Reggel 9kor keltem, és felébresztettem Sophie-t is. Csekkoltam a telóm.
Blake Gray: Jó reggelt cica ❤
Me: Nem vagyok cica értsd már meg.
Blake Gray: De az vagy
Me: Anyád.
Blake Gray: Lenne kedved eljönni velem valahova?
Me: Nem.
Blake Gray: Why?
Me: Mert nem.
Blake Gray: Mondanál egy normális indokot?
Me: Idegesítő vagy. És nem vagy az esetem.
Blake Gray: De még lehetek ;)
Me: Kötve hiszem😂
Blake Gray: Na majd meglátjuk.
Me: Jó. De nekem lesz igazam.
Blake Gray: Nem. Amúgy mizu?
Me: Közöd?
Blake Gray: sok, mert én kérdeztem
Me: Okk. Na de én léptem.
Blake Gray: Szia cica 💘
Me: Nem. Vagyok. Cica. 😑
Látta, de nem írt. Na végre. Lassan kimásztam az ágyamból, majd elvégeztem a reggeli rutinom. Sophie is felkelt, majd azután lementünk reggelizni.
Mire visszaértem, Ann üzenetei fogadtak.
YOU ARE READING
Nem foglak elfelejteni
Fanfiction"Ellapoztak, és utána pedig egy pávagyereket adott ki. Kb 15 lehetett, szőkés-barna haja fel volt állítva. Már hányingerem volt. Amikor Sophie meglátta a képernyőt, felsikoltott. - Úristen Blake Gray! -kapott a szája elé." "- Nem foglak elfelejteni...
