The Time of My Life (Potterwholock-GOT ff.)

1.fejezet

-Ronald Bilius Weasley !
-Ne nyagass már,Hermione.Még csak negyed tizenegy múlt.-a szokásosnál is lassabban kanalazta a reggeli zabkását,amelyet ezúttal is Mrs Weasley készített el nekünk.
-Igaza van,Ron.Attól,hogy te nem folytatod a tanulmányaid,másnak igenis kötelességei vannak.
Úgyhogy gyorsabban,ha megkérhetlek.-talán az édesanyja volt az egyetlen,akire Ron valamilyen szinten hallgatott.
-Jól van.Nem értem,hogy miért pazarolsz el egy évet az életedből.Gondolkodás nélkül felvennének bárhová.-még mindig dühöngött,de kicsit gyorsított a tempón.
-Ezt már ezerszer megbeszéltük,Ron.Hiányzik a Roxfort.A klubhelyiség,a nagyterem,minden.
Főleg McGalagony professzor órái...
-Ne áradozz,légy szíves.Eléggé fáj,hogy csak így itthagysz egy évre.-olyan volt,mint egy kisgyerek,aki nem kapta meg a karácsonyi ajándékát.
-Ha nem fejezed be,Dumbledore-ra esküszöm,hogy megátkozlak.Siess már,tizenegykor indul a
vonat.-s azzal eltüntettem a maradék zabkását a tányérjáról.
-Nem zavar,hogy még éhes vagyok ?
-Majd eszel később.Öltözz,vagy búcsú nélkül maradsz.
Na erre mindjárt másképp reagált.Kb tíz perccel később az Odú kertjében ácsorogtunk a ládám,Csámpás és új baglyom,Dianna társaságában.
Az egész Weasley klán szomorúan pislogott felém, erre a napra mindannyian szabadságot vettek ki a munkahelyükről.Harry is itt volt,hiszen a kapcsolatát Ginnyvel most már semmi sem akadályozhatja meg.George annyira elveszettnek tűnt még mindig,könnyes szemmel megöleltem őt is,majd próbáltam megnyugtatni,hogy idővel jobb lesz.
-Hermione,válthatnánk pár szót négyszemközt ?-
Harry még a válaszomat sem várta meg,már indult is a seprűtároló kis bódéba,ahol többnyire kertitörpék szoktak tanyázni.
-Mi az ?-behúztam magam mögött a rozoga ajtót és teljes figyelmemet a legjobb barátomnak szenteltem.
-Ha bármi furcsaságot észlelsz,azonnal írj.Rendben ?
-A Roxfortban minden furcsa.-nevettem el magam,Harry is megeresztett egy apró mosolyt.
-De ami tényleg szokatlan,még neked is.Hiányozni fogsz.-szorosan megöleltük egymást,majd újra kiléptünk a napfénybe.
Hiába,Harry számomra a tiszteletbeli testvérem,ha már vérszerinti nincs.
Még egyszer utoljára visszanéztem az Odúra,majd Ronnal kézenfogva hoppanáltunk a King's Cross pályaudvarra.
Elővigyázatosságból a láthatatlanná tévő köpeny és a Tekergők Térképe is a zsebemben lapult,Harry a lelkemre kötötte,hogy hozzam magammal a hasznos tárgyakat.
A 9 és 3/4-ik vágány zsúfolásig megtelt fiatal boszorkányokkal és apró varázslókkal,valamint idősebb diákokkal és a tanoncok hozzátartozóival.
Ron és én sajnos nem szabadultunk az úgynevezett rajongóinktól,így alá kellett írnunk pár papírfecnit.
Nekem megérte,a gyerekek csak úgy sugároztak a boldogságtól.
Én,Hermione Granger autogrammokat osztogatok.Hihetetlen.
Ron segített felpakolni a dolgaimat a vonatra,
viszonylag gyorsan találtam magamnak egy üres kupét.
-Hetente egyszer írj.Már most hiányzol.-Ron szorosan megölelt,majd nyomott egy puszit az arcomra és hagyta,hogy felszálljak a vonatra.
-Te is nekem.-suttogtam,majd mosolyogva integettem neki a már induló Roxfort Expresszről.
Ezen is túl vagyunk,azt hittem sokkal fájdalmasabb lesz őt így itthagyni.
Szórakozottan ücsörögtem a kényelmes ülésen,majd elővettem egy frissen vásárolt könyvet a kézitáskámból.Éppen kezdtem volna az ajánlót olvasni az első oldalon,amikor valaki kizökkentett a hangulatomból.
-Elnézést,szabad ez a hely ?-két felnőtt férfi ácsorgott a kupém ajtajában,csomagok nélkül,ebből leszűrtem,hogy valószínűleg új tanárok lehetnek.
-Természetesen.-mosolyogva válaszoltam,az alacsonyabbik viszonozta a gesztust,ellenben a magas férfi arca meg sem rezzent.
