Love is Complicated

Chapter 11: Egymás karjaiban...

+16

- Szeretlek...- suttogja Nakay lehajtott fejjel, lábfejét bámulva.

- Tessék? Nem hallottam. Megismételnéd?

- Tudom jól, hogy hallottad!

- Hallottam, csak nem jól értettem. Mit is mondtál?- kérdez vissza Kaona kaján vigyorral az arcán. Nakay elkezdi gyengéden ütögetni társa mellkasát, mire ő átkarolja és hátradől. Addig forgolódnak az ágyon, míg a földön kötnek ki, majd szeleburdi játékba kezdenek, önfeledten szaladnak végig a házon. Kaona, mikor a nappaliban utoléri Nakayt, hátulról megfogja derekát és elkezdi csókolgatni a nyakát. Nemsoká a kanapén találják magukat egymás karjaiban. Kaona levetkőzteti Nakayt, majd saját maga is leveti ruháit. Végighúzza kezét partnere arcán és mellkasán, mire ő átkarolja nyakát, magához húzza és megcsókolja. Kaona nyelve lassacskán kezd lejjebb csúszni. Lejjebb és lejjebb, míg csaknem Nakay lába közénél állapodik meg. Végignyalja társa nemiszervét, majd feje vadul mozog, nyelve heves munkába kezd. Nakay élvezetes nyögésekkel jutalmazza őt. Kaona lassacskán abbahagyja, majd kezével folytatja partnere kényeztetését. Szája újból ajkakat csókol. Ő is kezd felizgulni, így hímvesszőjével Nakay fenekét veszi célba. Gyengéden hatol be, majd gyors mozgásba kezd. Együtt hullámoznak a puha huzaton, mintha a tenger vad örvénylésbe kezdett volna. Mindketten hangos nyögésekkel adnak hangot élvezetüknek.

- El... fogok... menni!...

- Én is...- válaszol Kaona.

Mindkettejük arcára elégedettség ül ki, hasukban teltséget éreznek, majd péniszük egyszerre löveli ki nedveiket. Kaona kihúzza férfiasságát társából, melyből fehér lé szivárog. Kezével nem hagyja abba munkáját. Nakay majd meghal az élvezettől, amit teremtőnk emlegetésével nyugtáz. Farka akár a géppuska, utántölt, újabb adag nedvet ad ki magából. Kaona, miután abbahagyja partnere kényeztetését, lenyalja róla a fehér levet.

Később a szobájukban szemeznek egymással, mint mikor a vad leselkedik a prédára. Csakhogy mindketten egyszerre töltik be a fenevad és a zsákmány szerepét is.

'Ohh, Istenem! Miért élünk? Miért nem lehet folyton csak szexelni? Ez olyan igazságtalanság... Huhh, egyre pervezebb vagyok. Mondjuk nem csoda, ha ilyen csődörrel van dolgom... Még szerencse, hogy találkoztunk. Ha aznap nem jött volna be a kávézóba és nem ült volna le velem szembe, nem kezdtünk volna el beszélgetni és nem fogadtam volna magántanáromnak... Áhh, belegondolni is szörnyű! Mondjuk folyton ő kezdeményez... Ő lenne a seme?! Nem már! A francba! Én még egyszer sem voltam felül!...'

Az ágyban fekszenek, Kaona Nakay egyik göndör, barna tincsével játszadozik. Nakay megcsókolja, mire ő leteperi.

- Ne!

- Hmm? Mi a baj?

- Tudod... most én akarom.

- Tessék?

- Még... még egyszer sem kezdeményeztem. Mindig te irányítasz. Most én jövök!

- Oké. Hát akkor mire vársz? Gyerünk! Mindent bele!- mondotta Kaona, majd elterült az ágyon, mire Nakay rámászott és tette dolgát...

A parkban üldögélnek egy padon.

- Nagyon jó voltál.

- Kösz...- feleli Nakay elvörösödve.

- Hozok valami italt. Te mit kérsz?

- Egy expresszót.

- Igaz, már megszokhattam volna... Mindjárt jövök!- kiáltja Kaona, majd elindul. Nakay egy ideig csendben várja a gondolataiba merülve, mikor egy ismerős hang szólítja meg. A hang irányába néz, majd sietősen összeszedi cuccait és Kaona után indul. Ekkor a férfi megragadja a karját és maga felé fordítja.

- Nakay! Kérlek, hallgass meg. Csak beszélni szeretnék veled.

- Eressz el!

- Kérlek...- suttogja gyengéd hangon és elereszti Nakayt, aki megszánja őt, felé fordul. Szemeiben gyűlölet és undor vegyül.

- Mit akarsz?!

- Csak... tudod... Amikor felébredtem, hasogatott a fejem és az orrom is fájt. Felkeltem a földről, körülnéztem a házban és rá kellett, hogy jöjjek, elmentél és nem is akarsz többe visszatérni. Ekkor eszméltem fel, mekkora súlya van annak, amit tettem veled. Ha visszapörgethetném az időt...

- Csak ennyit akartál?

- Sajnálom...

- Hát én is!- kiáltja lenézően Nakay, majd hátat fordít Tomarunak.

- Nem tudtam, hogy mégis hova mentél. Aggódtam érted...

- Evvel egy kicsit elkéstél!

- Visszaköltöztél Kaonához?

- Mi közöd van hozzá?!

- Gondoltam rá, hogy elmegyek hozzá, csak hogy biztos legyek benne, hogy jól vagy, de végül elvetettem az ötletet.

- Hát... Pedig nem vagyok jól! legalábbis a közeledben nem.

- Együtt vagytok?...

- Neked nem mindegy?! Ahogyan már mondottam volt, nincs hozzá semmi közöd!

- Tényleg nagyon sajnálom...

- Hát sajnálhatod is!

- Nakay... kérlek, ne csinálj úgy, mintha ősellenséged lennék!- mondja Tomaru, majd újból megragadja Nakay karját. Csakhogy mos valaki más kis híján kicsavarja kezét.

- Mit keresel itt, te büdös dög?! Nem tanultál a múltkoriból?! Ha szeretnéd, megismételhetjük!- kiált Kaona, majd ökle nagy erővel Tomaru arca felé lendül. Ekkor Nakay hátulról átkarolja őt, kissé arrébb húzva.

- Kaona! Állj!

- Nakay!

- Kérlek, hagyd abba! Nincs erre semmi szükség...- mondja Nakay kérlelő tekintettel, mire Kaona egy kicsit lenyugszik és elengedi ellenfelét.

- Többé ne gyere a közelünkbe, különben nagyon megjárod!- kiált Kaona, majd átkarolja társa vállát, hátat fordítanak Tomarunak és hazaindulnak...