Síelés

4. nap

Yuzuru P.O.V.
Tegnap este ölelkezve aludtunk el, és ma úgy is keltünk.
-Jó reggelt-adott egy puszit Javi a homlokomra.
-Jó reggelt-válaszoltam majd megcsókoltam.
Amikor éppen keltem volna ki az ágyból, megfogta a derekamat, és a csípőjére ültetett, amitől zavarba jöttem. Felült, és megcsókolt. Kezét a derekamra tette, majd lecsúszott a fenekemre. Megszakítottam a csókot.
-Le kéne mennünk reggelizni-hajoltam a füléhez.
-Én még maradni akarok -mondta. Emelni akartam a lábamat azzal a céllal, hogy leszálljak, de megfogta a kezemet és visszarántott.
-Úgy értem így akarok maradni-kacsintott rám.
Istenem. Szerelmes vagyok.
Így hát inkább ledőltünk, és így maradtunk egy ideig.
A reggeliről lemaradtunk, de azt hiszem ez semelyikőnket nem zavarta.
Javier P.O.V.
A sípályára érve rájöttem, hogy sajnos még mindig nem vagyok profi. A felvonó most kétszemélyes volt, amibe még nem ültem. Yuzu segítségül (vagy nem azért) fogta a kezemet. Belegondolva ez az utazás amúgy is romantikusnak kezdődött. Kettesben eljöttünk síelni, egy ágyban alszunk, és együtt síelünk.
-Hogy volt erőd szakítani Mikivel. Úgy értem nem adtam semmi jelet arra, hogy szeretlek.
-Dehogynem adtál-nevettem fel, mire értetlenkedve nézett- amikor tegnap hajnalban felkeltem, nem tudtam visszaaludni. Akkor motyogtad álmodban, hogy szerelmes vagy belém.
-Várj... Aznap keltünk úgy, hogy megöleltél. Azt hittem, hogy álmodban öleltél át. De nem is aludtál. Teljesen szándékosan bújtál oda hozzám? -kérdezte nevetve.
-Jó érzés volt zavarba hozni.
Síelni nagyon jó volt. Azt hiszem most már tényleg kezdem utolérni Yuzut. Dél körül lementünk a hüttébe. Yuzu mesélt minden féléről, én meg csak mosolygtam rá, és elemeztem az arcát. Egyszerűen tökéletes mindene.
-Érted már?
-Persze, érthető -vágtam rá, pedig azt se tudtam, hogy miről beszél.
Kételkedve nézett rám. Tudta, hogy nem vagyok képben. Túl jól ismer. Meg akartam csókolni. De nem lehet. Túl nagy felkeltést keltene. Azt hiszem látta a vágyat a szememben. Én is láttam a szemében, hogy szeretne megkapni. Az evés után direkt olyan pályára mentünk, aminek kabinos felvonója volt. Szerencsére sikerült olyan kabint kapnunk, amibe kettesben lehettünk. Ahogy becsukódott az ajtó, szinte rámugrott, de nem zavart. Szenvedélyesen csókolt meg, mégis fura volt ennyi ruhával csókolózni. Alig tudtam átölelni. Nem tudom mi ütött belénk. Csak mindketten vágytunk a másikra. Persze semmi komoly nem történt, de azt arra fognám, hogy egy felvonóban voltunk. Csak erre.

Amikor kiszálltunk a kabinból, mindkettőnk ajka kicsit felduzzadt, és mindketten el voltunk pirulva. Nem a hideg miatt. Síelés közben amikor ránéztem, mindig éreztem a vágyat, de tudtam, hogy nem ma lesz az a nap. Azután hazafele sem esett szó arról a pillanatról, de erről nem is kell beszélni. Mindketten tudtuk, hogy mi a helyzet.

Yuzu P.O.V.
Nem nagyon tudtam, hogy mi a helyzet. Nem akartam vele ezt megbeszélni, csak tudni akartam. Azt tudom, hogy együtt vagyunk, de nem tudom, hogy mikor tesszük meg. Én szerettem volna, de az volt az érzésem, hogy nem ma fog megtörténni. Lehet hogy holnap, de az is lehet, hogy csak hónapok múlva. Amikor hazaértünk, megvacsoráztunk, és már ágyban is voltunk. Még egy kicsit beszélgettünk.

-Te mióta érzel így irántam?-kérdeztem.
-Ijesztő, ha azt mondom, hogy mióta megláttalak?- válaszolta, majd elmosolyodott a mondta végén- És te?

-Talán azóta mióta először láttalak korcsolyázni. Az nagyon szép volt. Persze dögös is-kacsintottam rá.

Ezzel zártuk le a beszélgetést. Utána még egy kicsit gondolkoztam. Főleg azon, hogy szerencse, hogy a sál eltakarta a lilás szívásnyomokat a nyakamon...

Ezt a sztorit is természetesen ajánlom Hunter_In_The_Night-nak, aki már remélem nagyon várta a 4. Napot😘😘😘