Novellák ❤

Karácsonyfa díszítés

"Elfoglalt Karácsonykor? Nincs ideje rendes fát venni? Feldíszíteni se? A gyerekei túl kicsik, vagy csak szimplán nem szeretik a munkát?

Hívja ezt a számot: 06...
Én megveszem és feldíszítem a család karácsonyfáját. Ingyen. "

Felragasztottam a plakátot a legközelebbi villanyoszlopra, és odébb álltam. A szöveg mögött ott volt az eddigi legszebben díszített fám. 15 évvel ezelőtt csináltam egy 90 éves néninek. Évek óta nem volt karácsonyfája. Nehezen tudott mozogni, emelni pedig főleg nem bírt a dereka miatt. A díszeket fent tartotta egy magas szekrényben, de az unokái túlságosan el voltak foglalva a saját életükkel. Nem volt aki segítsen neki.
A kisgyerekek, a dédunokái pedig utáltak nála ajándékozni, hiszen nem volt díszítés a házban.
Az egyik szomszédja ismert engem, és tudta, hogy mennyire szeretek a karácsonyi dolgokkal foglalkozni. Szóval felhívott, és megkért engem, hogy segítseg az idős hölgynek. Ahogy beléptem a lakásba, és megláttam a bottal közlekedő, görnyedt, fáradt arcú -gondolom az életben fáradt el- nénit, tudtam, hogy jól döntöttem azzal, hogy ide jöttem...
Levettem a díszeket, és szétpakoltam őket a nappali szőnyegén. Piros-arany lett a fa. A kedvencem. De nem értem be ennyivel. Vettem égősorokat, és másnap visszamentem hozzá. Kivilágítottam az erkélyt, a hálószobát, a konyhát, és még a fürdőszobai tükörre is tettem jégcsapos ledet.
Amint körbevezettem a lakásban, elsírta magát. Azt mondta a férje halála óta nem volt ennyi élet ebben az otthonban.
Még aznap este telefonált a szomszédja. A dédunokák nála aludtak, mert nem akartak elmenni onnan, az unokái pedig elmondhatatlanul hálásak voltak neki, hogy sikerült valamivel lekötnie a gyerekek figyelmét.
Ekkor döntöttem el, hogy segítek az embereknek. Idősek otthonába jártam, mindent feldíszítettem. Plakátokat tettem ki a városban, és annyiran hívtak, hogy Karácsony másnapjáig nem voltam otthon. Elvált szülők gyerekeivel varázsoltam csodákat a nappalikba, étkezőkbe és hálószobákba. Örültek az emberek, és örültem én is.

Csak néztem a plakátot és reménykedtem. Tavaly sokkal kevesebben hívtak, mint az előző években. Összesen négy fát, és egy lakást díszítettem fel. Az emberek egyre kevésbé bíznak meg az idegenekben. Ebben a világban ez teljesen érthető, de nekem attól még fáj.
Nevetést hallottam, úgyhogy levettem a plakátról a szemem, és a hang irányába fordultam. Egy középkorú nő állt mellettem, és a telefonba éppen arról magyarázott, hogy ki az a szerencsétlen, aki karácsonyfa díszítésre beinvitál valakit a házukba. Idiótának nevezte azt, akinek ez egyáltalán megfordul a fejében. Azaz engem. Hahozátva ment tovább, és még hallottam, ahogy azt mondta a telefonba, hogy "Jaj már szivem. Ez hülyeség. Persze, hogy idén is műfenyőnk lesz! Kérlek... ".
Hazamentem. Levettem a díszeimet, és elkezdtem díszíteni a 170 centiméteres lucc fenyőmet. Ahogy a kezembe került a kicsit csúnyácska, kopott üvegfestékes gömb, könnybe lábadt a szemem. De le kellett tennem az asztalra, mert csörgött a telefonom. Ezek szerint valakinek csak felkeltette az érdeklődését a plakát. Biztos hogy egy díszítésre vágyó. Más nem hív.

*János bácsi most ment ki a lakásából. Szerencsére idén is hívták díszíteni. Biztos Zoli volt az unokaöcsém, vagy valamelyik barátja. Sikerült beszervezni 5 embert, akik felfogják hívni, hogy menjen hozzájuk. Tavaly csak 4-et sikerült, és láttam János bácsin, hogy csalódott. Jövőre megpróbálok még több embert szerezni. Vagy csináltatok neki egy szép plakátot, hátha valakinek tényleg felkelti az érdeklődését.
Külső szemmel talán furcsának tűnök, hogy 50 évesen miért foglalkozom ennyire a szomszédban lakó idős bácsika lelki békéjével. De én már 20 éve is a szomszédja voltam. És láttam az arcát, amikor telefonált. Amikor közölték vele, hogy a repülőgép, amin az egész családja ült - a neje, a két gyereke, azok férjei, és a négy unokája - lezuhant. Amikor tudatosult benne, hogy nincs tovább. Az egész élete tönkrement. Amikor rájött, hogy örökre egyedül maradt. Akkor az én szívem is megszakadt.
Nem tudom hány évig él még János bácsi, és hány évig próbálja meg egyedül feldíszíteni a karácsonyfáját. Azokkal a díszekkel, amiket az unokái készítettek, vagy a gyerekei. Azokkal, amiket a feleségével még az esküvőjükre kaptak. Azokkal, amiket az istenért se akart lecserélni. Még úgyse, hogy 20 éve nem volt teljesen feldíszítve a fája. Nem sikerült neki. És ebben én se segíthettem.
De addig szerzek neki más karácsonyfákat, más családi díszekkel, amíg nem sikerül befejezni a sajátját. Talán idén... *