More than brother

3.

-Oké, nem érdekelsz. -felkeltem, felöltöztem, majd elviharoztam szobájából.

Olyan nagyon mérges voltam rá, de a tudat megnyugtatott, hogy nem történt köztünk semmi.
Egyre kevesebbet gondoltam erre a helyzetre. Kerültük egymást. Nem beszéltünk. Fizikában Zoe segített, és már hármasra állok, persze megígérte, hogy ez köztünk marad. Codyval sokat lógok, szinte minden héten megyünk moziba, iskolába pedig együtt sétálunk, valamint haza is. Azt hiszem, ha ez létezik, Cody lett a legjobb barátom. Sarahval nem nagyon találkozok otthon, ami őszintén szólva megrémiszt. Sokat van el otthonról, és ez most nem jön jól neki a felvételi mellett. Anya..nos. Ahogy látom, próbál velünk foglalkozni, de ezt előbb kellett volna elkezdenie. Mindenesetre próbálkozik, amit értékelünk, de inkább Zoera nézünk pótanyaként, mintsem a saját anyánkra.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

-Fiúk, kérlek segítsetek behozni a fát! -kiabálta anya az ajtóból, az xboxozó testvéreimre. -Hahó! Holnap karácsony, és még a fát sem vittük be.. -idegeskedett.

Végül, a nagy segítségükből az lett, hogy Zoe, Sarah, anyu és én cipeltük be a hatalmas fát. Legalábbis próbálkoztunk.

-Lisa, alul fogd már, különben cseszhetjük. -mérgelődött anya, persze csak a fiúk miatt volt ideges, amiért ennyire lusták.

-Khrm. -köszörülte meg torkát Cody. -Cameron, mi lenne, ha nem stírölnéd ennyire látványosan Lisa seggét? -röhögött, Cameron pedig zavarba jött, és elkapta a fejét.

-Srácok. -mérgesen ment oda Zoe, majd egy határozott mozdulattal kikapcsolta a játékot, és a fához tessékelte őket.

Régen volt már ennyire "családias" hangulatunk. A fát -amit végül sikerült a helyére tenni- Cody és én díszítettük, sütit sütött Sarah és anya, valamint a jó öreg pulykatöltés Zoera és Cameronra maradt. Énekeltünk, pattogatott kukoricából díszt készítettünk a fára, nevettünk, ahogy szenvednek a pulykával. Mintha nem is mi lennénk, és ami a legérdekesebb volt a helyzetben, hogy nem megjátszás, hanem igazi érzelmekkel voltunk körülvéve.

Estére végeztünk is, az egész ház pompázott a díszektől. Másnap, már korán keltünk, anya kitalálta, idén nagyon sokat sütünk. Értelmét nem látom, már így is annyi kaja van, mintha egy hadsereg ellátására készülne, de neki ennél még több kell. Érdekes, ha nem ismerném, azt mondanám készül valamire.

-Lisa? -szólt anya.

-Mondd. -lementem hozzá a konyhába, és egy kávé társaságában vártam mondandóját.

-Szóval. Elmegyünk itthonról. Te megint a korán kelés helyett 10-ig aludtál, ezért most nem jössz velünk a szupermarketba, amit gondolom nem bánsz. Kaja a hűtőben, ha éhes vagy kiszolgálod magad. Veszünk még bejglit, és elintézzük a dolgunkat, pár óra múlva itt vagyunk, jó? Puszi kincsem. -lépett ki az ajtón, válaszomat meg sem vártam, bár ez nagyon amúgy sem érdekelt. Őszintén, talán egy kicsit még örültem is, hogy nyugtom van.

Felmentem a szobámba, megnéztem a Vámpírnaplók legújabb részeit, valamennyit tanultam, és zenét hallgattam. Kezdtem fázni, ugyanis pizsamám egy bugyiból, és Cody bő szürke pólójából állt, aminek büdös Cody izzadtság szaga volt, de attól még imádom a bő pólókat.

Nagyon unatkoztam. Eddig tartott, hogy örültem a magánynak. Fülesemet bedugtam, zenét indítottam ismét, és pihentem. Közben írtam Rosienak, nincs-e kedve átjönni filmezni.

