⭐Asylum⭐ /AB/

✖3.rész✖

-Mesélj magadról.-törtem meg a csendet
-Nem tudok. Azaz..szó szerint.-nevetett
-Ezt hogy érted?
-Gyerekkoromban elütött egy kamion. Amnéziás lettem. Nem emlékszem semmire a baleset előtti időkből. Csak 12 éves voltam. Csak egyelen emberre emlékszem, a legjobb barátomra. De ő meghalt. Vele, és az emlékeimmel együtt elvesztettem az életem teljes értelmét. A baleset után furcsa látomásaim voltak, és nem tudtam feldolgozni a veszteséget ami ért. Korábban is éltünk már itt, de a baleset után Párizsba költöztünk.
Ott egy másik intézetben kezeltek, mondván, hogy a kezelésektől talán vissza térnek majd az emlékeim. De ezt teljesen lehetetlennek tartom.
És most itt tartok. Ülök egy New York-i elmegyógyintézet falai között, és a leggyönyörűbb lánnyal beszélgetek, akit valaha láttam.
       Körülbelül úgy nézhet most ki az arcom, mint egy paradicsom.
-Én is elvesztettem a legjobb barátom..-mondtam
-Nagyon sajnálom. Megkérdezhetem, hogy mi történt vele?
-Elütötte egy kamion.-vágtam rá gondolkozás nélkül.
-Egy pillanat..szóval ugyan az történt a te legjobb barátoddal, mint velem?-kérdezte
-Nem egészen. Te nem haltál bele. És a te barátoddal mi történt?
-Az én barátom..tudod ő egy gyönyörű lány volt. Ez az egyetlen, amire emlékszem. Úgy tudom, a balesetem utáni napon halt meg. Fogalmam sincs mi történt vele.
-Ez szörnyű.-mondtam
-Ez az egész világ szörnyű.
-Nagyon emlékeztetsz valakire.-suttogtam
-Ugyan ezen gondolkozom, amióta először megláttalak.
-Andy..te vagy az.
-Tessék? Ki vagyok én?-értetlenkedett
-Te vagy a legjobb barátom.