The Guy From Last Night

Prologue

A bár már így is meg volt telve, az újabb csoport érkezése láttán a csapos egy hangos sóhajjal törölte le a verítékező homlokát, majd olyan kérdőn pillantott felém, hogy nem tudtam nem kínosan elkapni a tekintetem. Hogy a rá figyelő tömegből miért pont az enyém zavarja? Talán, mert a kelleténél kicsit jobban méregetem, ami nem csoda: a tél ellenére idebent egészen fülledt volt, s bár nem volt egyedül, akkor is rengeteget ugráltatták a türelmetlenül ellazulni vágyók. De ez sem lehetett olyan szokatlan, hiszen péntek este mindig hatalmas a forgalom. Mindenesetre, az ő, kelleténél jobban szétgombolt inge és az anyagon keresztül is kirajzolódó karizmai eléggé magukra vonték a figyelmem.
A pultra könyökölve támasztottam meg a fejem, miközben unottan kavargattam a poharamban olvadó jégkockákat a saját nedvükben.
Szórakozás céljából jöttem ide a többiekkel, de ők valahogy sokkal jobban rátaláltak a helyükre és most is valószínűleg egymásra mászva táncolnak vagy vesznek részt egy orgiában valahol a táncparketten - nézőpont kérdése. Ezzel szemben én senkit nem találtam, de meg sem lepődöm, hiszen ezek a helyek nem valók a magamfajtáknak, itt a férfiak nem egymást, hanem az ellenkező nemet nézik... nem csoda, hogy olyan kívülálló vagyok. Meg elég lelombozó lehet az is, hogy egymagam iszogatom a pultnál, olykor felcsillanóan reményteljes szemekkel méregetve Arthurt, aki szerintem legszívesebben már kitiltatna engem ezért. Pedig még csak nem is zaklatom, a kért italokon kívül nem is beszéltünk, a kék szemeim pedig nem égethetnek ennyire...
Miután magamban többszörösen is átgondoltam a nyomorom, inkább csak egy sóhajjal keltem fel a székből és indultam meg az alig pár méterre lévő kijárat irányába, ezalatt szerintem az ebola összes formáját összeszedve, ahogy mások izzadt testének nyomódtam.
Kintről még sokan áramlottak befelé, így még itt is szlalomoznom kellett, de nem jártam teljes sikerrel, elvégre közben igyekeztem a mobilommal is foglalkozni és megírni a többieknek, hogy inkább hazamentem. Ez a hely egészen elvette a hangulatom bármiféle bulizástól, pedig egészen izgatott voltam idáig.
Már sötét volt, az utca szürke betonja pedig foltokban sötétült el a korábbi esőzések miatt, engem pedig túl hirtelen csapott arcon a hideg - így vezekeltem azért, hogy odabent sem nagyon vettem le még a pulóveremet sem. Az emberek lehelete meglátszott minden kilégzés alkalmával és gyorsan veszett oda az éjszakában, egy rövid szabadulás után az emberek közül, pedig ezt a sajátommal is megtapasztalhattam, amint rányomtam a küldés gombra. De a következő látvány túl gyors volt ahhoz, hogy egyből reagálni tudjak: a fekete készülék az érkező lökésre egy másodperc alatt siklott ki a kezemből majd a forgalom elnyomta hangtalansággal ért földet, természetesen darabjaira hullva.
Idegesen kaptam fel a fejem az akadályba ütköző férfire, aki egy fejjel magasabb volt nálam, és legkevésbé sem volt józan.
- Elnézést kérni luxus? - förmedtem rá, de ő csak bámult rám, mintha most látna először embert. És jobban megnézve, talán ha máshol találkozunk, akkor nem pont így állnék hozzá, de most közel sem voltam jó hangulatban.
- J-ja, bocs. - emelte égnek a tekintetét, majd felsóhajtott és az a lehelet már nekem okozott alkoholmérgezést. Azonban továbbra sem tágított mellőlem.
