Little Crazy Girl (Hungarian Sebastian Vettel Fanfic)

4.

Hihetetlen ez az egész számomra. Hiszen ma nem csak, hogy láttam a példaképem és az abszolút szerelmemet (igen, picit talán beteges rajongó vagyok, de így kell szeretni!), de beszéltem is vele, ráadásul megmutatta, hogy néz ki közelről egy Forma 1-es autó és körbesétáltuk a pályát, ami szintén nagyon nagy álmom volt. És aztán még jött az, hogy megkaptam Sebi telefonszámát is, ezzel felvállalt minden veszélyt, hogy esetleg tovább adom, vagy bármi hasonló.
Ja és azt el is felejtettem mondani, hogy nem engedett egyedül haza, hanem ragaszkodott hozzá, hogy elhozzon kocsival (azért nem semmi, ahogy egy többszörös világbajnok vezet egy hétköznapi autót, egészen érdekes élmény volt) és azt is felajánlotta, hogy vezethetek én, ha gondolom. De természetesen nem gondoltam, hagytam, hogy furikázza a seggemet, ezzel azt hiszem kimaxoltam a szerencse vagy mázli fogalmát/jelentését.
Amint hazaértem, egy rakat értesítés fogadott a közösségiken. Kíváncsiságomon felül kerekedett a kényelmem és még mielőtt átnéztem volna őket, felvettem egy csipkés alvószettet, imádok ilyesmikben lenni a szobámban. Hoztam fel magamnak egy palack vizet és egy kis epret, majd elhelyezkedtem az ágyamban és telefonomat kezembe véve érdeklődve nyitottam meg sorba a sok üzenetet, amit anyuék és néhány barátom írt.
"Jürgen Ismerősnek jelölt."- láttam meg. Ki az a Jürgen és miért, honnan ismer engem???
"Jürgen kérte, hogy követhessen."- és hogy talált meg az összes közösségin?
"Jürgen felvett a listájára és integet neked."- és miért csak most esett le, hogy kiről van szó?
Na és vajon kit takar ez a mesteri becenév? Hát persze, hogy a mi egyetlen Vettelünket, ki mást?
Gondoltam játszom egy kicsit a szerepemet, így hát ráírtam:

Én: Szia. Ne haragudj, de nincsenek német ismerőseim, szóval te ki is vagy?😂😂

Jürgen: Most hülyéskedsz? Nincsenek német ismerőseid? Te lány, ma délután még odáig voltál értem!😡😡😅

Én: Biztosan valaki mást keresel, bocsi, de szerintem ez téves lesz.😅😅😉

Jürgen: Sebastian vagyok, de ha ennyire le akarsz koppintani, akkor nem zavarlak. Örülök, hogy megismerhettelek.😬😅😢

Én: Jajj Seb, csak viccelődni akartam, de látom a világbajnokoknak nem túl jó a humorérzékük...😂😂😈

"Átállítottad Jürgen becenevét Sebi👑🏎-re"

Sebi👑🏎: Kikérem magamnak, szerintem annyit még sose nevettél, mint velem ma!😠😘 (de komoly, az a kis kocsi pont olyan mint az enyém😍😍😍)

Én: Igazad van, köszönöm is a mai napot, egy hatalmas álmomat váltottad ma valóra😄😄

Sebi👑🏎: Akkor már megérte felkelnem ma😄 Holnap is számíthatok a látogatásodra a paddockban?😁

Én: Hát ha szívesen látsz...😅

Sebi👑🏎: Ne butáskodj, akkor úgy mondom, hogy gyere le és nézd végig onnan az időmérőt, hátha szerencsét hozol nekem😁😄

Én: De szabad olyat? Mármint szó szerint senkid nem vagyok és ha mutatnak a tv-ben, akkor mit mondunk? Jajj Sebi ez olyan komplikált...😯😟

Sebi👑🏎: Mindent megoldok, elég, ha reggelre eldöntöd és dobsz egy SMS-t😉😉😄

Én: Na mi az, már búcsúzol is? Lövik a pizsit a hatalmas hotelszobádban?😏😂😂

Sebi👑🏎: Nem egészen, csak gondoltam már eleget álltam az ablakod alatt és lejöhetnél, vagy legalább kinézhetnél😂😂

Én: Mi? Ugye csak viccelsz? 😱😱😊

Sebi👑🏎: Győződj meg róla😉😁

Mielőtt odaléptem volna az ablakhoz, megnéztem az időt. A sok történés miatt észre se vettem, hogy vészesen késő van. Éjfélt mutatott az óra, ami elég durva Sebi miatt, hiszen holnap (vagyis ma) időmérő edzése van és arra bizony nagyon is rá kéne pihennie, nem csak fizikailag, de szellemileg is nagyon megterhelő egy ilyen futam és az utána lévő sajtótájékoztató, valamint a rajongókkal való találkozás. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez után még több nyugalomra lenne szüksége, hiszen a futam az a dolog, ami miatt mindig küzdenek és amire a szabadedzésekkel és időmérőkkel gyakorolnak. Mérgesen nyitottam ki az ablakot és már készültem lecseszni őt, amikor megláttam a kezében egy szál kék rózsát.

-Lejössz hozzám, vagy játsszak Pókembert és másszak fel hozzád? - szólt halkan, félve attól, hogy felkelt valakit.

-Egy pillanat és megyek! - feleltem.

Felkaptam a puha mamuszom és a közösömet, majd lazán megkötöttem a derekamon és már suhantam is le a lépcsőn, hogy minél hamarabb elküldjem Sebit, nem akarom, hogy miattam rontson holnap, azt a lelkísmeretem nem viselné el.

-Itt vagyok, de te miért vagy ébren ilyenkor? És miért nem vagy a hotelben? - rivalltam rá azonnal.

-Ott voltam, de gondolkodtam azon, amit mondtál. Pár nap és elutazok. De fiatalok vagyunk, kedvellek és ezt oda akartam adni neked még ma - nézett szégyenlősen a virágra, majd felém nyújtotta.
El szerettem volna venni a kezéből, de ő nem engedte, hanem magához húzott és egy gyors, félénk puszit adott a számra. Elámulva néztem rá és éreztem, hogy valószínűleg már paradicsom színűvé vált az arcom.

-Ne haragudj, tudom, ezt nem szokás alig egy napnyi ismertség után csak úgy megtenni. Sajnálom, csak úgy éreztem, muszáj megtennem.

Mosolyogva néztem rá az utcai lámpák gyér fényében és rájöttem, hogy akkor is hagytam volna ezt a csókot (vagyis inkább puszit), ha ma nem beszélünk és csak úgy ödajön hozzám, lekap és megy tovább. Az, hogy eddigi viszonzatlan szerelmem most talán viszonzásra talál... na erre nincsenek szavak.

-Köszönöm. De mostmár menj, mert fáradt leszel! - vettem el a virágot, adtam egy puszit telt ajkaira és ott hagytam a fiút a gondolataival.

Azt hiszem, most mindkettőnknek jót fog tenni az alvás...