A göndör férfi fáradtan rogyott le a kanapéra. Aznap már sokadszorra terítette le a halálos fáradtság érzése. Kimerült. És ezen az sem segített, ha 8-10 órát aludt egy nap, mert pihenni valamiért nem tudott. Minden reggel úgy ébredt, mintha le sem hunyta volna a szemét. Mintha a hely, amit otthonaként nevezett meg, többé nem nyújtana már menedéket számára. Igen, talán néha azt is érezte, hogy inkább ezen a kényelmetlen kanapén szeretne aludni, mert itt mindig az a fura, kellemes érzés vette körül. Nem tagadta, ezt a kellemes nyugalmat félig-meddig (vagy talán egészen) barátja generálta. A belőle áradó nyugalom az ő viharos lelkét is el tudta csendesíteni.
Már majdnem elszundított, mikor valami a combjára nehezedett. Ettől rögtön kipattantak szemei. A hirtelen mozdulattal, amivel fel akart pattanni ijedtében a kanapéról, majdnem lefejelte az ölébe ereszkedő feketét.
- Jani! Te meg mi a faszt csinálsz? - kérdezte értetlenül, talán kissé feleslegesen hangosan, de nem kapott választ.
- MI? A? FASZ? - értetlenkedett még mindig.
- Csssssss. Még meghallják a szomszédok. - csitította a szemüveges.
- JANI! Nagyon gyorsan takarodj le rólam! - felelte szinte üvöltve.
- Próbálj meg csak egy fél óráig nem gondolkodni! Kérlek! - kérlelte édesen a fekete férfi.
A göndör barna erre nagy levegőt vett és becsukta szemeit. Hallgatott barátjára. Valamiért sosem tudott nemet mondani egyetlen hülye kérésére sem. Igyekezett nem gondolkodni. Szépen lassan levetkőzte minden gátlását és eljutott énjének azon részéig, akinek nem kellett gondolkodnia. Eljutott addig az "én"-ig, akit nem kellett fegyelmezni, mert ez a lény ott legbelül, benne mélyen valóban élvezte azt, ami történt. Erre a Pistire nem kellett rászólni, hogy ne veszekedjen, mert esze ágában sem volt véget vetni barátja közeledésének. Ez a valaki, aki pont ő volt, annyi különbséggel, hogy világnézetét nem torzította el mások elvárása, ez a férfi nagyon is élvezte azt, ami történik vele. Érezte, hogy ennek már rég meg kellett volna történnie. Azt, hogy így is addig húzták, hogy a végén még valami hülyeséget tettek volna egy felajzott pillanatukban. Mert volt ilyen, ezt kár is lett volna tagadni. Ezt még a felszínes, korlátolt énje sem tagadhatta. Szerette volna. Szerette volna azt hinni, hogy ez, ami közöttük van, csak két barát évelődése. Hogy teljesen normális. Hogy nem jelent semmit. De ezek közül egyik sem volt igaz. Talán valamikor nagyon régen még nem jelentett ennyit számára a rajta ülő férfi. De azok az idők annyira távolinak tűntek, hogy létezésükben sem volt egészen biztos.
Ez viszont, ami most történik, ebben a pillanatban, az nagyon is valós. Ő pedig nagyon is élvezi. Még ha szavakkal tagadná is, egyre keményedő férfiassága elárulná.
- Minden rendben? - zökkentette ki gondolataiból a fekete férfi göndör barátját.
- Ahham. - nyögte a barna és közelebb húzta magához a feketét. Egészen közel, míg csak egy leheletnyi távolság választotta el őket, majd fél másodperccel később már az sem.
Érzékien csókolta barátját. Minden eddig elfojtott vágy előtört belőle és ebben a csókban öltött formát. Többre vágyott. Harapta barátja ajkait, érzékien de óvatosan. Érezni akarta a másikat. Minden porcikáját megízlelni. A fekete végül engedett és nyelvük forrón olvadt eggyé. Nem volt megállás. Ezen a ponton már nem lehetett visszafordulni.
Kezei elindultak felfelé az ölében ülő férfi mellkasán. Óvatosan érintette bőrét, mintha egy elhamarkodott mozdulattól szertefoszlana a fantázia. Mikor felsőtestének minden négyzet-milliméterét felfedezte, megszabadította a felesleges ruhadarabtól barátját. A fekete sem tétovázott sokáig, a kis szobát pedig betöltötte a két félmeztelen férfi kéjes nyögdécselése.
