Épp azon gondolkodtam, hogy filmet nézzek, vagy inkább valami játékba kezdjek bele, mikor megszólalt a telefonom.
- Szia Jani, mi a gond? - vettem fel.
- Semmi, csak arra gondoltam, hogy átjöhetnél. Orsi úgy döntött, hogy kimegy a barátnőivel bulizni, nekem meg nincs kedvem, és ha jól tudom, Anita elutazott síelni a szüleivel...
- Jaja, ma reggel indultak.
- Sajnálom, hogy nem tudtál velük menni. Akkor átjössz? - érkezett a kérdés.
- Persze, összeszedem magam, kb. fél óra és ott vagyok.
- Várlak! - búcsúzott Jani.
Meglepetésként ért a hívás, de örülök, hogy így legalább nem kell egyedül töltenem az év utolsó napját. Anita elutazott a szüleivel síelni. Persze engem is hívtak, de mivel egész héten ott lesznek, nekem pedig hétfőn jelenésem van a csatorna miatt, nem tudtam menni. Bár őszintén megvallva, ezt annyira nem bántam. Persze sosem mondanám meg neki, de szívesebben gamelek egy meleg szobában, mint szerencsétlenkedek kint a fagyban.
Felkaptam magamra valami kényelmeset, ami nem ez a kinyúlt mackónaci, ami rajtam volt. Mondjuk kényelmesnek kényelmes, de ezzel még Janinál is kiverném a biztosítékot. Vigyek valamit? Annyiszor jártam már barátomnál, most mégis zavarban éreztem kicsit magam. Most nem dolgozni megyek át, hanem, nem is tudom, ünnepelni? Kivettem a pezsgőt a hűtőből, de aztán vissza is raktam, mert én vezetek, Jani pedig úgysem iszik. Végül anyum isteni mákos bejglije mellett döntöttem, azt mindketten szeretjük, ez pedig frissen lett sütve, mert a karácsonyi adag már elfogyott.
10 perc múlva már a kocsiban ültem. Lányos zavaromban majdnem eltévesztettem a kereszteződést, de szerencsére üresek az utak, így időben tudtam javítani kilengésemet. Mi a tököm? Miért izgulok ennyire? Hiszen a barátomhoz megyek csak. Ráadásul azt hiszem a legjobb barátomhoz. Igen. Jani a legjobb barátom. Pedig nincs egyszerű dolga. De visszanézve a videóinkat, ahogy folyamatosan próbál nyugtatni és kedveskedni, mikor épp ő áll nyerésre, ez mind-mind annak a jele, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Persze ezt ő könnyebben kimutatja, de tudom, hogy tudja, hogy ő is mennyire fontos nekem. És ezzel nincs is gond. Erre vannak a barátok, nem?
- Szia! - nyit ajtót mosolyogva János.
- Hoztam bejglit. Anyám sütötte, mákos. - nyomom a kezébe a sütis dobozt, de válaszként csak hangos nevetést kapok.
- Mi van? - kérdezem.
- Majd meglátod!
Leveszem a cipőm és a kabátom és egyből a gépeinkhez veszem az irányt. Természetesnek tűnik, hogy ha már átjöttem, játszunk valamit. Ahogy belépek, meglátom Jani vidámságának tárgyát. Két tányér precízen felszeletelt bejgli vár ránk, ünnepi szalvétán elrendezve.
- Nagymamám sütötte, frissen, mert a karácsonyi adag már másnapra elfogyott. - magyarázkodik barátom.
- Túl jól ismernek minket. - válaszolom mosolyogva.
Jani könnyedsége rögtön elűzi zavaromat. Nem is értem, mi miatt izgultam. Vele minden olyan könnyű, olyan természetes. Éjfélig felváltva toljuk a bejglit meg a játékot. Ekkor is csak a tűzijátékok milliónyi színes csillaga zökkent ki minket.
- Le akarsz menni megnézni? - kérdezi Jani.
- A hidegbe? Eszem ágában sincs!
- Akkor marad az ablak. - vonja meg vállát barátom.
Bár legszívesebben játszanék tovább, de Jani már az ablaknál bámészkodik, így odamegyek én is.
- Várj! - szólít fel Jani, de legalábbis olyan vehemenciával, mintha bárhova menni készültem volna.
Kiszalad a szobából és két doboz kólával tér vissza.
- Boldog új évet! - emeli koccintásra italát.
- Neked is! - kortyolok bele italomba, majd leteszem az ablak párkányára.
Fél szemmel még látom, hogy Jani is így tesz, majd ösztönösen becsukom szemem. Jani puha ajkait érzem ajkaimhoz nyomódni. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél.
- Jani! Ez meg mi a fasz volt? - vonom kérdőre.
- Nem tudom. Éjfél van. - érkezik a gyenge magyarázat.
Nagyon meglepett. Nem volt rossz. Sőt, nagyon is jól esett az érintése, de ez azért mégiscsak fura. És hogy ezek után mi ütött belém, na azt nem tudom. Csak képek rémlenek.
Jani döbbent arca, mikor a falhoz nyomom és szenvedélyesen megcsókolom.
Karjai, ahogy a nyakam köré fonódtak.
A vágy csillanása a szemében, mikor csípőink összeérnek.
A hálószoba ajtajának nyitódása.
Jani pólója a sarokban.
Nyelvének izgató érintése a nyakamon.
Felhevült testek a hideg ágyban.
A gyönyör, ahogy átjárja minden porcikánkat.
Jani pihegése, miközben hozzám bújik.
Sötétség.
A bejárati ajtó felől érkező fémes csattanásra ébredek. Valaki leejtett egy kulcscsomót a kőpadlóra. Káromkodás. Egy gazella fürgeségével ugrok ki az ágyból és kapom magamra ruháimat.
- Jani! Ébredj! Megjött Orsi! - pánikolok.
Szerencsére az előbbi jelenet még eljátszódik párszor. Úgy tűnik Orsika becsiccsentett kicsit és nem tudja kinyitni az ajtót. Jani épp az ágyat szedi rendbe, mikor kopogni kezd. Kérdőn barátomra nézek, mire ő bólint, én pedig elindulok a bejárat felé.
Felkapom a kabátom és a cipőm, majd kinyitom az ajtót.
- Én épp indultam. - sütöm le szemem.
- Ja, Pisti átjött kicsit játszani... - folytatta a magyarázatot Jani, perverz félmosolyt villantva felém.
