Angel On Earth [HUN]

♠️3. rész♠️

Nate

A kezemre húzott pulcsim ujját csavargatva figyeltem őt. Már a mocorgott és morgolódott. Pár nem túl szép szót elejtve ült fel lassan. Haja kócosan állt mindenfele, alapvetően még mindig büdös volt. A szemei alatt sötét karikák húzódtak és fáradtan nyitotta azokat.

-Bassza- Mi faszom történt itt?! - nézett először jobbra, majd balra jobban felélénkülve. Még nem vett észre.

-Khmm - köhintettem egyet, mire azonnal rám kapta a tekintetét - Nem kéne ilyen csúnyán beszélned - pár másodpercig csak némán meredt rám. Szinte hallottam, ahogy az agyában a fogaskerekek mozgásba lendülnek hangosan nyikorogva. Amint kezdett visszaemlékezni, úgy szűkült egyre jobban a tekintete és nézett rám ijesztőbben. Na itt tűnt el az eddig összekapart magabiztosságom és csak tanácstalanul álltam előtte. Sóhajtott egy nagyot.

-Tehát... Mi a jó édes picsát csináltál te az én házamban és miért nem basztunk? - kérdezte összevont szemöldökkel.

-Kitakarítottam, nem bírtam elviselni ezt a nagy mocskot és nem akartam lefeküdni veled - elfintorodott.

-Hát ez csodálatos. Na, húzz el innen, amíg szépen mondom - mordult fel a hajába túrva.

-Tudod, illene megköszönnöd, ha tesz valaki érted egy szívességet - motyogtam. Bár próbáltam határozottnak tűnni, de egyáltalán nem jött össze.

-Nem kértelek rá, tehát nem kell megköszönnöm! Na most már tényleg tűnj el! - állt fel indulatosan felém fordulva. A mögöttem lévő tükörre tévedt a tekintete. - Úristen. Tényleg nagyon másnapos lehetek, ha ilyeneket képzelek oda... - motyogta a halántékát masszírozva. Kérdőn felvont szemöldökkel néztem a hátam mögé. Még kellett egy kis idő, mire felfogtam.

-Várjunk! Te látod a szárnyain?! - meredtem rá kikerekedett szemekkel.

-Miről beszélsz?

-Az előbb mondtad, láttad a szárnyaim?

-Várjunk... Honnan tudod, hogy mit képzelek oda!

-Mert nem képzelted oda! - emeltem fel a hangom kétségbeesett tekintettel és a hajamba túrtam mindkét kezemmel a két oldalról. Nem lehet, nem lehet, nem lehet! - Hogyan láthatod őket? Te ember vagy, te nem láthatod őket!

Látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik. Lefagyva pillantott rám és percekig nem emelte el rólam a tekintetét. Szép lassan leült a fejét fogva. Éreztem, hogy hisz nekem, hogy rájött, ez igaz. Nem értettem miért, más ember biztos nem hinné el ilyen hamar, sőt. Kissé idegesen gyűrögettem a változatosság kedvéért a pulcsim alját, majd egy nagyot nyelve vártam, hogy mondjon vagy tegyen valamit. Bármit!

-Na jó! Én feladom! - állt fel. Ledobta a cipzáros pulóverjét és a pólóját. Gyorsan a nadrágját is levette, ezután visszanézett rám. - Figyelj, nem tudom, hogy mi a szar folyik itt, de én most megyek, lezuhanyozok, utána pedig visszafekszek. Mire felkelek, ez csak egy álom lesz - emelte rám a mutató ujját. - Te pedig elhúzol innen melegebb tájakra és soha büdös életben többet nem találkozunk. Túl fáradt és másnapos vagyok ahhoz, hogy most elkezdjek veled vitatkozni, felhúzni magam, gúnyolódni vagy behúzni neked, úgyhogy értékeld. Csá - intett nekem és bevonult a fürdőbe. Csak pislogni tudtam totál lemeredve.

Tanácstalanul álldogáltam a hálószoba közepén hallgatva a víz csobogását a fürdőből. Nem hagyhatom itt, viszont láthatólag nem hisz nekem, és erre még ráadásként, ha még meg is lát, hogy nem mentem el, már biztos a valódi énjét fogom látni. Felnyöszörögve dőltem az ágyra. Nem hittem volna, hogy ilyen.... Igazából nem is hittem semmit.