Little Crazy Girl (Hungarian Sebastian Vettel Fanfic)

1.

Forró júliusi napnak nézünk elébe. Már most tudom, hogy az egész napom őrület lesz, ugyanis ma ellátogatok a Hungaroringre, a 31. Magyar Nagydíjra. És ha ez nem lenne elég, akkor hozzáteszem, hogy a legkirályabb jegyet szereztük meg anyáékkal, amivel találkozhatok az összes pilótával, ráadásul mind a három napon. Hajnali négy van és már teljes harcidíszben ülök az ágyamon.
A táskámat felkapva kimegyek a nappaliba, hátha már valamelyik szülőm ébren van a hajnali időpont ellenére. És talált, süllyedt. Anya a kanapén ült egy laptoppal az ölében és érkezésemre felkapta a fejét.
-Már azt hittem, apád ébredt fel. De ez így reálisabb - kuncogott fel. - Jó reggelt szívem! - köszöntött, amikor leültem mellé.
-Neked is anya. Miért vagy fent ilyen korán? - érdeklődtem.
-Csak utánanéztem egy- két dolognak, mielőtt indulunk.
Ránéztem a képernyőre és csak elismerően bólintottam egyet. A mai időjárás, a csapadék valószínűsége és az útvonal csak pár dolog a sok közül, ami után anya böngészett.
-Nem gondolod, hogy ha így leszel felöltözve, akkor megvernek a mercisek? - nézett rajtam végig, amit én is megtettem.
Koptatott farmer rövidnadrág, piros, Ferrari logós atléta top, Ferraris nyaklánc és fülbevaló volt rajtam hozzáillő tornacsukával, amihez feltettem egy lehelletnyi sminket és kontyba tűztem a hajam.
-Nem értem, miről beszélsz - vágtam ártatlan fejet, majd az övét látva elnevettem magam. -Vajon milyen lehet Ő élőben?
-Biztosan nagyon kedves. Ebben teljesen biztos vagyok. És abban is, hogy lesz lehetőséged vele beszélni. Viszont ezeket - mutatott a hátizsákokra -kivihetnéd a kocsiba, amíg én felébresztem apádat és összeszedem magam.
Beleegyezve felkaptam anyáék csomagját és az én piros (mert milyen lenne, ha nem ilyen?) hátizsákom, majd a kocsikulccsal a kezemben kibaktattam a Lexushoz. A szüleim az év majdnem összes napján halálra dolgozzák magukat, ezért van az, hogy luxusautóval mehetünk amerre csak akarunk és egy gyönyörű kertesházban élhetünk. Bevallom, hogyha többet lehetnék a szüleimmel, akkor szívesen feladnám ezt a szinte tökéletes életet.
A házba lépve apa és anya már teljes harcidíszben ültek az asztalnál és éppen pirítóst csináltak. Leültem hát melléjük és bevágtam egy pár szelet kenyeret finom teával.
-Na? Mindenki megette az ételt? Indulhatunk? Induljunk, induljunk! - pattogtam az ajtó előtt állva.
-Kislányom. Tizennyolc éves vagy. Uralkodj már magadon! Az Isten szerelmére! - rázta a fejét rosszallóan apa.
-Abbahagyom. De kérlek induljunk - vetettem be kölyökkutya szemeimet.

++++++++++++++

Bő fél órát utazhattunk, de még így is kikerültük a hatalmas tömeget. Vagyis inkább megelőztük, bár ez részletkérdés. Leparkoltunk a kocsival és egyenesen a bejárat felé vettük az irányt. Az őrök megnézték a jegyeinket és már bent is voltunk. A boxok felé indultunk, néhány emberrel együtt. Első volt a Mercedes box, ahová először nem akartam bemenni Hamilton miatt, de mivel Rosberget szeretem, ezért beslattyogtam. Persze az első, akit megláttam az Lewis volt, aki nagyon vigyorgott rám, de őt kikerülve a német elé léptem és angolul elegyedtem vele szóba. Kaptam tőle aláírást és közös képet, valamint egy bókot, hogy milyen gyönyörű vagyok. Erre elvörösödve csak annyit tudtam mondani, hogy "thanks" azaz "köszönöm". A következő a Red Bull garázs volt, ahol találkoztam Max-el, de a másik pilótánál álltak egy páran, így csak egy képet csináltam róla kicsit távolabbról. Két garázs előtt sétáltunk el, majd a következőnél a szívem kihagyott egy ütemet. Már messziről kiszúrtam, hogy melyik lesz az a bizonyos következő. Kábé egész életemben erről a pillanatról álmodtam.
-Anya. Sírni fogok! - nevettem el magam és egy könnycsepp sietett végig arcomon.
-Ne sírj, mert akkor nem fognak komolyan venni! - szólt apa mosolyogva és belökdösött a garázsba.
Először Kimi Räikönnent pillantottam meg, akihez odafutottam és szorosan megöleltem őt. Először lefagyott egy kicsit {hehe. Jégember. Lefagyott. Értitek? -szerk.}, majd félénken visszaölelt. Vele is eldumáltam, bár nagyon furcsa volt, hogy élőben sem mosolyog túl gyakran. Azonban fényképeket örömmel készített velem, sőt azon túl, hogy csináltunk rengeteg vicces képet, a huszadik után, mikor már elzsibbadt a kezem, átvette a telefonom és ő kezdte el csinálni a felvételeket. Éreztem egy tekintetet magamon és amikor megfordultam, megláttam ŐT. Hideg kék szemeivel alaposan végigmért, majd szőke hajába túrva elindult felénk. Ha Kimi nem karolt volna belém, biztos vagyok benne, hogy elájulok.
-Szia! A nevem Salik Elizabet - nyújtottam a kezemet.
-Helló. Az enyém pedig Sebastian Vettel, de gondolom ezt tudod - lépett hozzám közelebb és kinyújtott kezemet figyelmenkívül hagyva adott két puszit az arcomra. Mondanom sem kell, a gesztustól azonnal elpirultam.
-Természetesen tudom! Nagy rajongód vagyok. Bár gondolom ezt azonnal levágtad - nevettem el magam.
-Észre sem vettem volna, ha nem mondod. Na és mi szél hozott erre egy ilyen gyönyörű lányt? - fúrta tekintetét az enyémbe.
-Hát a büfében készített sonkás szendvics és Lewis vereségénem szele - jelentettem ki.
-És kinek szurkolsz, ha nem neki?
-Ez kérdés? Természetesen neked és Kiminek, valamint Rosbergnek. De az elefánthajcsáron kívül mindenkit bírok - vigyorodtam el.
-Na ezt a becenevet sem hallottam még. De találó. Jó a fantáziád kislány - kacsintott rám.
-Khmm - krákogott apa egy kicsit távolabbról.
-Ha jól hallom az akcentusodból, akkor neked nem anyanyelved az angol, igaz?
-Valóban nem. Én igazából magyar vagyok.
-Sebastian! Lassan ideje lenne beleülnöd az autóba! - jött oda az egyik szerelő piros kezeslábasban és megveregette a vállát.
-Rendben. Csak még egy percet - kérlelte őt Vettel, mire amaz bólintva beleegyezett a dologba.
-Menj csak, nem tartalak fel! Sok sikert a szabadedzéshez! - intettem majd még egy utolsó pillantást vetettem gyönyörű szemeibe.
-Várj már! Nem engedlek el csak úgy! - szólt rám -Találkozzunk valamikor.
-Nagyon szívesen. Megadod a számod? Akkor majd megbeszélünk egy időpontot valamelyik napra - próbáltam moderálni kisé remegő hangom.
Elővette a telefonját és beírta a nevem, majd rám pillantott és mondta, hogy diktálhatom a számot. Amint bepötyögte a számokat, már tárcsázott is, az én készülékem pedig elkezdett csörögni. Megszereztem Sebastian Vettel telefonszámát! Vagyis ő adta meg magától! Hát léteznek még csodák.
-Akkor majd hívlak! - ígértem meg.
-Alig várom - mosolyodott el.