-Muszáj bármit is kérnem?- kérdeztem. Bár a legjobb ajándékot csakis tőle kaphattam meg. Azt hogy velem legyen. Nyálas, de ez van. Erre a karácsonyra tényleg nem szeretnék mást, csak a szerelmét. Persze ezt nem mondhatom neki.
-Persze hogy muszáj-mondta szigorúan. - találj ki valamit holnapra!
Egész este ezen gondolkoztam. Nem tudtam semmit kitalálni. Pedig az ő ajándéka már rég megvolt. Egy utazás. Kettesben. Romantikusan hangzik, de ő nem úgy gondol rám. Elmegyünk síelni. Még régebben azt mondta, hogy tud, és én megtanultam a kedvéért. Hónapokig jártam külön oktatásra. Minden héten kétszer elmentem egy műpályára, és egy oktató segített. Azt mondta, hogy most már nagyon jól megy. A síelés a két ünnep között lesz. 26-án indulunk, és 30-án utazunk haza. 3 napig fogunk síelni, és állitólag van egy koripálya is, szóval viszünk korcsolyát is. De azt, hogy mit kérek tőle, azt még nem találtam ki.
-Bocsi, de semmilyen ajándékot nem találtam ki-mondtam neki másnap az edzésen.
-Semmi gond. Már kitaláltam, hogy mit adok-mondta mosolyogva, majd rám kacsintott
-És mikor adjuk oda egymásnak az ajándékokat? -kérdeztem. Reméltem, hogy minél hamarabb, mert látni akartam már a reakcióját.
- Az év utolsó edzésén- jelentette ki.
-Nekem oké.- egyeztem bele. Már csak egy hét volt addig. Izgultam, de örültem, hogy az már nincs olyan messze. Az alatt az egy hét alatt nem történt semmi. Csak az egyik edzésen piszkáltuk egymást és rácsapott a fenekemre. Az vicces volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Eljött az a nap. Kitaláltuk, hogy elmegyünk forró csokizni és ott adjuk oda az ajándékokat. Beültünk, és elkezdtünk beszélgetni. Olyan sokáig beszélgettünk, hogy lassan besötétedett. Akkor eszünkbe jutottak az ajándékok. Először ő adta oda. Egy horgonyos egyenkarkötő volt! Nagyon tetszett. Rám került a sor. Amikor odanyújtottam a boritékot, eléggé meglepődött.
-Ugye nem pénzt adsz nekem? -kérdezte egy kis iróniával a hangjában.
-Jaj dehogyis!- mondtam egy kis felháborodással a hangomban. Megnézte, hogy mi van a boritékban. Amikor kihajtogatta az A4-es lapot elolvasta. Közben látszott az arcán, hogy egyre jobban fülig ér a szája. A végére már úgy kivirult az arca, hogy öröm volt ránézni. Olyan boldogságot éreztem, hogy azt nem lehet elmondani. A karácsonyomat Mikivel és a kislányával töltöttem, de csak a kiruccanásunkre Yuzuruval tudtam gondolni. Amikor eljött a 26-ka, összepakoltam és elmentem Yuzuért. Ő már ott állt a bőröndjeivel, és várt rám. Megálltam, ő gyorsan bedobta hátra a cuccait, majd bepattant mellém az anyósülésre.
-Szia- köszönt rám nagy izgatottsággal-Mehetünk?
-Ha készen állsz- válaszképpen bólintott, és elindultunk.
Az út nagyon vicces volt. Nagyon sokat hallgattunk zenét, és együtt énekeltünk. Nagyon sokat beszélgettünk is. Az út másik felét Yuzu végigaludta. Amikor megérkeztünk, már este volt. Felébresztettem Yuzurut. Kipakoltunk a kocsiból, és bementünk a szállodába. Nagyon szép szoba jutott nekünk. Krémszínű volt a fal, és a bútorok modernek voltak. Amikor megláttam az ágyat kicsit megrémültem. Francia ágy volt. Úgy tűnt, Yuzut nem zavarja.
-Enyém a jobbik fele!-stoppolta le rögtön az ágy egyik felét.
-Úgy is a bal oldalt akartam - vágtam vissza, pedig a jobb oldalt akartam.
- Tudod, hogy nálam a fordított pszichológia nem működik.
Honnan tudta, hogy azzal akarom elérni, hogy átadja az ágy jobbik felét, azt nem tudom.
-Nem megyünk le a jakuzzihoz?- kérdezte nagy lelkesedéssel.
- Most este? Hát oké.
Miután átöltöztünk, lementünk és beleültünk a bugyogó medencébe.
-Mi miért vagyunk ilyen közeli barátok? Úgy értem, hogy tudom, hogy miért vagy a barátom, de miért kerültünk ilyen közel egymáshoz?
Zavarba jöttem. Meglepett a kérdésével.
-Nem tudom. Csak így alakult-kacsintottam rá. Egy huncut mosolyt kaptam cserébe.