-Elnézést,be sem mutatkoztam,a nevem Dr John Watson.-így már tudtam,hogy ki az apró termetű pasas.
-Hermione Granger.-biccentettem.
-Sherlock Holmes.-a magasabb lehuppant a mellettem lévő ülésre,kimérten kezet nyújtott,amelyet el is fogadtam.
-Sajnálom,lehet,hogy tudálékosnak fogok hangzani,de önök új tanárok,ha jól látom.Így van ?
-Én csak a javasasszonyt,Madam Pomfreyt fogom kisegíteni.Sherlock,vagyis magának Holmes professzor pedig bájitaltant oktat ebben a tanévben.-John szimpatikus fickó volt,a stílusa viszont katasztrofális.Ki venne fel pöttyös nyakkendőt kockás inghez ? Na igen,valószínűleg senki.Talán Hagrid.
Ellenben Sherlock,akarom mondani Mr Holmes egészen normálisan nézett ki.
Túl nagy okosságot sugárzott a külsője,egyszerű fehér inget viselt fekete nadrággal és zakóval.
Hosszú,majdhogynem földig érő kabátja szintén a fekete árnyalatában pompázott,gallérját felhajtva viselte,a sálja pedig hanyagul megkötötten lógott a nyakában.
Nem zavartattam magam,visszatértem az olvasmányomhoz.Mióta az eszemet tudom,azóta a könyvek mindig mellettem álltak,soha nem hagytak cserben,ők voltak a legjobb barátaim.
-Megnézhetem ?-szólt Mr Holmes.
Még a hangja is túl intelligens.
Van benne valami nagyon idegesítő.Túl sok.
Biztosan ezt látta bennem Piton professzor is.Kezdem megérteni,miért is utált annyira.
Szó nélkül a kezébe nyomtam a Bájitalok minden mennyiségben című mesterművet.
Egy darabig csak a borítót vizsgálgatta,utána elolvasta a tartalmat.
-Kiváló az ízlése,Granger.-egy műmosoly kíséretében visszaadta a könyvet.
Mielőtt újra koncentrálhattam volna,felkapcsolódtak a lámpák.
Itt volt az ideje,hogy a mugliruhát talárra cseréljem.
A vonatfolyosó végén balra fordultam a ruhatárba,
az évek során kellőképpen kiismertem a járművet.
Új,frissen varrt griffendéles taláromban és a tisztán csillogó iskolaelsői jelvénnyel vágtattam a kupém felé,időközben vásároltam egy csokibékát,
valamint pár kondéros kekszet a büfés boszorkánytól.
Felhőtlen olvasásom csupán tíz percig tartott,ezúttal nem útitársaim,hanem a kalauz zavart meg.
-Figyelem,hamarosan megérkezünk Roxmortsba.-hallatszott a hangszóróból a dallamos beszéd.
Negyed órával később a peronon ácsorogtam,ezúttal egyedül.Ekkor fogtam fel,hogy most élem ezt át először Harry és Ron nélkül.Na jó,másodszor,hiszen fiatalabb korukban Weasleyék repülő Ford Angliájával érkeztek az évnyitó lakomára.
-Hagrid !-kiáltottam fel örömömben,kedvenc félóriás barátom kukafedél méretű kezével integetett.
-Hermione,rég láttalak.-egy csontropogtató ölelésben részesített,de még ez sem zavart.
-Menj csak,az elsősöknek szüksége van rád.
A thesztrálok sajnos már számomra is láthatóvá váltak.Beszálltam az első fiákerbe,történetesen Luna Lovegood,Ernie Macmillan és Neville Longbottom ültek a kocsiban.
Boldogan üdvözöltük egymást,hiszen a csata óta nem is találkoztunk.
A Roxfort gyönyörűbb volt,mint bármikor ezelőtt.
A bejárati csarnok semmit nem változott a rekonstruálás után,Hóbor is ugyanúgy az ártatlan gólyák feje fölött körözött.
Hazaértem.
McGalagony professzor aprót biccentett az irányomba,megengedett magának egy szívből jövő mosolyt is.A kedvenc diákja voltam az évfolyamunkból,az kétségtelen,sőt,lehet,hogy az egész iskolából.
A nagyterem varázslatosan festett.Leültem a szokásos helyemre a griffendél asztalánál.
-Miss Granger,roppantul örülök.-bukkant ki Félig Fej Nélküli Nick az asztal alól.
-Én is,Nick.Hogy állsz a Fejvesztett Futammal ?
-Képzelje,idén helyet kaptam.Csodálatos,nemde ?-örömmel fejet hajtott előttem.
-Gratulálok,Nick.-mosolyogtam a kísértetre.
Üdvözöltük egymást a régi barátokkal,Dean Thomas és Seamus Finnigan pont velem szemben foglaltak helyet.
