Kopogtak. Kíváncsian figyeltem az ajtót. A dadusom jött.
-Jöjjön bella, a bàtyja hívja.-fogta meg a karom. Nem igazán volt kedvem. Megvártam hátha mond még hozzá vmit. Nem mozdultam.
-Fontos!-sürgetett. Fölálltam és követtem. Lementünk a nagylépcsőn és a nappaliba mentünk. Szerettem azt a helyet. Ott mindig volt édesség az asztalon.
Bementem, és gyorsan odasiettem Antonióhoz. Odabújtam hozzá, és akkor néztem csak körbe. A kanapén egy hosszúhajú férfi ült, az íróasztalnak pedig egy másik támaszkodott. Antonió megsimmította a hajam.
-Kik ők?-súgtam. A hosszúhajú felnevetett.
-A testvéreink.
Eltátottam a számat. Ha jobban megnéztem tényleg hasonlítottak a bátyámra, de fiatalabbak voltak.
-Rafael vagyok.-mosolygott a hosszúhajú.
-Nicko. -biccentett a másik és elmosolyodott. Szép arca volt amikor mosolygott. Egészen megváltozott.
-Mutatkozz be!-szólt rám Antonió.
Kicsit előrébb léptem, és rájuk ragyogtam. -Anika vagyok!
Estig babáztak velem. Mikor lefeküdtem, Rafe odaült az ágyamra mellém, és megpuszilt.
-Miért jöttetek vissza?-ásítottam.
-Hogy meg védjük ami a miénk.-Rafe szavaiból biztonság áradt. Lehunytam a szemem, és a kezét fogva álomba merültem.
ESTÁS LEYENDO
Eltéphetetlen kötelék
Romance,,Egy kéz nehezedett a vállamra. Visszafolytottam a lélegzetemet, minden megdermedt. Szinte már éreztem a bátyám kezét, ahogy a torkomat markolja, és a fegyver csövét a halántékomon. Mozdulni sem mertem.''
