A fiúk leültek a nézőtérre, a lehető legmesszebb a kameráktól, de természetesen sokan felismerték a focistákat. Az utolsó amit láttam, mielőtt bementem az öltözőbe, az volt, hogy Balázs valakivel beszélget, Ádám pedig engem néz, majd amikor találkozott tekintetünk, felmutatta a hüvelykujját. Mosolyogva indultam meg átöltözni.
Országos bajnokságról beszélünk, tehát mindenkit ismertem. Igaz, hogy barátok vagyunk, de ez ma el fog felejtődni a vízben.
Kicsit bemelegítettem, hogy ne húzzam meg semmimet. Amíg el nem kezdődött a verseny, addig egy padon ültem az öltözőben. Az edzőm is megérkezett közben, folyamatosan biztatott és nyugtatott.
Nem tudom miért voltam ma ennyire ideges. Nyilván az is azért benne volt, hogy Balázs és Ádám ott ülnek és élőben fogják nézni a versenyt, de ettől még nem kéne, hogy ennyire izguljak...
Négy számban úsztam ma és mind a négyet sikerült is megnyernem. Nagyon, nagyon büszke voltam magamra, mert ahogy mindig szoktam, most is sikerült kizárnom a külvilágot, csak azzal foglalkoztam, hogy milyen gyorsan tudok úszni. Ráadásul a 400 méter gyorson még egyéni rekordot is döntöttem, csak egy pár tizedmásodpercen múlt az országos rekord. Nem baj, majd erre is rágyúrok. Hihetetlen megtisztelő volt, ahogyan a dobogón a nyakamba akasztották az érmeket.
Miután átöltöztem, éreztem magamon a fáradságot, de amikor elolvastam az üzenetet, amit az edzőm küldött, egy pillanat alatt el is felejtettem ezt az apró problémát.
Szinte rohantam ki a hátsó parkolóhoz, ahol kint várt rám az edzőm és mellette a két focista. Valamin éppen nagyon nevettek.
- Sziasztok - sétáltam oda hozzájuk.
- Annyira tudtam, hogy viszel minden számot! - közölte Ádám teljes extázisban.
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted az úszást. - mondtam neki, miután Balázs beszállt az autóba.
- Csak akkor nézem, amikor te is úszol - kacsint rám, majd átsétál a sofőr ülésre, én pedig elpirulva ülök be hátra. Merthogy az edzőm közben lelépett, mondván megleszek én a fiúkkal.
- Köszönöm, hogy eljöttetek ma - mondom nekik, amikor már elindultunk.
- Ez alap. Plusz, ha már te is kint voltál a mi meccseinken, akkor ez a minimum. - vigyorog rám Balázs.
- Egyébként mennyire fáradtál el? - érdeklődik.
- Kicsit? - nézek rá bizonytalanul, mert nem tudom, hogy mit akarhat.
- Akkor mit szólnál este egy kis bulikához?
- Szórakozóhely, vagy házibuli? - húzom össze a szemem.
- Még nem tudjuk - szól közbe Ádám is.
- Végülis miért ne - mosolyodom el.
Az úton hazafelé rengeteget nevettünk és nagyon sok dolgot mondtak el magukról, amivel kicsit megismerhettem őket. Persze azért ők sem hagytak kérdések nélkül. Fel sem tűnt, hogy meg is érkeztünk a házamhoz.
- Még egyszer gratulálok a mai naphoz és akkor kilencre jövök érted, addig pihenj egy kicsit - mosolygott rám Ádám, mellette pedig Balázs vadul bólogatott.
Elköszöntem és egyenesen bementem a házba. Csináltam egy képet az érmekkel, kiposztoltam mindenhova és ruhástul bedőltem az ágyba.
Furcsa álmom volt. A Balatonnál voltam, a parton álltam. A legfurcsább az volt, hogy a tóban ott volt egy 50 méteres medence, klóros vízzel, ami szinte gyönyörű, tiszta kék színűnek tűnt, a balatonihoz képest.
Az edzőm ott állt a medence szélén és nekem mutogatott, hogy menjek be úszni. Már éppen indultam el felé, amikor valaki megfogta a kezemet.
- Inkább gyere velem - mosolygott rám Ádám.
- De hova? - kérdeztem zavartan.
- Csak gyere - indult el, a kezemet továbbra is fogta. Az álmomban világos volt, sütött a nap, de Ádám mögött csak sötétséget láttam, mintha éjszaka lett volna. Megtorpantam, mire felém fordult és elmosolyodott.
- Nem bízol bennem - állapította meg. Az arca megállíthatatlanul közeledett az enyémhez és megcsókolt.
Felébredtem. Álmosan néztem meg a telefonom kijelzőjét, ami azt mutatta, hogy nyolc óra van. Megdörzsöltem a szememet, majd elsétáltam zuhanyozni. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből az álmomat ezért bekapcsoltam egy zenét a telefonomon és azt kezdtem el énekelgetni.
Nem mondták meg, hogy hova megyünk ezért kicsit szenvedtem a ruha miatt. Végül egy semleges szettet vettem föl, ami mindenhova illik. Farmer és egy fehér crop top. Cipőnek egy fehér converse és fogtam egy vékony kardigán szerű valamit, ha fáznék. A hajam alját begöndörítettem és feltettem egy kis sminket.
Kilenckor már csöngettek is.
- Szia - nyitottam ajtót Ádámnak, majd adtam neki két puszit.
- Váó, nagyon jól néz el ki - mért végig.
- Azért te sem panaszkodhatsz - mosolygok rá.
A kocsiban gyorsan kiraktam a képet, amit még bent csináltam. Mindig is büszke voltam az alakomra és ezt vállalom is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
lili.nagy 👑🏊
- Hova megyünk? - érdeklődtem.
- Igazából nem úgy sikerült a társaság, ahogy terveztük, szóval az elején még ilyen feleséges-gyerekes beszélgetős lesz, aztán elmegyünk valamerre. - mondja.
- Nem leszek én oda felesleges? - húzom el a számat.
- Dehogy, csomóan meg akarnak már ismerni - mosolyog rám.
Talán egy negyed órás út után kiszálltunk egy nagy háznál.
- Gyere - mondja biztatóan.
Vegyes érzelmekkel lépkedek utána. Elvégre nem vagyok senki barátnője vagy ilyesmi. Nem akarom azt, hogy mindenki velem foglalkozzon és találgasson, hogy vajon miért vagyok itt.
De mosolyogtam. Az egyik oka az volt, hogy nem akartam megölni a hangulatot. A másik, hogy a fiúk végig ülték az úszóversenyt, ráadásul meg is hívtak ide, ez a minimum, hogy jól érzem magam. A harmadik pedig Ádám.
Tudom, hogy nem is ismerjük egymást rendesen, de nem is beszélek szerelemről. Csak arról, hogy jól néz ki. Sok ember néz ki jól. Nem szabad beleképzelnem semmit, vagy beleélnem magam semmibe, nehogy pofára esés legyen a vége...
