Love is Complicated

Chapter 10: Csak barátok?!

 Nakay az utcán sétál. Megérkezik a céghez. Bemegy az épületbe, felmutatja a kártyáját, majd beszáll a liftbe. A harmadik emeleten száll ki. Végigsétál a folyosón, benyit a második szobába. Leül az ablak előtti asztalhoz és bekapcsolja a számítógépet.

'El sem hiszem... bekerültem a Yakanához! Felvettek!'

Ebédszünetben Nakay az új kollégáival megy az ebédlőbe. Egy beszélgetésnek lesz fültanúja:

- Hallottátok a hírt? Most, hogy felvették az újoncokat, az egyik programozót kirúgták.

- Mi?! Dehogy is! Mezine, rosszul tudod. Öhhm, hogy is hívták? Kaori?... Jah nem is, hanem Kaona! Nah szóval nem rúgták ki, ő mondott fel.

- Nem értem, hogy miért. Ő volt az egyik legjobb. Pár napja elég furcsán kezdett viselkedni, mintha valami zavarná. Aztán reggel amikor bejött, el sem köszönt senkitől, csak fogta magát, összeszedte a holmiját és lelépett. Azóta nem látta egyikünk sem.

- Most hogy mondod, tényleg furcsa volt, de nem csak pár napja, hanem inkább pár hónapja. Eléggé elhanyagolta magát.

-Hhh, biztos dobta a barátnője. Szerintem szerelmi bánata van.

- Jah, szerintem is...

'Mi?! Felmondott? De mégis miért? Talán... talán miattam? Nem, az nem lehet. Vagy mégis?...'

Nakay hazafelé tart. A járdán sétál. Egy srác jön szembe vele. A földet nézi, elmerült a gondolataiban. Egyszer csak felnéz és Nakayt pillantja meg. Egymást nézik. Mindkettejük arcára aggodalom ül ki. Miután elmennek egymás mellett, Nakaynak legyökerezik a lába. Visszafordul, egy kis ideig néz a távolba.

- Kaona! Kaona!!- kiabál Nakay. A kanyarból néz rá vissza a srác. Fájdalmas képet vág. Szemeit fekete köd veszi körül, csillogását csalódottság takarja. Úgy tartják, a szem a lélek tükre. Viszont ezeket a szemeket üresség tölti be. A srác lassan elindul Nakay felé, majd mikor elé ér, megáll.

- Hogy vagy?

- Gondolhatod...- válaszol egykedvűen Kaona.- Hallom, te jól megvagy.

- Tessék?

- Mindegy, nem érdekes. Te tudod... De ha kérdezhetném, miért is állítottál meg?

- Felmondtál?

- Aha...

- Miért? Úgy hallottam, te vagy az egyik legjobb programozó.

- Szerintem magadtól is rá tudsz jönni.- felel Kaona, majd elindul.

- Miattam?- kérdez vissza Nakay. Kaona egy pillanatra visszafordul:

- Eltaláltad... Mivel nem jó együtt dolgozni az utálóiddal, úgy döntöttem, dolgozzunk mindketten nyugodtan, külön-külön. Nélkülem is biztos jól megvagytok.- mondja Kaona, majd megy tovább.

- Nem utállak...- szól utána Nakay. Kaona visszasétál elé.

- Pedig nekem úgy rémlik, hogy azt mondtad, utálsz. Sőt, egészen biztos vagyok benne. Búcsúzásként csak ennyit mondtál, majd elmentél...

- Jah... hát... hazudtam. Tudom, nem szép dolog hazudni, de... magammal is el kellett hitetnem, hogy gyűlöllek. Különben nem lett volna erőm eljönni.

- Ugyan már, a kis Tomaru biztosan segített volna...- mondja kicsit gúnyosan és undorodva Kaona.

- Hogy kerül ide Tomaru?

- Úgy hallottam, egy kicsit közel kerültél hozzá. Hmm, már ha az ágya csak egy kicsit van közel...

- Te meg mégis miket hordasz itt össze?!

- Tudom, hogy szexeltél vele, ne is próbáld tagadni.

- Mi?! Ez nem igaz!!

- Ohh, ne add nekem itt az ártatlant! Ő mondta nekem!

- Hát akkor hazudott! És egyébként is, hol találkoztatok?!

- Csak összefutottunk az utcán.

- És te tényleg hittél neki?!

