3.

555 34 0
                                    

Megérkeztem. A repülés hosszú volt, és unalmas. Már az elején betettem a fülembe a fülhallgatót és elaludtam. Arra keltem hogy a mellettem ülő helyes fiú ébresztget, hogy márcsak félóra és leszállunk. Barna szeme, és barna haja szőkés tincsekkel, kiemelték a barnás arcát. Egy kicsit sokat bámultam, mivel elkezdett nevetni. Az a mosoly, az a száj.

-Egyébként Cameron Dallas. - mutatkozott be

-Én Lara White vagyok.

-Hogyhogy New Yorkba mész?

-Hosszú történet. - mondtam

-Van időnk. - mondta és elmosolyodott

-A szüleim még kiskoromban elváltak,  apa kiköltözött New Yorkba, mi meg anyával maradtunk Londonba. Én úgy tudtam hogy 2 éve meghalt. - itt elszomorodttam, mire ő is elszomorodott - A napokban jött egy levél amiben az volt leírva, hogy apa egy új családot alapított és szeretné, hogy megismerjem. - annyira jó volt kiadnom magamból, elmondani valakinek

-Sajnálom

-Mit?

-Hát a válást. - mondta szomorúan

-Áhh, már régen történt. Én már túl tettem magam rajta. - majd hirtelen nem is tudom miért, de elsírtam magam

-Shh...nyugi - megölelt. Annyira jó érzés volt. Minden törődés benne volt. Lehet hogy egy kicsit beleszerettem. De vajon ő viszont szeret? Vajon hogyha nem jövök el akkor sohasem találkozok vele? És akkor sohasem adom ki magamból ezt a súlyt ami a szívemet nyomta?

Ezen annyit gondolkodtam, hogy álomba sírtam magam. Arra ébredtem, hogy egy vállra hajtom a fejem. Az Ő válla volt.

Legjobb pillanat ~ C.D. ffTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang