#Szünetel#❤Megújult szerelem❤~Shawn Mendes és Cameron Dallas Fanfiction~

Negyedik:$- Ének

Nem bírtam, azt a súlyt ami azóta nyomott amióta elment "Anyu"... Nem bírtam, hogy mindenki ribancnak nevez, csak mert nem lány barátaim vannak. Lehet, hogy azért csinálják, mert unatkoznak, de ez mégis kinek esik jól?! Tudom ezt hallanom se kellett volna, de... hallottam, és hát nincs min szépíteni. Nem én vagyok a ribanc hanem ők!
- Jól vagy?- kérdezte Finn, miután lenyugodtam egy kicsit.
- Igen.-nyögtem ki két szipogás között- De ha nem bánod most mennék...- tápázkodtam fel mellőle.
- Nem dehogy.- állt fel ő is mosolyogva.
Amint oda értem a többikhez egy percig mindenki furcsán nézett rám. Amolyan "Mi a franc volt ez?!" fejjel.
- Csak... Kicsit...Kiakadtam valakire...-mondtam miközben újra fogtam a hajam, ami a futás közben csak még jobban szétjött.
- Rendben. Akkor... Most, hogy már mindenki jól van és senki sem akad ki, mindenkinek 10 kör a pályán!- szólt az edző a levegőben kalimpálva. Azt hittem a végén leüt valakit amin jót nevethetek, de nem... Csalódnom kellett... Mindenki sorban futotta le a köröket. Nekem most kifejezetten könnyen ment, aminek örültem.
- Hé!-ért mellém Chris- Jól vagy?
- Aha!-adtam választ-Te?
- Aha!- mintha mondani akart volna még valamit, de csak megrázta a fejét és megelőzött. Én csak rá hagytam. Nem tudtam mit kezdhetnék a helyzettel... Mostanában egyre zavarodottabb vagyok... Itt van Finn, "Anyu", a pom-pom lányok, és most meg Chris is, és nem tudom mit kéne tennem.

Mikor mindenki végzett a futással bemelegítettünk és edzettünk. Nem mondanám el részletesen mi volt az edzésen, mert elég uncsi lenne. Tehát amikor végeztünk, mentem volna Gray kocsia felé, de épp hallottam a nevem.
- Lisa!- a hang irányába fordultam.
- Szia, Finn!- köszöntem a táskám szélét szorongatva.- Mizu?
- Semmi csak, arra gondoltam...- talán zavarban volt, vagy talán habozott, hogy tényleg megkérdezze-e- Szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.- mintha nagy kő esett le a szívéről, amint kimondta. De, hogy őszinte legyek nekem is.
- Igen-mosolyogtam.
- Akkor Péntek este 6 óra megfelel?
- Tökéletes.- sajnos a pillanatot Gray dudálása félbeszakította.- Akkor...Majd találkozunk... Szia.
- Szia.- köszönt el, ezzel fogtam magam és beültem a kocsiba.
- Na mizu?-kérdezte Gray miközben beindította a kocsit.
- Semmi- sóhajtottam egyet boldogan. Ő csak rám hagyta majd elindultunk a kocsival.
- Apu!!- kiáltottam, amint beléptem az ajtón, de választ nem kaptam.-Gray! Énekelj nekem!
- Nem!
- De!-kérleltem, felugorva a hátára.
- Hugi! Szálj le rólam!-forgolódott, hogy leessek róla de nem járt sikerrel- Jó! Énekelek csak gyere le a hátamról!-adta fel.
- Oké!!-pattantam le. Gray leült, felvette a gitárját (amiről nem is tudtam, hogy van neki) és játszani kezdett. Hamar felismertem, a Say something volt. A kedvenc zeném. Amikor a vége felé ért, könnybe lábadtak a szemeim is.
- Gyönyörű volt!-öleltem meg.
- Köszi! De te jössz!- Na itt kerekedtek el a szemeim. Elméletileg nincs rossz hangom, de mások előtt még soha nem énekeltem, csak népdalokat ének órán. Ez alól a csengő mentett meg. Gray ment ajtót nyitni mert én nem mozdultam meg.
- Helló srácok! Jókor jöttetek! Lisa pont most akar énekelni!- egy SRÁCOK, kettő AKAROK?! Ez meg van őrülve?
- Csá!- jöttek be.
- Lisa, Ők itt a haverjaim, Bellamy, John, Taylor. Fiúk, a húgom, Lisa. Nos Lisa énekelj!- rendezte le a dolgot a drágalátós bátyám. Ám a csengő most is jelzett, hogy "Helló! Nézzétek meg ki jött!". Most én nyitottam ajtót. A fiúk voltak. Honnan tudják hol lakom?? Mindegy megmentettek.
- Jaj, de jó, hogy jöttök! A bátyám azt akarja, hogy énekeljek és...
- Hát énekelj! Arra mi is kíváncsiak vagyunk!- szóltak közbe, majd bementek a nappaliba. Oh. Mi lesz ebből?! 8 fiú a nappaliba a bátyámmal én meg félek bemenni is. Már csak Chris, hiányzik! És ekkor csöngettek!
Sóhajtva álltam fel a helyemről, hogy ajtót nyissak. És íme, az emlegetett szamár.
- Szia!-köszöntött egy öleléssel, amin először meglepődtem, de viszonoztam.
- Szia!
Mivel kezdett gyanús lenni az egész kivonszoltam Gray-t a konyhába.
- Te hívtad ide mindegyiket?!-kértem számon.
- Ja! Azért mert tudtam, hogy kérsz majd egy dalt tőlem. De ha már én is akkor te is!
- Jah! Persze! De te csak nekem énekeltél!
- Hé! Hallod, nyugi! Nem lesz nehéz!- szegény próbált nyugtatni, több- kevesebb sikerrel, de inkább kevesebb...
- Aha! Könnyű mint az 1×1!-ironizáltam, de úgy látszik nem vette az adást...
- Ja! Csak ez nem matek!
- Tudod mit? Éneklek! Akinek nem tetszik így járt! De gitározz alá! Oké?-adtam be a derekam.
- Jó!- mosolyodott el.
Vissza mentünk a nappaliba, mire mindenki elcsöndesedett.
- Énekeeeeel!!!-ordította Gray, mire a többi egy emberként ordított fel. Mint egy focimeccsen, komolyan! Azt hittem megsüketülök...

Miután mindenkit sikeresen elhalgattattam, Gray elhelyeszkedett egy széken én meg vele szemben álltam. Nem volt kérdéses melyik dalt éneklem. A másik kedvencemet, ami nem más, mint aaa (dobpergést kérek...)  The Script- Flares!
Ahogy elkezdtem még nem voltam biztos a hangomban, de fokozatosan egyre jobban ment... A vége felé beleadtam mindent. És amikor végeztem, mindenki táltott szájjal nézett rám.
- Most mi van?! Hallottátok már Gray-t énekelni?!- erre mindeki a bátyámra nézett. Tőle csak szórós pillantásokat kaptam.
- Gray! Gray! Gray!-kezdtem kántálni.
- JÓ!!! Oké! Megadom magam, csak maradjatok csöndben!-mondta, majd elénekelte a fiúknak is a Say Something-et...

Hát itt lenne a rész!💗💗 Bocsi, hogy nem hoztam hamarabb csak nyakamon a felvételi és nincs időm semmire...😫😫😫 Hamarosan vége lesz ennek az egésznek...
Addig is,
puszi mindenkinek!!😘😘