Chapter 3: Még csak most ismertelek meg...

67 4 0
                                    


Másnap reggel Nakay ébredezik. Csak egy póló és egy szál alsónadrág van rajta. Karikásak a szemei. Elindul a konyhába, de legyökerezik a lába. Kaona ott áll a konyhapultnál, háttal Nakaynak. Épp reggelit készít. Egyszer csak megfordul.

- Ohh, jó reggelt! Csakhogy felébredtél. Ülj csak le, mindjárt kész a kaja.

'Mindjárt kész a kaja... ahogy elnézem, elég otthonosan mozog a házamban...' Nakay leül az asztalhoz. Kaona nemsoká elkészül, majd ő is leül. Nakay előtt van a tányér és egy bögre kávé. Elkezd enni.

- Nah? Milyen?

- Hmmm... finom.- mondja Nakay, majd bekap egy újabb falatot.

- Hogyhogy tegnap egyedül üldögéltél ott a kávézóban?- kérdi Kaona egy kis idő múlva.

- A szüleim nem élnek, testvérem nincs. Igaz, az egyik barátom elhívott hozzájuk, de visszautasítottam.

- Miért?

- Nem volt kedvem...

- És a barátnőd?

- Milyen barátnő?

- Hát tudod... a csajod.

- Nincs.

- Hogyhogy? Pedig azt hittem... Akkor mégis hogy van itt ekkora rend?

- Egyedül élek, így ha nem tartanám rendben a házat... huhh, el sem tudom képzelni, mekkora szeméttelep jött volna létre. Mondjuk gondolkodtam már azon, hogy lehet el kéne költöznöm. Túl messze van az egyetem.

- Akkor költözz hozzám.- mondja Kaona egy kis gondolkozás után.

- Tessék?!

- Tőlem kocsival 10 percnyire van.

- De... hisz alig ismersz...

- Suli után még tanítanálak, utána hazaérnél, elintéznéd a dolgaid és már be is esteledett. Ha hozzám költöznél, közelebb lennél az egyetemhez. Tudod mit?... Ha rendben tartod a házat, takarítasz és néha főzöl is, nem csak a tanításodat, de lakbért sem kell fizetned. Nah... mit szólsz hozzá?

- Hát... tudod, csak tegnap ismertük meg egymást. Nem kérhetsz meg csak úgy...

- Ha nem, akkor nem...



(Tudom, ez a rész elég rövid lett, de később majd jönnek "szaftosabb" részek is :D. Próbálok sietni <3)

Love is ComplicatedUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum