Síelés

5. nap

5. Nap
Javier P.O.V.
Ez volt az utolsó síelős napunk. Még Yuzu nem kelt fel, én már egy ideje gondolkoztam, és néztem, ahogy alszik. Nem akartam felkelteni, de már kezdtünk kifutni az időből. Egy pillanatra abbahagyta a szuszogást, és megszólalt.

-Ne nézz alvás közben. Ijesztő-mondta csukott szemmel.

-Inkább leszek ijesztő, minthogy ne nézhesselek alvás közben- erre a mondatomra kinyitotta a szemét, és álmosan nézett rám.

-Nem tudom eldönteni, hogy ez egy cuki bók volt, vagy egy nagyon ijesztő vallomás.

Ezután felkeltünk, és lementünk reggelizni. Hamar végeztünk, és már siettünk is a pályára. Ma volt a legszebb idő. A felvonóból néztük a hegyeket, amik elképesztően szépek voltak a napsütésben.

-Hát nem gyönyörű? -kérdezte csodálkozó arccal.

-Igen... Az- bámultam Yuzu arcára.

Rámnézett, és észrevette, hogy végig őt néztem.

-Javi! Hagyd abba!-mondta elpirulva.

-Miért? Csak az igazat mondom-mondtam mosolyogva.

-De zavarba hoz! -temette kezébe az arcát. Örültem, hogy zavarba tudtam hozni. Sikerélménynek éltem meg. De én tényleg csak az igazat mondtam. Gyönyörűek voltak a hegyek, de Yuzuhoz képest... elbújhattak mögötte.

Nagyon jó volt ilyen szép időben síelni. Sütött a nap, és nem is fáztunk. Yuzu előttem síelt a sajátos technikájával, ami maga volt a tökéletesség. Nagyon szépen síelt. Ilyen pillanatokban jövök rá hogy nagyon szeretem. El sem tudtam hinni, hogy pont belém szerelmes. Hihetetlen szerencsém van vele.
A hüttétől is búcsút vettünk, a nap utolsó részét evéssel, és beszélgetéssel töltöttük. Már kezdett sötétedni, amikor szóltak, hogy zárnának. Meglepődtünk, hiszen nem hittük, hogy már ennyire elszaladt az idő.
Amikor a szállásra értünk, láttuk, hogy az épület mögött van egy kis kert, így hát kimentünk oda hógolyózni, és csodálni a hóesést. Egy ideig csak feküdtünk nyitott szájjal, és próbáltuk elkapni a hópelyheket. A hajunkban is sok megmaradt, ami nagyon jól állt Yuzunak. A fekete haja tökéletes kontrasztot adott a fehér hónak. Gyönyörű látvány volt, ahogy csodálkozó arccal nézte a hópihéket, és játszott velük. Észrevette, hogy nézem, és rám mosolygott. Minden ilyen mosolyánál újra szerelmes leszek belé. Ez nem is kérdés. Vannak olyan emberek, akik nem tudják eldönteni, hogy éreznek-e valamit, de ez egyértelműen szerelem volt.

Gondolatmenetemet Yuzu közelebb hajolása szakította meg. Amikor észbekaptam, már ajkait az enyémre tapasztotta. Kezével a vállamnál karolt át, és beletúrt a hajamba. Megfogtam a derekát, és közelebb húztam magamhoz, de a lendülettől elterültünk együtt a hóban. A csókunknak a kitörő nevetésünk vetett végett. Eszembe jutott, hogy pár nappal ezelőtt ugyanígy hevertünk a hóban, mégis mennyi minden változott azóta.
Miután megvacsoráztunk, elkezdtünk pakolni, miközben minden hülyeségről beszélgettünk, és zenét hallgattunk. Yuzu nagyban táncolt, és énekelt, amikor csöngettek. Kiderült, hogy a szomszédból átjöttek azzal, hogy azonnal halkítsuk le a zenénket. Mikor a nő visszament a saját lakosztályába, kitört belőlünk a nevetés. Kiderült, hogy már rég elmúlt éjfél. Így hát elkészülődtünk alváshoz, és lefeküdtünk. Yuzu odahajolt, majd egy gyors szájrapuszi kíséretében jó éjszakát kívánt. Rögtön kidőlt, és már aludt is. Én még fennt voltam egy ideig, visszaemlékeztem arra, amikor találkoztam Yuzuval. Amikor először megláttam, megállt a szívem. Nem tudtam hogy hol vagyok, egyszerűen megszűnt a külvilág. Tudom, hogy ez igy nagyon nyálasan hangzik, de egy pillanatra tényleg nem éreztem semmi mást, csak a vágyat, hogy egyszer ő is ezt érezze. Abban a pillanatban megkérdőjeleztem az egész eddigi létemet és nagyon erősen a nemi identitásomat. Aztán amikor túl voltam ezen az egészen akkor odajött hozzám. A szívleállásomat most szapora szívverés váltotta föl. Ahogy rám mosolygott és meghajolt, tudtam hogy én ezentúl csak érte élek. Aztán teltek a napok, és egyre jobban megismertem. Még a hosszas ismerettség után is ha ránézek átélem újra és újra ezt a pillanatot. Azóta tudom, hogy nem barátként akarok rá gondolni, és végre a vágyam teljesült. Végre valahára.
End.