- Nem akarsz tovább menni? - vontam fel a szemöldököm, mialatt leguggoltam, felmérni a telefonomat ért károkat. Csak szétesett, annyi szerencséje.
- Neked... egészen szép arcod van. - ült ki az arcára egy bárgyú vigyor, ami gyanítom határozottan akart hatni, de amíg ennyi nem oda való dolog van a vérében, kevésbé megnyerő.
- Kösz, de most már komolyan hagyj békén, ha már segíteni nem tudsz. - egyenesedtem fel, már az összerakáson dolgozva.
- Ha most leguggolnék, nem tudnék felkelni. - felelte, amin nem tudtam nem elmosolyodni. Igaza volt, ez kétségtelen.
- Dominic vagyok. - mondta még mindig egy bárgyú mosollyal, majd végigmért. - Gyakran jársz erre... öhm...? - kérdezte kissé kuncogva, mire hosszan lehunyva a szemeim vettem egy mély levegőt. Egy részeg pali az, akire most a legkevésbé szükségem van.
- Nem fogom megmondani a nevem, mert tudom, mire megy ki a játék. - magyaráztam unottan, mire ő csak felnevetett és lassan a hajába túrt. Ami mellesleg, nem kicsit nézett ki jól.
- Rendben, akkor nem is fogok köríteni. Névtelenkém, marha részeg vagyok és szexre van szükségem, sürgősen. Szerencsére az olyan morcos szőke-kékszeműek, mint te, pont az eseteim, szóval annak ellenére, hogy kicsit rosszul mértem fel a távot, idejöttem, hátha sikerül megfűznöm téged. Plusz, szerintem józanul is bepróbálkoznék, csak akkor sokkal sikeresebben. - nevetett. - Kurva jól nézel ki, ennyi. - zárta le a témát és bár tudtam, hogy az alkohol beszél belőle leginkább, akkor is éreztem az enyhe pírt az arcomban. Meg egy ilyen férfi... nem hiszem, hogy gond lehet. Ő úgy sem fog rá emlékezni szerintem, nincs gyűrűje, tehát nem házas és az esetem vagy sem, egyszerűen ő is „kurva jól néz ki".
- Hol laksz?
Vigyorgott.
Nem igazán próbálkozott azzal, hogy megkedveltesse magát, de azt hiszem, erre nem is volt akkora szükség. Szórakozni jöttem ide, esetleg azért is, hogy összeszedjek valakit, és noha egy hatalmas taplónak tűnt, valószínűleg soha többet nem fogunk újra kapcsolatba kerülni egymással. Így a külseje és az, hogy bár elég zaklatottnak tűnt így részegen, mégis viszonylag átlagosan próbált összeszedni, meggyőzött. De főként a kinézete azért: magas volt, az arcéle teljesen látszott, barna haja volt és barna szemei. Göndör tincsei kifejezetten vonzóvá tették a megjelenését, nem is beszélve a nevetőráncokról és a csupán egyik oldalt megjelenő gödröcskéről, amiről fogalmam sem volt eddig, hogy lehetséges. A teste pedig eléggé úgy tűnik, hogy azért edzettnek számít, szóval...
Az oda út már alapban tartalmas volt, ami kissé váratlanul is ért: amint beültünk és lediktálta a címet, egyből odahajolt hozzám, egyik kezét a combomra helyezte a másikkal pedig az államnál fordította a fejét maga felé, hogy az ajkaimat kezdje kóstolgatni. És irritálóan jól csinálta.
Nem tudom, a taxisofőr mennyit látott a dologból, de ha egy kicsit is bírta az ilyesmit, szerintem erre a képre fogja este ő is elérni a csúcsot. De ha azt hittem, hogy akkor nagyon rám mászott, akkor nehéz lenne megtalálni a szavakat arra, mikor kiszálltunk.