Talán a fekete sem számított rá, hogy eddig eljutnak. Tanácstalanul szorította homlokát a göndöréhez. Érezte, minden mozdulatnál, mikor végigfutott testén a kellemes borzongás, érezte, hogy milyen kemények. A két merev hímtag jólesően feszült egymásnak, ahogy ők felfedezték egymás legérzékenyebb pontjait. Most mégis tanácstalanul néztek egymás szemébe.
- Ne gondolkozz! - utasította most a göndör, fekete hajú barátját, miközben mutatóujját beakasztotta az útban lévő farmer övcsatjába.
A szemüveges felállt, egy mozdulattal kicsatolta az övet és lerúgta magáról a farmert. Végignézett barátja izgatott arcán és lassan letolta alsónadrágját is. Ott állt anyaszült meztelenül a kis szoba közepén. Férfiassága kőkeményen meredt barátja felé. A göndör remegő tekintettel figyelte a fekete minden mozdulatát. Megemelte csípőjét és letolta nadrágját. Nyelt egyet. Végignézett a fekete hajú férfi testén. Kívánta őt. Nem tagadta tovább. Letolta a szűk alsónadrágot is.
Érezte bőrén barátja forró pillantásait. Szégyenlősen pislogott a fekete férfi felé, aki lassan elindult vissza a kanapéhoz, hogy újra elfoglalja helyét a göndör ölében. Jóleső érzés volt, ahogy a két felforrósodott test újra összefonódott egy érzéki csókban. A két merev hímtag immáron a maga kendőzetlen csupaszságában feszült egymáshoz, ami az őrület határáig taszította a két férfit, míg végül a göndör, saját magát is meglepve, minden bátorságát összeszedve kényeztetni kezdte barátja férfiasságát.
Lazán kezdett el játszani a kemény hímtaggal, óvatosan simogatva a másikat. Lassú, körkörös mozdulatokkal kényeztette az élvezettől nedves péniszt. A fekete kéjesen nyögött a mámortól, de a göndör nem engedte, hogy elélvezzen. Még nem. Ennyi öröm neki is jár, hogy így láthassa társát. Ennyire csupaszon testileg, lelkileg. Imádta, hogy a másik így megnyílt előtte.
A fekete hajú nem engedte a göndör száját egy pillanatra sem pihenni. Kezeivel óvatosan simogatta barátja oldalát, amitől a másik érzékien belenyögött a csókba. A feketének nem kellett több, ezt az érzéki nyögdécselést akarta hallgatni, belefeledkezve ebbe az örök pillanatba.
Kezébe vette barátja hímtagját és határozott mozdulatokkal kezdte el kielégíteni őt. A szoba megtelt hangos nyögéseik ütemes dallamával. Csókolták egymást, ahol csak érték, miközben mindketten egyre közelebb kerültek a csúcshoz. Érzékien kényeztették egymás férfiasságát, míg végül szinte egyszerre élveztek el, megkoronázva a pillanatot egy forró, mély csókkal.
A fekete rádőlt barátja forró testére. Pihegve ölelkeztek össze, míg szépen lassan megnyugodott minden. Kitisztult a fejük és csak a bűnös élvezet utáni csend maradt, ami átvette az ütemes nyögdécselés helyét. Hirtelen kényelmetlen lett számukra a meztelenség.
Az előbbi bűnös fél óra emlékét csak egy kupac összegyűrt papírzsebkendő őrzi. A ledobott ruhák visszakerültek a tulajdonosaikra és a göndör elkezdte nagyon kényelmetlenül érezni magát. Nem volt kedve hazamenni, de maradni sem tudott volna tovább. A fekete szavak nélkül is értette a kimondatlant.
Tétován ügyetlenkedett a bejárati ajtónál. Szétnézett a lakásban, bár tudta, hogy nincs ott senki rajtuk kívül. Erősen nekidőlt az ajtónak, hogy véletlenül se nyithasson rájuk senki.
Közelebb húzta barátját, hogy forró csókkal tudjon búcsúzni tőle.
