Egy árnyvadász hétköznapjai /ÁTÍRÁS ALATT/

,,Örökké szeretni foglak..."

  - ,,De , én nem szeretem Őt, Én Én mást szeretek..."   

-Akkor kit szeretsz ? Ki az?-kérdeztem félve , sejtettem a választ...

-TÉGED! -ordította Ulrik.

-Sajnálom , de te a ,,testvérem" vagy, semmi több és soha nem tudnék rád úgy nézni , mint a szerelmemre. Sajnálom!-éreztem az arcomon a forróságot, egy könnycsepp gördült le. Ha egy elkezdi a többi őt követi...

Próbáltam elfutni , de egy kar vissza rántott... Ulriké volt de én jelen pillanatban nem tudtam a szemébe nézni. Túl sok ez nekem, túl hirtelen... Kirántottam magam a szorításából és futásnak eredtem. Felültem a motoromra és odamentem ahová Kevin vitt  a születésnapomon. Csendes , nyugodt volt a kilátó ... Ez kellett nekem : csend és nyugalom, hogy tudjak gondolkodni... Nem tudom mennyi ideje ülhettem egy helyben és bámultam magam elé...talán egy órája , maximum 2 . Észrevettem , hogy kezd lemenni a Nap, sötétedett... A nyugalmat a telefonom csörgése törte meg. Tudtam ha felveszem és elkezdek Kevinnel beszélni , akkor le tudják nyomozni , hogy hol vagyok. Egyszerűen kinyomtam  úgyis nemsokára visszaindulok... A telefonomon már este 10 órát mutatott. Amikor el akartam indulni megláttam Kevint . A motorom mellett keresgélt . Választhattam , hogy vagy beleugrok  a tóba és a partra úszok vagy megpróbálok el bújni , de akkor Kevin úgyis megtalálna. Nem volt kedvem senki a társaságához, na meg persze ahhoz sem hogy esetleg Gergely vagy netalántán Kevin kioktasson. Felkapaszkodtam a korlátra ... Lenéztem , nem túl magas .... Hallottam egy utolsó kiáltást... Kevin észrevett... ,, Várj! Iza!Kérlek várj!" Nem vártam ugrottam, hallottam még Kevin kiáltozását... De meg kellett tennem , szükségem van még egy kis egyedüllétre... A csobbanásomat követte még egy. Ne! Utánam jött... Úgy úsztam a part felé , ahogy csak tudtam, kiértem . Láttam , ahogy Kevin már nincs olyan messze tőlem. Még el tudok menni... A történtek után nem tudnék a szemébe nézni. Szeretem őt , jobban , mint Ulrikot és máshogy ... Szerelemmel ! Annyit bírtam kinyögni -amit talán meg se hallott- , hogy : ,, Örökké szeretni foglak, de most hagyj elmenni!" 

El kezdtem a motorom felé futni. Átküzdöttem magam a nádason, össze-vissza vagdosott , de nem állhattam meg... Felpattantam a motoromra viszont meghallottak.. El akartak kezdeni lőni rám, egy nyíl be is talált a bal vállamba . Fájt , de nem tudtam mit tenni, csak egyedül akartam még lenni... Hallottam Kevin kiáltását : ,, Állj! Ne lőjetek Izára!" 

Mentem tovább, el kell hagynom az otthonomat...

Nem tudtam , hogy hol lehetek , már egy pár órája vezetek, most már meg kell állnom pihenni és kiszedni a nyilat a vállamból... Leparkoltam az első félreeső kis utcába, ha jól láttam  a Hunyadi János utca volt az... Azt viszont még mindig nem tudtam, hogy melyik városba kerültem... Nem tudtam , hogy látom-e még valaha Kevint vagy , hogy vissza megyek-e valaha Székesfehérvárra...

Fél órát küzdöttem a nyíllal , de nem tudtam kiszedni . Féltem ugyanis a vérzés nem állt el. Ebből baj lesz ... Ekkor egy különös dolgot éreztem, más árnyvadászt vagy talán többet ... Vajon Kevin és csapata idáig követett? Nem tudom, őket eddig sose éreztem ilyen intenzíven. El kezdett fájni a fejem . Sok vért vesztettem , fájt ... nagyon. Elvesztettem az egyensúlyomat , a talaj kicsúszni látszott a lábam alól. Vártam , hogy nagy puffanással földet érjek... 

Nem hallottam a csattanást és a fájdalmat se éreztem, csak két kart a derekam körül...