általában Percyék mellet szoktam ülni, de most Robin ült ott mosolyogva, néha néha bele szolva a fiúk beszélgetésbe. Nem különösen érdekelt, hogy hol ülök ezért nem gondoltam úgy, hogy nagy dobra kéne vernem, hogy nem foglaltak nekem helyett maguk mellet. Megérkezett Mrs.Carpenter. Hosszú szőke haját válla mögé söpörte, szürke ing és egy fekete farmer nadrág volt rajta. Kihúzta magát, melkasa elött fogta a tankönyveket. Leült és azonnal elkezdte magyarázni a tanultakat. Előre néztem, néha a tanárnőt figyeltem, néha Mario ékat akik unottan dölnek előre és hajtják a fejüket a padra. Egyedül Robin volt akik rendesen ült és úgy ahogy figyelt..

- Éhes vagyok! - jelentette ki Mario aki falnak dölve várt a sorban. Mindenki hasa korgott az éhségtől, a nagy tömegben úgy tünt, hogy sosem fogunk sorra kerülni. Az iskolának eléég sok diákja van de az ebédlőbe két osztály se fér be. Felváltva szoktunk enni, három félorás kaja szünet van, ami vagy túl hamar van vagy túl későn, így a végén úgyis éhen marad mindenki. Az is rá tett egy lapáttal, hogy betöltötte az ebédlőt az étel inycsiklandó ilatt. Az elöttem álló Percy nyála elkezdett csorogni, ugyan alig voltam egy méterre tőle de idáig hallani lehetett hasa jelzését. Mikor negyedszerre is meghallotam, a korgását felnevettem. Ő elpirúltan rám nézett és eltakarta a hasát mindha attól megszünne a korgás. Lassan ugyan de elértük a sor elejét és végre megkaptuk az ebédünket. Sültkrumpli, barna szósszal leöntve és hozzá rántott hús. Össze futott a számba a nyál amint elémrakták a tányért benne a finom étellel. Percy meg én elmentünk helyet keresni a nagy tömegben. Végig jártunk mindent..de a végénél megakadt a szemünk három helyen. Vissza mentem szolni addig Percy fogalta nekünk. Leültünk mindnyájan egyedül Robinnak nem maradt helye. Mario felált és átengedte Robinnak a helyet, aki széles mosollyal jutalmazta a cselekedetet. Így én és Percy össze toltuk a székünket, hogy oda férjen Mario.

Az ebéd végeztével, vissza mentünk a szobákba. Hasamat fogva sétáltam, melletem Mario aki ugyan így tett. Egészen megpakoltuk magunkat, hogy néhány óra múlva ne legyünk megint éhesek. Mario bekisért a női részleghez megvárta míg bemegyek, a cigért. A kanapé közé volt besüllyesztve, hogy ha netán rájön egy tanár akkor ne találjon bizonyítékot. Az ajtót félig nyítva hagytam így hallani lehetett, hogy kint megccsören az egyik vonalas telefon. Egy kis idő után elhallgat és halk beszédbe kezd valai. Kimegyek amint megtaláltam amit kerestem. Strandpapucsomba nem tudtam halkan közlekedni így hamar felfedezett Mario aki épp a telefont a füléhez emelve néz engem. Elmosolyodom amint meglátom, hogy a női telefonon beszél. Kivel beszél? Oda sétálok hozzá, arcomon látszik, hogy semmit nem értek, ám hamar megkapom rá a választ. Mario ajkai elkezdenek mozogni, ugyan, hang nem jön ki rajta.

,,A szüleid azok.˝

Még mindig mosoly ül az arcomon, csak mostmár nem olyan természetes, mint az elöbb. Füle mellöl elemeli a telefont és a kezembe nyomja. Pimasz mosollyal nézek rá. Nem hiszem, hogy valami baj lehet, oda át, szerintem csak annyi lehet, hogy elfelejtettem felhívni tegnap őket (megint). Átveszem.
- Szia anya. - szólok bele azonnal. Hngom nyugodt, hogy megnyugtassam a készülék túloldalán lévőt. - Itt vagy? - kérdezem egy kis idő után.
- Tessa, te vagy az? - szól bele apa mély hangja.
- Igen, én vagyok. Vn valami baj? - vált komolyabra a hangom.
- Nem, csak tegnap nem hívtál..veled nincs seemi? Jó ott? - kérdezi meg apa, nyugodt hangon, ha anya hívott volna ő nem lett volna ilyen nyugodt.
- Igen jól vagyok. Sajnálom, hogy nem hívtalak. - fogom szomorúra dolgot, talán egy kis megbánást is éreztem. Végülis megbeszéltük, hogy naponta hívom őket, de túl lazán vettem..Azt sem tudják, hogy mi van velem.
- Semmi baj, de kérlek figyelj már erre. - mondja komoran apa.

A beszélgetés eltartott még egy ideig, utána anya is becsatlakozott. Vele is beszéltem egy kicsit. Utána hosszú bucsuzkodás után, le raktam a telefont. A többiek is megérkeztek közben akik eddig kint vártak ránk. Mariora nézek nevetve.
- Mi a szarért vetted fel? - kérdezem nevetés közben. Ő csak megrázza a fejét és elindulunk kifelé, hogy találjunk egy helyet, ahol bagózunk majd. Robin nem volt sehol. Így nélküle indultunk el.

NA itt egy újabb rész! Remélem tettszik. Ma már nem lesz rész de holnapra várható egy. Köszönöm ha elolvastátok, főleg ha vissza jeleztetek, hogy hogy tettszett. Lol utólag is boldog karácsonyt és legyen kellemes szünetetek még egy kis ideig.