- Jah. De... akkor... Nem feküdtél le vele, ugye?

- Dehogy is, elment az eszed? Csak barát. Vagy, legalábbis én csak barátnak tekintem, semmi több.

- Huhh, most egy kicsit megkönnyebbültem...

- Jó neked, mert én nem! Nah jó, megyek és beszélek vele... Szia!

- Várj!... Fogunk még találkozni?

- Nem tudom...

- Nakay!... Szeretsz?

- Nézz a szívedbe, de jó mélyen. Ott rejlik a válasz...

                                                                                         ***

Nyikorogva nyílik az ajtó, majd erősen csapódik be. A koppanás hangja járja át a házat. Nakay kabátostól-cipőstől csörtet be a nappaliba, ahonnan a konyhába viszi tovább útja. Átnézi az egész házat. Amikor az egyik hálószobába menne be, Tomaru nyitja ki az említett szoba ajtaját. Egy ideig csak meredten bámulja Nakayt. Furcsállja, hogy ruhástól mászkál a lakásban. Nem szokott ilyet csinálni. Felvont szemöldökkel mered rá, majd egyszer csak megszólal:

- Mi ez a nagy sietség, hogy már le sem veted a kabátod?

- Összefutottam Kaonával. Már jó ideje nem beszéltem vele. Egy kicsit dumáltunk és mesélte, hogy nem rég te is találkoztál vele. Eddig minden oké. Arról viszont nem volt szó, hogy te azt hazudtad neki, hogy mi ketten szexeltünk. Egyébként is, miért?!!...

- Mit miért?

- Mindketten férfiak vagyunk. Csak barátok, semmi több. Vagy... legalábbis én eddig azt hittem.

- Tudod mit?- mondja Tomaru, majd elkezdi egyik kezével vetkőztetni, másik kezével illetlen helyen simogatni. Nakayt.- Meg lehet oldani, hogy ne csak így hidd, de érezd is...

Nakay lelöki Tomaru kezét magáról, majd egy csattanós pofon piros kéznyomával pecsételi arcát.

- Idióta!- kiáltja Nakay, majd elindul kifelé, csakhogy Tomaru megragadja a kezét és visszarántja. Odalöki őt az ágyra. Nakay próbál védekezni, de nem igazán sikerül neki. Tomaru elkezdi kioldani saját övét, majd kibújik nadrágjából. Nakay épp kelne fel az ágyról, de Tomaru lefogja kezét. Megcsókolja Nakayt, aki egy pillanat alatt feleszmél és ráharap a szájában elhelyezett nyelvre. Tomaru kihúzza nyelvét partnere szájából és feljajdul.

- Hím ribanc...- mondja, majd társa nyakát kezdi falni. Mikor felemeli fejét, hátulról egy erős kéz ragadja meg haját és kezdi el húzni. Tomaru fél szemmel hátrapillant, a sötétben Kaona alakját véli felfedezni. Kint várta Nakayt a ház előtt, de az ablakból látta, hogy ezt a játszmát Tomaru nyeri. Pontosabban nyerné, csakhogy a a dühe és a féltékenysége megtestesült és úgy döntött, közbe kell, hogy avatkozzon.

- Mit képzelsz magadról, te kis rohadék?!- mondja Kaona, majd behúz egyet Tomarunak és a falhoz vágja. Kaona erős ökléről az orrából szivárgó vér ad tanúbizonyságot. Feje a fallal való találkozás áldozatául esik. Tomaru előtt elsötétül a világ, elájul. Kaona felsegíti Nakayt az ágyról.

- Nem esett baja?

- Pár óra múlva fel fog ébredni. Lesz egy-két lila foltja, meg egy kis véraláfutása, de pár nap alatt azt is ki tudja majd pihenni. Inkább az a kérdés, neked nincs semmi bajod?

- Köszi, nincs. Mondjuk a nyála eléggé... undorító- veti oda Nakay

- Mocskos vagy... Majd én megtisztítalak!- mondja Kaona, majd lesmárolja Nakayt...

Sziasztok cicuskák! <3 tudom, ez a rész is elég sokára érkezett, de kárpótlásul egy picivel hosszabb lett a szokásosnál. Ha minden igaz, a következő lesz az utolsó rész és erre is kell majd egy jó ideig várni, de tényleg próbálok sietni :( . Addig is jó olvasást és további szép napot! :) <3