The wild youth

P R O L Ó G U S

- Kérlek Ann! Ha nem jössz, Evant veszem rá, hogy rángasson el!- könyörgött Maia. Napok óta lehetetlen leakasztani a témáról: pár osztálytársunk házibulit szervez, viszont egyáltalán nem vagyok abban a hangulatban, hogy elmenjek.

- Rendben, majd meglátom.- sóhajtottam lemondóan.

- Elfelejtetted, hogy nagyjából -pillantott az órájára- 4 óra múlva ott kéne lennünk? Menjünk egyenesen hozzánk, megnézünk egy filmet és már készülhetünk is.- ugrándozott lelkesen a legjobb barátnőm.

- Lehetetlen vagy.- morogtam.

- Megírom Evannek, hogy fél tízre jöjjön értünk!- mondta még mindig félig ugrándozva.

- Ne! Hagyd, majd én elintézem.- vettem elő a telefonom, majd tárcsáztam a számát.

- Szia, Evan!

- Hé! Mizujs?

- Maiát lehetetlen visszautasítani, szóval fél tízre értünk tudnál jönni? Már ha még mindig szeretnél menni, tudod a buliba..

- Maia rá tud beszélni, de a barátod nem? Na szép.- röhögött a telefonba.- Természetesen ott leszek. Szeretlek.- búcsúzott.

- Én is- köszöntem el mosolyogva, miközben letettem.

21:30

A tükör előtt állva végigpillantottam magamon. Világosbarna, egyenes hajam most hullámosan omlott a vállamra, halványkék, szürkés szemeim gyönyörű füstösre kihúzva, valamint Maia rám ráncigált egy spagetti pántos nyári pólót, hozzá egy combközépig érő szoknyával. Szexi. Mondhatni. A barátnőm egy iszonyat gyönyörű koktélruhába öltözött fel, szoknyarésze fodros-bodros, valamint pánt nélküli, így a fiúk betekintést nyerhetnek, mivel áldotta meg az ég, amivel engem nem. Irigykedve néztem Maiára, majd kopogást hallottunk, így gyors lesiettünk a lépcsőn. Már amennyire a magassarkúnk engedte.

Miután egy idő elteltével a szerencsétlenkedésünk miatt nem érkezett a kopogásra válasz, Evan kinyitotta az ajtót, én pedig azzal a lendülettel a nyakába borultam. Szálkás, magas teste bizonytalanul megingott, de szerencsére meg tudott tartani.

- Szia!- fúrtam a fejem a vállába. Tusfürdő. És fűszer. Imádom.

- Szia!- nevetett jókedvűen, majd köszöntőül egy puszit nyomott a számra.

- Indulhatunk? A végén még lenyelitek egymást.- piszkálódott a barátnőm.

- Maradj már!- csaptam rá nevetve a karjára.- Mehetünk.- fogtam kézen a barátomat, miközben ő kivezetett minket a szülei kocsijához. Evan egy évvel idősebb nálunk, hamarosan a 17-et tölti, nemrég tette le a jogsiját.

Útközben mindenféle lényegtelen dolgokról fecsegtünk, míg meg nem hallottuk az utca sarkán a halkan dübörgő zenét.

- Egyébként kihez is megyünk?- kérdeztem. Hupsz. Hívatott vagyok egy házibuliba, de azt sem tudom, kiébe.

- Andersonhoz. Azt mondják, a szülei baromi gazdagok, viszont most egy hétvégére elutaztak valami szállodába.- válaszolta Evan.

Hogyne. Adam Anderson egyke, így természetesen úgy elkényeztetik a szülei, ahogy csak tudják.

Az utcában felsorakozva álltak a kocsik, alig lehetett helyet találni. Amint leparkoltunk, máris megláttunk 1-2 ismerős arcot, de a nagyja idegen volt. Fura. Pedig egy osztálybulinak indult.

Az ajtó nyitva állt, így beengedtük magunkat, és máris megpillantottuk Adamot, a házigazdát, aki gyors oda is sietett hozzánk, üdvözölni minket. Adam elég nagydarab, a kondi nyomai meglátszanak szálkás testén, nehéz belőle kinézni, hogy csak 16 éves. Egész jóképű arca van, viszont híres szoknyapecér. Nem meglepő, pénztárcájával és kinézetével minden ribancot le tud venni a lábáról.