Szerintem bealudtam, ami fura, mert egyáltalán nem voltam fáradt. Ahogy anya gondolta, tényleg éhes lettem, hiszen már ebéd van. A hűtő nagy részét a pulyka töltötte be. Inkább gyümölcsöt ettem, megfogtam egy banánt, aztán visszaindultam a szobámba. Cody ajtaja nyitva volt. Talán itthon van, és nem vettem észre? Bementem a szobájába. Egy vörös tanga volt a földön. Majd benéztem a fürdőszobájába, ahol komolyan reméltem, hogy rosszul látok.

-Baszki, ugye szívattok? -néztem meglepetten. -Fúj, mi a szar, Rosie te most épp lecumizod a bátyám? Normális vagy? Hogyan kerülsz ide egyáltalán, úristen, takarodj innen! -kiabáltam legjobb barátnőmmel.

Rosie nem szólt egy szót sem, összeszedte ruháit, és már el is tűnt.

-Cody, komolyan? A legjobb barátnőm? Miért pont a legjobb barátnőmmel kellett leszopatnod magad? -kiakadtam, bár nagyon is úgy gondoltam, hogy jogosan.

Codyból egy szó nem jött ki, felöltözött és megölelt. Nehezen egyetlen mondat hagyta el száját ölelése közben. -Sajnálom húgi, komolyan.

-Emlékszel mikor megkérdezted, hogy voltam-e már szerelmes? -folytatta mondandóját -Nem válaszoltam rá..de most megteszem, igen, jelenleg is az vagyok. Gondoltam ha elmondom, hogy a legjobb barátnőddel együtt vagyunk egy jó ideje, megharagszol. Ne haragudj. Azért hívtam át, mert azt hittem elmentél itthonról. -magyarázta a történteket.

-Ez egy elég szar kifogás, hogy miért nem mondtad el. Áthívtad december 24-én, miközben a családod azért gürizik, hogy minden tökéletes legyen, és csak saját magadra gondolva így karácsony alkalmából leszopattad magad?! Úristen..-ezzel befejeztem mondandóm, átmentem szobámba és becsaptam az ajtóm.

Nem sokkal később hazaértek a többiek. Anya asztalhoz hívta a családot.

-Állj! -mondta gyorsan anya, mielőtt bárki is az ételhez nyúlt volna. -Imádkozzunk.-folytatta

Cameron kiröhögte, azt hitte csak viccel, de igazából szerintem az asztalnál kétféle verzió volt, 1.kiröhögik 2.idiótának nézik. Valahol a kettő ugyanaz is egyben.

Senki sem imádkozott, pár értetlen tekintet után mindenki hozzáfogott a vacsorához. Az ajándékok kibontása után, anya felkelt a kanapéról és kérte, hogy figyeljünk rá. Elmondott egy hosszú, unalmas sztorit, amiből az jött le nekünk, anya mintha vallásos módba kapcsolt volna. Mire ezt felfogtuk, már a kocsiban ültünk úton a templomba, misére. Mindenki hisztizett, soha nem voltunk vallásosak, mi ez az egész hirtelen? Sarah viszont ragaszkodott hozzá, hogy anyu kedvéért menjünk el. Gondoltuk valamelyik új pasija miatt lehet ez az egész, de ezt az elméletet Sarahval nem közöltük, így belementünk.

Odaértünk. Besétáltunk, anya ment elől. Persze, hogy a szélén ültem, a másik oldalamon pedig Cameron. Majd' elaludtam, mikor egy kezet éreztem combomon.

-Cam, szörnyen erkölcsös vagy egy templomban. -suttogtam neki

-Imádom, ha ilyen lágyan a fülembe suttogsz. -válaszolt, egy perverz vigyorral arcán, majd simogatta lábam, egyre feljebb.

Miért lett libabőrös egész testem? Ez neki is feltűnt, nem csak nekem..

-Akarod majd folytatni később? -suttogta újra.

-Mégis mit? -értetlenkedtem

Keze egyre feljebb csúszott, és szája szélén ismét megjelent az a bizonyos mosoly.

Hazaértünk mielőtt valami ennél is komolyabb történt volna. Még bizonyára nem fogtam fel a fáradtságtól. Első dolgom az volt ,hogy ledőltem az ágyamba és aludtam is. A többi problémát reggelre hagytam..