Love is Complicated

Chapter 1: Egy különleges új tanár

Nakay egyedül van. Előtte, az asztalon egy csésze kávé. A környéken az egyik legjobb, úgynevezett Perla kávézóban ül. 'Hmm... lehet hogy mégis Himoriékkal kellett volna mennem. Biztos jól szórakoznak...'

A kávézóban rajta kívül még egy-két ember múlatja az időt. Egy idős pár és egy lány a húgával. Kinyílik az ajtó. Megszólal a szélcsengő, ami valami oknál fogva az ajtó felé lett helyezve. Ez jelzi, ha valaki érkezik vagy épp útnak indul. Egy férfi lép be az üzletbe. Nakay akaratlanul is ránéz. A férfi ráemeli tekintetét. Nakay ettől indokolatlanul is elpirul egy kissé, majd visszafordul az asztalhoz. A srác odamegy a pultoshoz.

- Helló! Egy expresszót kérnék.

- Máris készítem!- válaszol a pultos.

Nemsoká elkészül a kávé. A férfi kifizeti, majd elindul az asztalok felé. Megy a sorok közt, aztán megáll. Leül Nakayyal szemben.

- Huhh?- lepődik meg Nakay.

- Mégis mit keres karácsony szenteste egyedül egy utcaszéli kávézóban egy ilyen fiú?

- Tessék??

- Hmmm...- sóhajt egyet a srác, majd beleiszik a kávéjába, aztán rápillant az asztalon lévő csészére.- Ugyan azt kértük, de ahogy elnézem, a tiéd már kihűlt. Mégis mióta vagy itt?

- Olyan... fél négy óta.

- Ugye tudod, hogy most van fél tíz? Ami azt jelenti... már 6 órája ücsörögsz itt!- mondja a férfi, majd megfogja Nakay csészéjét és megissza az ő kávéját is.

- Héééé!

- Most miért? Te úgysem innád meg.

- Honnan tudod?- kérdez vissza kicsit mérgesen Nakay.

- Még be sem mutatkoztam. A nevem Kaona Rannio. És téged hogy hívnak?- szólal meg egy kis idő múlva a srác. Nakay próbálja visszatartani a nevetést, de nem megy neki.

- Mégis mi ilyen vicces?!

- Kaona... Rannio xD. Ennél röhelyesebb nevet még nem hallottam...

- Mert, a te neved sem lehet sokkal jobb...

- Engem Nakay Marukawának hívnak.

- Pffff, mondom én...- duzzog Kaona.- És egyébként mit dolgozol?

- Jelenleg semmit. Mivel halasztottam egy évet, így még egyetemre járok. És te?

- Informatikus vagyok, a Yakana cégnél dolgozok.

- Huúuú, tényleg?- csillan fel Nakay szeme.

- Miért?

- Informatika szakra járok, és azt tervezem, ha megszerzem a diplomám, a Yakanához jelentkezek. Örülök, hogy találkozhattam az egyik dolgozójukkal... Hmmmm... -gondolkozik Nakay.

- Mit hümmögsz?

- Kaona... lennél a magántanárom?

- Mmm... mi?!- kérdez vissza értetlenül Kaona.

- Azt kérdeztem, tanítanál engem?

- És mégis mit tanítsak?

- Mindent... taníts, hogy egyre jobb és végül én is sikeres legyek.

- Te nem vagy normális...

- Lééééégysziiii...- nyaggatja Nakay.

- És mennyit fizetnél?

- Hmmmm??

- Tudod nem lesz ám ingyen. És előlegben kérem.

- De most nincs nálam pénz. Csak annyi, hogy a metróra fussa.

- Ha nem, akkor nem. Nekem így is megfelel.- mondja Kaona, majd feláll és elindul.

- Várj!... Kifizetem.

- Most.

- De mondom hogy nincs nálam annyi!

- Akkor öltözködj, indulunk!

- Mégis hova?!

- Hát hozzád. Hogy kifizesd. Itt már amúgy sem sokáig maradhatnánk, mindjárt záróra. Nah gyere!- mondja Kaona. Kimennek az üzletből, majd beülnek Kaona autójába és elhajtanak.

Nakay lakásán vannak.

- Várj meg itt, mindjárt jövök!- mondja Nakay.

Kaona leül a kanapéra. Nakay előkeresi a pénzt, ott van a kezében. Kimegy a nappaliba. Csak annyit lát, hogy Kaona ott fekszik a kanapéján és mélyen szunyókál. 'Huhh? Hogy tudott ilyen hamar elaludni?' Visszamegy a szobába és egy takaróval tér vissza, majd betakarja vendégét.