Végignéztem a tanári asztalon,hirtelen hatalmas szomorúság árasztotta el a lelkem.Dumbledore professzor nem küldhette többé barátságos mosolyait a tanulóknak.Furcsa volt McGalagonyt az igazgatói székben látni,de passzolt neki a szerep.
Jobbján a pöttöm Flitwick foglalt helyet,tehát ő kapta az igazgatóhelyettesi posztot.A bal oldalon normálisan Piton professzornak kellett volna ülnie,bármilyen idiótának is tűnök,de hiányzik a tanár úr,de ezt soha be nem vallottam volna Harry és Ron előtt.Mr Holmes és McGalagony elmélyülten beszélgettek,biztosan valami rendkívül fontos témaról.A tanári kar többi része olyan volt,mint régen,még a terebélyes Lumpsluck is ott ücsörgött Hagrid mellett az asztal bal szélén.
Szememmel Sinistra professzort kerestem,de nem jártam sikerrel,hiszen nem tartózkodott a teremben.
Az ülőhelye foglalt volt,tehát ő is bizonyára nyugállományba vonult.
Helyén egy fiatal,kócos,barna hajú férfi üldögélt, kíváncsi tekintettel és okos arccal.
A Teszlek Süveg is előkerült,McGalagony sorban az elsősök fejére illesztette azt.Miután Fiona Lestrange is sikeresen leült a Mardekár asztalához,kezdetét vette a ceremónia.
-Üdvözlet újra,kedves tanulók.Mérhetetlen boldogsággal tölt el,hogy pár régi diákunkat is üdvözölhetjük köreinkben.Szeretném bemutatni új kollégáimat is.Mr John Smith régi jó ismerősöm, kérésemre asztronómiát és sötét varázslatok kivédését oktat majd maguknak.
A barna hajú professzor nevetve felállt a székről,hangos üdvrivalgás fogadta őt.
Valamiért Remusra emlékeztetett,bízok benne,hogy hasonlóan jó képességű varázsló.
-Holmes professzor volt olyan szíves,hogy elvállalta a bájitaltan tanítását,fogadják őt bíztatással és kedvességgel.
Lustán felemelte a kezét,ülve maradt.Páran megtapsoltuk őt is,jómagam persze csak udvariasságból.
-E tanév legérdekesebb fejleménye egy cserediák,Miss Rose Tyler.A kisasszony eddig a Beauxbatons növendéke volt,így neki is át kell esnie a beosztáson.
Egy szőke lány tűnt fel a trófeaterembe nyíló ajtó előtt.Lámpalázasan a Süveghez sétált és a fejébe is húzta a fejfedőt.
A Süveg nem sokat teketóriázott,pár másodperccel később vidáman harsogta :
-Griffendél.
Rose botladozva leült mellém,aranyos lánynak tűnt.
-Nos,a Tiltott Rengetegbe még mindig tilos a belépés,ha valaki netán megfeledkezett volna róla.
Frics úr irodájában megtekinthető a házirend listája.
Most már csak egy dolog vár ránk,a vacsora.Jó étvágyat !
-Hermione vagyok,nagyon örülök.-rámosolyogtam Rosera,hogy azért mégse érezze magát egyedül.
-Szia.Te háborús hős vagy,ugye ?-nevetett fel.
-Fogjuk rá.Harry az igazi hős,nem én.-csóváltam a fejem.
-Szerintem nélküled sehová nem jutott volna.-vonta le a következtetést elég helyesen.
-Igazad lehet.-vállvonogatva nekiláttam a bárányragunak,majd pár perccel később a mentás pudingnak is.
A lakoma végeztével felügyelnem kellett a prefektusokat,ez is új kinevezésem feladataihoz tartozott.
Draco Malfoy természetesen fütyült a teendőire, de ma nem volt kedvem vitába keveredni vele.
A szokásos utamon sétáltam a toronyba,mindig a titkos folyosót használtam az első pillanattól kezdve.
-Éljen a béke.-mondtam a Kövér Dámának,majd hálásan bemásztam a portrélyukon.
Letelepedtem a kandallóhoz közeli karosszékek egyikébe,alig vártam már,hogy hivatalosan is elkezdődjön a tanítás.
Beszélgettem egy kicsit Parvati Patillal és Gemma Houstonnal, fáradtságra hivatkozva a lányok hálótermeihez vezető csigalépcső felé vettem az irányt.
Rekordsebességgel kipakoltam a ládából,gondosan rendszereztem a talárjaimat és a tanszereimet.
Idén egy Tűzvillámot is magammal hoztam, eldöntöttem,hogy végre kipróbálom a kviddicset.
A fürdőszobában sem töltöttem sok időt,belebújtam a pizsamámba és ledőltem a puha,baldachinos ágyba.
-Jó éjszakát.-intett Rose a mellettem lévő fekhelyről.
-Neked is.-ásítottam egy nagyot,majd kényelmesen elhelyezkedtem.
Végre otthon vagyok.