Love is Complicated

Chapter 4: Születésnap a javából...

 Kaona lakásán vannak. Nakay kabátban van, az ajtó előtt állnak.

- Későre jár. Lehet, inkább itt kellene aludnod.

- Otthon vannak a könyveim és még egy csomó dolgom van.

- Akkor elviszlek.

- Nem akarok neked gondot okozni.

- Nem lenne gond.

- Köszönöm, de visszautasítom. Holnap találkozunk. Jóéjt!- mondja Nakay, majd elindul.

Nakay belép a házba, lerakja a cuccait, leveszi kabátját és a cipőjét majd bemegy a szobába. A fáradtsága utat tör magának, úgy dől bele az ágyba, mint egy zsák krumpli, majd nemsoká mély álomba merül.

Másnap Nakay ott ül az iskola előtti padon. Himorival beszélget.

- Maru-san, ez így nem lesz jó! Nem tudom, hogy csinálsz, de változtatnod kell! Úgy nézel ki, mint egy zombi! Ha így haladsz, még a diplomaosztó előtt kipurcansz.

- Suli után Kaona tanít, aztán még bemagolom az egyetemi anyagot és már is hajnal van. Nah és persze ez ismétlődik nap mint nap...

- Kár hogy nem laksz közelebb...- mondja Himori. 'Lehet, hogy igazad van, de mégis mit csináljak?...'

Nakay és Kaona a kanapén ül. Mindketten a laptopjukat bújják.

- Kaona...

- Igen?

- Még mindig áll az ajánlat?

- Mi?

- Tudod, amikor mondtad, hogy ideköltözhetnék...

- Meggondoltad magad?

- Azt hiszem, igen.

- És mikor akarod áthozni a dolgaidat?

- Minél hamarabb...

Egy hét múlva Nakay és Himori beszélgetnek.

-... szóval most Kaonánál lakom.

- De király lehet!

- Hát... rendetlen, makacs, morcos és csak a saját feje után megy. Eléggé kiállhatatlan, de mégis csak ingyen tanít, nála lakhatok és még az egyetemre is elhoz, illetve értem jön. Nem tudom, hogy hálálhatnám meg. Méghozzá ma van a szülinapja... Fogalmam sincs, hogy mit adjak neki. Mondtam, hogy ma ne jöjjön elém. Majd benézek pár boltba és veszek neki valamit.

Nakay sétál az utcán. 'Már vagy 7 boltban voltam, de még mindig nem találtam semmi jót...' Gondolkozik, majd hirtelen meglát egy virágüzletet. Átmegy a túloldalra és belép az ajtóm.

- Helló! Miben segíthetek?- kérdi a vidám eladófiú. Nakay ránéz a névjegykártyájára. 'Tomaru...'

- Szia. Csak egy csokor virág lesz.

- Milyen fajta?

- Hmmm... Mit ajánlasz?

- Az attól függ, kinek lesz. Családtag, rokon, vagy... esetleg a barátnője?

- Nem, hanem a lakótársamnak ma van a szülinapja. Gondoltam meglepem valamivel.

- Biztos jó kapcsolatban lehetnek, ha virágot visz neki.- mondja Tomaru, mire Nakay egy kicsit elpirul.

- Rózsa megfelel?

- Persze...- válaszol Nakay. Tomaru előhoz egy csokor vörös rózsát.

- 800 yen lesz.- mondja Tomaru. Nakay kifizeti, majd kimegy az üzletből és elindul haza.

- Megjöttem!- kiált fel Nakay amint belépett az ajtón. Körbenéz a házban, majd bemegy a dolgozószobába. Kaona a laptopját nyomja.

- Most is dolgozol?

- Igen, hisz még csak csütörtök van.

- Lazítanod kéne egy kicsit.

- Mint láthatod, pont a közepén járok.

- Akkor gyere enni! Mindjárt 7 óra.

- Ma kihagyom a vacsorát.

- De enned kell vala...

- Megtennéd, hogy magamra hagysz?

- Na de Kaona!

- Menny... ki!...- emeli fel a hangját Kaona. Nakay összeszorítja öklét majd kiejti a kezéből a csokrot és kisétál a dolgozószobából...