#Szünetel#❤Megújult szerelem❤~Shawn Mendes és Cameron Dallas Fanfiction~

Második XD

Alig vártam, hogy kicsöngessenek az utolsó óráról...
3...2....1...Ééés....Megszólalt! Azzal a mozdulattal én és a fiúk felpattantunk a helyünkről, majd az öltözőbe siettünk-persze nem egybe, nehogy félreértse valaki. Miután végeztem, kimentem, csodálkozva nézem körbe, hogy csak én vagyok még kész... Felvettem egy labdát a földről, a pálya szélére álltam, lendítettem a kezem, majd elhajítottam a kezemben lévő tárgyat. A labda a pálya másik végénél kötött ki, amit valaki megtapsolt. Vagy inkább valakik. Szinte az egész csapat ott állt. Lesokkolódva álltam előttük.
- Én azt hittem, nincs itt senki!-mondtam zavarodottan.
- Hol az edző?-kurjantotta az egyik(gyors téma vártás...)- Edző! Edző!-kezdték erre mind a kantálást... Öhm...Oké... És még én vagyok a hülye...
- Mi ez a nagy hangzavar?! Mégis mi folyik itt?!
- Jónapot!-nyújtottam felé kezem- Lisa Rodwell vagyok, a válogatóra jöttem.
- Csak nem?- nézett felváltva rám és "imádott" bátyámra. Igen idézőjel, mert úgy szeretem!
- De sajnos...-mondtam semleges arccal.
- Jó, akkor ki jött még a válogatóra?- sokan tették fel kezüket, köztük újdonsült barátaim is (Luke,Jack,Luis,Finn,James)- Rendbem akkor kezdjük is!-ezzel kezdetét vette az eddzés. 10 kör futás, bemelegítés, és beálltunk a helyünkre. Én az egyik dobó voltam. Elkezdődött, center(kezdő), QB(Quarterback-irányító) és passzolták nekem. Futottam, akik abban a "beosztásban" voltak védtek, és blokkolták az ellenfelet. Csak futottam és futottam, éééés touchdown!!!
- Igeeen!-kiáltottam fel!
- Rodwell!-kiáltott az edző mire a tesóm és én egyszerre oda kaptuk fejünket- Nem te, a húgod!-mutatott rám- Bent vagy a csapatban!-kiáltotta.
- Tényleg??- kérdeztem. Bólintott, mire örömömben ráugrottam Gray-re. A többiek csak nevettek rajtam, de nem zavart.
- A többi is bent van! Jól futottak!- a fiúk csak lepacsiztak egymással.
Miután vége lett az edzésnek, haza mentünk. Köszöntünk Apunak, majd ettem és fel mentem a szobámba. Mivel ma volt az első nap nem kellett tanulni. Elmentem a fürdőbe, elvégeztem a szükséges dolgokat majd vissza fáradtam a saját kis helyembe, kimásztam az ablakomon, a tetőre feküdtem és bámulatam a csillagokat.
Sokat szoktam agyalni azon hogy anyu miért hagyott el minket. Soha nem értettem, miért hagyta egyedül Aput. Ráadásul akkor még nem is voltunk "gazdagok". Szóval... Én rájöttem ez alatt az idő alatt, hogy utálom. Amikor elment sokat sírtam. Gray és Chris "ápolta" az összetört szívem. Azt soha nem felejtem el. Veszekedtek, Anyu állítása szerint "megunta" Aput, ezzel fogta magát és kisétált a házból, és egyben az életünkből is...
Gondolat menetemet a bátyám szakította félbe.
- Min gondolkozol?-feküdt mellém.
- Az életünkön... Anyun... Mindenen...-"dadogtam".
- "Anyun",- mutatott idézőjeleket kezével- nem érdemes gondolkozni.
- Tudom de akkor is! Hogy mehetett el?!-folytak immár a könnyeim- Hogy lehetett ilyen?- Gray magához húzott és nyugtató ölelésébe vont.
- Nem ér ennyit Lisa! Ne sírj!- mondta. Még kb. az utána elkövetkezendő 2 percre emlékszem, tehát nagy valószínűséggel álomba sírhattam magam, mert az ágyamban keltem az ébresztőmre. Mondani sem kell menyire örültem neki...
Át mentem Gary-hez, hátha az ágyában találom. Ééés bingóó! Bebújtam mellé, megölelt és pihentünk még egy 5 percet.
- Készülni kell!- szólt hozzám.
- Mhamm!-dünnyögtem válasz képp.
- Mi?
-MHAMM!!- mondtam hangosabban.
- Még mindig nem értem!
- Ja! De most már megyek öltözni! El üldöztél!
- Jó! Csá!
-Még találkozunk! Minek köszönsz el?- fordultam vissza az ajtóból.
-Azért mert jól esik! - szólt vissza, mire megvontam a vállam és mentem vissza a szomámba.
Felvettem a napi ruhám-ami egy piros kockaás ingből, fekete trikóból és a kedvenc csőgatyámból állt-és elvégeztem a további reggeli rutinjaimat! Miután ezzel is végeztem -végre valahára- lementem összedobtam magamnak egy szendvicset amit aztán jóízűen el is fogyasztottam egy tea mellett. Amikor végeztem, Gray és én beültünk a kocsiba és mentünk a suliba. Mikor oda értünk az osztály felé vettem az irányt intve egyet tesókámnak.
- Hello!- üdvözölt Finn. Mivel csak ő volt itt az 5 közül.
- Szia! Mizu?- ültem le mellé.
- Semmi, veled?
- Semmi! Veled még nem is beszéltem!-gondolkoztam el egy pillanatra, mire felnevetett. Jaj, olyan cuki ahogy nevet... Várj mi?! Most azon ábrándozok, hogy az "újdonsült" barátomnak milyen cuki a nevetése?! Hajj... De nem tehetek róla olyan cuki, és jóképű és ahh! Ábrándozásomból Finn keze szakított ki...
- Bocs... Mit mondtál?
- Csak azt hogy, megjöttek a többiek.- nevetett megint.
- Ja...- jöttem kissé zavarba, mert az egész banda engem bámult- Ne bámuljatok már!- szóltam rájuk, majd mentem a helyemre. Amint leültem csöngettek. Jaj de jó...
Az óra csiga lassúsággal telt.
Kezdtem aggódni, hogy már esetleg nem élek, ezért megnéztem a pulzusom, mire megint meghallottam a cuki nevetést, meg még utána másik 4-et is... Mondani sem kell, én is elkezdtem nevetni.
- Lisa, és társai! Ha továbbra is zavarják az órát, mehetnek az igazgatóiba!-erre csak még hangosabban nevettük mert, a banya bibircsókjából kinőtt szőrszáll szállingózott a levegőben. Tudni illik matek órán voltunk és egy kb. 60 éves sárkány tanította.-Na elég volt! Mars az igazgatóiba!-ordította el magát, mire mind felálltunk és mentünk. Már kb. 5 perce bolyongtunk, mert nem találtuk meg. Lementünk a portára,ahol kedvesen útba igazítottak minket, majd végre itt is voltunk. Kopogtunk, majd egy "Gyere!" után benyitottunk.
- Jó napot!-köszöntünk illedelmesen.
- Sziasztok!-köszönt zavartan az igazgató.

Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várni,de arra gondoltam, lehet, hogy csak hétvégenként rakok fel részeket mivel ez az év kicsit gázos, mert most lesz a felvételi...
És ha találtok helyesírási hibákat, utólag is bocsi!
Ha elolvastad hagyj jelet és köszi!
😘😘
Ui.: Bocsi a sok dumáért! XD