Eltelt 1 hét , teljesen felépültem, jól vagyok. Kevinnel rendeződött a kapcsolatunk. Az erőm is vissza tért, Kevinnel többször gyakoroltunk. Ő meg csodálkozik, hogy kikap egy lánytól.
2 nap múlva itt a szülinapom, 18 leszek, nagykorú. Várom is meg nem is. A felszakadt seb újra begyógyulni látszik, de attól még ugyanúgy fáj és hiányoznak. Április 25.-e jelzi az első évfordulót... Viszont nem csak fájdalom és szomorúság történik itt. A boldogság is jelen van , s virágzik. Ulrik és Dzseni összeházasodnak. Nagyon örülök a boldogságuknak, Dzseni felkért koszorúslánynak és én örömmel igent mondtam, a haját is én csinálom meg. Nagy megtiszteltetés ez nekem, hisz nekem Ők olyanok , mint a testvéreim. Velük együtt nőttem fel, együtt sírtunk-nevettünk, felnéztem rájuk és a mai napig is felnézek rájuk.
Az elmélkedésemből Kevin zökkentett ki, hirtelen hátulról átkarolt és megölelt. Azt mondta készül nekem valamivel és majd 2 nap múlva megtudom. Remélem nem valami figyelem elterelő buli lesz , mert ahhoz semmi kedvem sem volt. Folytattam a gyakorlást, muszáj volt , erősödnöm kellett...
-*2 nap múlva*-
(Izabella 18 születésnapja.)
04.25.
18 lettem és egyben egy év telt el azóta, hogy... Semmi kedvem se volt ma kikelni az ágyból, amíg valaki keresztbe nem húzta a számításaimat. Édes illatok kúsztak a szobám felé , valaki itt van. Biztos nem veszélyes , már megölt volna ha azt akarta volna plusz még főz is. Inkább bebújtam a takarok alá és jó szorosan magam köré csavartam. Nem volt kedvem a külvilág létezéséről sem tudni, pihenni akartam. Ekkor lépteket hallottam valaki jön föl a lépcsőn, lassan az ajtóm elé ért, de nem nyitott be rögtön... egy darabig habozott aztán bejött. A tálcán felkínált reggelit letette a fehér komódomra , s bebújt mellém az ágyba. Lehúzta Rólam a takarót , persze nemhogy segítettem volna neki, inkább megnehezítettem a dolgát, amiből az lett, hogy mindketten leestünk az ágyról. Kevinnel pár másodpercig némán bámultuk egymást majd kitört belőlünk a nevetés , nem bírtuk abbahagyni. Mire végre sikerült már nem tűnt annyira tragikusnak a mai nap. Boldog voltam, hogy itt van nekem Kevin. Megreggeliztünk , isteni finom vaníliás gyümölcsös palacsintát sütött nekem . A reggeli után azt mondta öltözzek, elvisz valahová. nem akarta elárulni hová, csak annyit mondott, hogy : ,,Meglepi, majd megtudod!"
Így inkább felöltöztem, lementem a földszintre , de Ő sehol sem volt. Csak egy piros , szív alakú cetlit találtam a hűtőre ragasztva. Az apró, de mégis szívdobogtató üzenetbe ennyi állt : ,, Az életem adnám érted. Találd meg azt a szívet amelyik a legjobban szeret." Kevin
Nem tudtam, hogy érti ezt, amíg meg nem láttam még egy szívet és még egyet... Egyenesen az ajtóhoz vezettek a szerelmes üzenetek. Kinyitottam az ajtót és megláttam Őt. Egy nagy csokor vörös rózsával állt az utca kellős közepén a motort támasztva. Lenyűgöző látvány volt a szakadt farmerében , motorosdzsekiben , a rózsákkal a kezeiben. A szavam is elakadt annyira boldog voltam, mindent el tud feledtetni velem , már a mosolyával is. Hát megtaláltam azt a szívet amelyik a legjobban szeret...
Egy csodás kilátóra vitt , távol a város zajától . Nyugalom volt, olyan nyugalom amilyenre szükségem volt. A csendet ,- pont megfelelően-, néha-néha egy madár csiripelés törte meg. A felhőtlen kék égen ritkán feltűnt egy-egy madár vagy madárraj. Imádtam és ezt Kevin is jól tudta, ismer engem...
Az esküvő napján
Korán reggel keltem, hogy elhozzam a kölcsönzőből a koszorúslány ruhámat és Dzseni menyasszonyi ruháját. Ahogy megláttam Dzsenit a ruhában, huhh fantasztikusan nézett ki. Az egész ruha fehér volt , derekán egy tengerkék szalag futott amiből hátul masni lett. A haját rám bízta. Annyit mondott, hogy tükrözze Őt , legyen fiatalos, de nem túl vadóc...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ilyenre sikerült, szerintem jól teljesítettem a rám bízott ,,feladatot". Dzseni el volt ájulva tőle, nagyon tetszett neki. Egymás nyakába ugrottunk, megkönnyeztük, pedig nem szabadott volna. Szerencsére egyikünk sem kente el a sminkjét. Kevin belépett, valamit mondani akart , de elállt a szava... Nagy nehezen kinyögte , hogy indulni kéne mert kezdődik a ceremónia. Elindultunk, én mentem be először Kevinnel karöltve a rózsaszirmokkal szórt úton a padok között, utánunk következett Dzeni. Gyönyörű volt,talán egy kicsit meg is irigyeltem a szépséget. Az oltár előtt álltak Ulrikkal, de egyikük sem látszott boldognak. A gondolkodásomból az zökkentett vissza, hogy Ulrik motyogott valamit Dzseninek majd elrohant. Dzseni sírva fakadt, de én Ulrik után rohantam... Nem tudtam mi a baj, féltem, hogy valami nagyon rossz történt. Ulrik épp a gyakorlóterem kellős közepén vert egy boksz zsákot . Odaálltam tartani neki, hátha így elmondja mi történt. El is mondta : ,, Dzsenivel nem szeretjük egymást, csak azért akartunk összeházasodni mert édesapám végrendeletében az áll, hogy szeretné, hogy Dzseni legyen a feleségem. De , én nem szeretem Őt, Én Én mást szeretek..." Értem már, hogy miért jött hozzám Ulrik múltkor, de akkor még ezt nem mondhatta el...
