Egy árnyvadász hétköznapjai /ÁTÍRÁS ALATT/

A Kezdetek

Imádok reggel a mentő hangjára kelni, ez az átka annak, ha a kórház az utcátokban van. Szóval nagy nehezen, álmosan felkeltem és észrevettem az ágyamban valamit vagy öhmm inkább valakit.  Fogalmam se volt a tegnap estéről csak az, hogy nagyon berágtam  Kevinre és elindultam hazafele. Ezen kívül minden kiesett... A hirtelen Rám törő hányinger és a fejem ütemes lüktetése váratlanul ért. 

 Az ágyamban terpeszkedő idegen megmozdult és rám nézett, a szeméből rögtön tudtam ki az ... Dani . Dani volt... Nem tudtam mit kezdjek  azzal , hogy a főnököm öccse az ágyamban heverészik másnaposan.  Remélem nem, de mi van ha mégis ? Gondolni sem merek rá . Az Intézetvezetőn keresztül a Klávé fülébe jut, akkor nekem végem. Rúnák nélkül mit sem érek , száműzve a veszélyes mondén világba. A fürdőszobába rohantam ,-mit sem törődve a vendégemmel-, azonnal alkalmaztam az emlékezés rúnát. De , de nem vált be most mit kéne tennem? Szép lassan vissza cammogtam a hálóba , de Dani már nem volt ott. Ekkor éles zajt hallottam , tudtam hol keressem...

Ahogy gondoltam a lépcső alján találtam rá kiterülve, körülötte üvegszilánkok. Dejó ! Még takaríthatok is utána.  Felsegítettem és a memória törlő rúna segítségével töröltem az emlékeit a tegnap estéről és éjszakáról , már ha egyátalán megvoltak neki. Felöltöztettem , a motoromra nagy nehezen ráültettem és elindultam az Intézet felé. Gergely a főnököm nem is tudta mit reagáljon arra , hogy éppen az Intézetbe támogatom befelé a még félig részeg öccsét. Hazudnom kellett vagy végem. Hazudtam, hazudtam a főnökömnek és egyben a jó barátomnak is . Nehéz volt,  de megtettem. Meg kellett tennem a saját érdekemben. Így hát azt mondtam, hogy 2 utcára innen találtam Danit a földön fetrengve, elhitte. Tényleg hitt nekem, hitt a hazugságban...

Az Intézetben sok feladat várt rám ( vagy legalábbis azt hittem), a listám így nézett ki :

Izabella feladatai : - kiképezni az újoncokat (határidő : 2 hét) 

                                      -megkeresni az elveszett boszorkánykövet ( határidő : 2 nap)

Csodálkoztam, hogy hova tűnt a többi teendőm. Ekkor Kevin jelent meg mögöttem átkarolt és a fülembe duruzsolva kért bocsánatot. Nem tudtam neki nem megbocsátani, már azt se tudom, hogy min vesztünk össze. Kevin elmondta, hogy kiengesztelésül elvégzett nekem egy-két feladatot, meg persze azért, hogy több időt töltsek vele és ne csak állandóan démonokat öljek. Haragudtam rá mert azok az én feladataim voltak , de örültem is neki mert így több szabadidőm lesz amit a képességeim fejlesztésével tölthetek. 

Szóval az újoncok kiképzését kéne most tartanom de megszólalt a riasztó , behatoltak. Minden egységet mozgósítottunk és az újonc árnyvadászokat biztonságos helyre tereltük. Kevinnel átkutattuk az alagsort és a kettős folyosón szétváltunk. Ő jobbra, én balra. Egy darabig nem találtam, hallottam semmit. Csak az alagsor végén éreztem egy démon jelenlétét. Benéztem a szobába és ott találtam, elővettem  a rúnákkal ellátott tőröm és szúrtam. Meghalt, azt gondoltam ennyi, hogy nincs több , csak egy démonnak sikerült behatolnia de nem, mert éreztem még a jelenlétüket. Kevin után indultam a jobb oldali folyosón és megláttam egy újabb démont, megöltem , igaz a jelenlétüket már nem éreztem de Kevin megsérült. Használtam hát a gyógyítás rúnát, sikerült a seb gyógyulni kezdett. Felsegítettem a Hős Harcost és felkísértem a földszintre . Félúton összeesett , szerencsére megjelent Henrik és segített az orvosiba cipelni Kevint. Gergely varázslómestert hívott , Stefan Schmidttet . Hazaküldtek, hogy sok volt mára az izgalom, aludjam ki magam. Motorra pattantam. Az ajtóm előtt egy nem várt vendég állt ... 

Vajon tudja , hogy az éjszakát velem töltötte és még az emlékeit is kitöröltem? Nem! Az nem lehet! Félek, ... pedig egy árnyvadásznak nem szabad...