Síelés

3. nap

Reggel egy kicsit álmosan keltem. Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán rájöttem, hogy Javi karjaiba zárva a közös ágyunkban. Várj mi?? Ott feküdtem, és Javi hátulról megölelt és hozzámbújt. Rögtön elpirultam. Nem tudtam eldönteni, hogy most felkeltsem, vagy feküdjek így tovább. Miközben ezen gondolkoztam, Javi jobban magához ölelt.

-Jó reggelt Mackó!- úgy látszik ez őt nem hozza zavarba. Ja és egy ideje Mackónak hív.

-Jó reggelt -próbáltam az idegességemet elrejteni, de ez azt hiszem nem teljes mértékben sikerült. Beleszippantott a hajamba, majd folytatta a beszélgetést.

-Hogy aludtál?

-Egész jól. De a reggel volt a fénypontja. -próbáltam incselkedni vele.- És te?

-Ugyanez.

Egy ideig még ott feküdtünk majd felhoztam, hogy menni kéne reggelizni. Mindketten felöltöztünk, és lementünk enni. Amikor a pincér odajött hozzánk, elkezdett valamit németül magyarázni. Látta, hogy értetlenül nézünk rá, ezért angolul mondta el.

-Ma sajnos nem tudnak síelni menni. Lezárták a pályákat.

-Nem is nagy baj. Elleszünk itt a hotelben is.

Felmentünk a szobába, és Javi elkezdett átöltözni előttem.

-Te mit csinálsz??-lepődtem meg.

-Nyugi -kacsintott rám- nem akarok semmit tőled.

Lehet, hogy csak beképzeltem magamban, de mintha mondott volna valami olyasmit, hogy egyelőre.

-Csak visszaöltözök pizsibe, és visszafekszem tv-t nézni. Nem jössz? -kérdezte olyan hangsúllyal, ami nem hagyott nemet mondani

-Van más lehetőségem?

-Nincs nagyon-rángatott be a szobába.

Amikor ott feküdtünk (megtartva a tisztes távolságot) egy fura érzés fogott el. Hirtelen azt éreztem, hogy rá akarok nézni. Bámulni akarom. Nem érdekelt a televízió, csak nézni akartam a tökéletes arcát. Odapillantottam, mire azt vettem észre, hogy engem néz. Nem tudtam, hogy pontosan miért, de mosolyogva elemezte az arcomat. Egy ideig néztük egymást. Egyszer csak fogtam magam, és ráhelyeztem a fejemet a mellkasára. Ott feküdtem egy ideig, majd felemeltem a tekintetemet rá. Furcsa volt, hogy nagyon sok minden megváltozott tegnap óta. Nem is tudom, hogy mi történt, csak minden megváltozott. Már egy ideje néztem őt, mire megszólalt.

-Mi az? Miért nézel rám így?-kérdezte értetlenkedve.

-Semmi csak nézlek. Nem hívod fel Mikit? Megígérted neki.-tudtam, hogy elrontottam a pillanatunkat, de féltem, hogy olyat teszünk, amit megbánunk.

-Ja tényleg -mondta nem túl nagy lelkesedéssel (örömömre).

Felállt, és kiment a konyhába. A beszélgetésből csak az egyik felet hallottam, de az bőven elég volt.

-Szia
-Igen, csak lezárták a pályákat.
-Hát fekszünk az ágyban, és filmeket nézünk.
-Neked meg mi bajod van megint?
-Nehogy már ezen kiakadj.
-Nem csak nem értelek.
-És ha igen?
-Hát akkor vége.

Javi mérgesen jött vissza. Nem tudtam mit csinálni, így csak megöleltem. Egyszer csak elkezdett sírni. Nem zokogott, és nem is hisztizett, csak sírt. Beletúrtam a hajába, és simogattam, amíg abba nem hagyta.

-Akarsz róla beszélni?-kérdeztem

-Nem. Tök mindegy.

Javier P.O.V. (visszaugrás)

Hajnalban felkeltem. Nem tudtam visszaaludni, így hát csak néztem Yuzut. Rá egy negyed órára elkezdett motyogni. Nagyon nehezen lehetett megérteni, de egy mondatot tisztán mondott.

-Szerelmes vagyok beléd Javi!

Itt nagyot dobbant a szívem. Én is szeretem, de próbáltam titokban tartani. De így egészen más a helyzet. Nem tudtam, hogy mi fog történni következő napon, de jó érzéssel töltött el ez az egész.

Javier P.O.V. (előre ugrás)

Nem a barátnőm miatt sírtam. Nem is tudom, hogy miért sírtam. A szakításunknak örültem. Talán az együtt töltött idő miatt sírtam. A sok emlék előtört, de nem bántam. Jó volt azt érezni, hogy Yuzuru vigyáz rám.

Yuzuru P.O.V

Amikor abbahagyta a sírást, én nem engedtem el. Tovább öleltem, szorítottam magamhoz.

-Tudom, hogy hülyén hangzik, de nagyon fontos vagy nekem- mondtam.

Ekkor hirtelen egy kicsit elengedett, és ajkait az enyéimre tapasztotta. Meglepődtem. Keze lecsúszott a derekamra. Beletúrtam a hajába, és hallgattam a szapora szívverését. Az enyém is hasonló lehetett. Egy pillanatra elváltunk, és homlokainkat összetámasztva suttogott.

-Szeretlek Mackó- mondta.
Felnevettem, de nem mentem tőle messzebb.

-Én is Egér!