Bad Romance

prológus.

Olyan, mintha egy szakadék lenne. Talán ez a történés egy metafora lehet az életével. Direkt játssza ezt a világ? Mi lesz, ha megtudja az apja? Egészen biztos, hogy nagyot fog csalódni benne. Már így is csalódott, eleget. Nem is az örökké tartó szobafogság lesz fájdalmas. Hanem a csalódás. Hogy többet és jobbat vártak tőle.

Az ereiben érezte, hogy cikázik a veszély, a jeges rémület. Tudta, hogy össze fog esni, és a toxikológiára kerül. Értesíteni fogják az apját. Nem is az lenne a baj, hogy berúgott, mert mire hazajutna, kijózanodna. Sokkal inkább az, hogy valami könnyű partidrogot is magához vett, és most el fog esni. Olyan lassan történik minden.

Izzad a tenyere, és a hajtövei, már érzi a fején a becsapódást, és a saját hangját hallja, ahogyan felkiált. A fájdalom belül felforrósít, és kívül jeges. Semmit sem látott, csak zöld pontokat, és érezte, hogy valami forró folyik az arcán. Valaki megfogta a vállát, és rázogatni kezdte. Már nem hallott semmit, csak a testén érezte az érintéseket. A száján forró száj érintését. Aztán már nem tudott tovább maradni.

***

A feje olyan volt, mint egy húr, amit fűrésszel vágnak. Vagy, tulajdonképpen ő sem tudta milyen volt. Az egész koponyája fájt. Majd az egész teste. Mikor kinyitotta a szemét, fehérséget látott. Semmi nem jutott eszébe a tegnapi éjszakából.

- Felébredt. - mondta valaki. Egy fehér ruhás nővel találkozott a tekintete, majd látta az ágy rozsdás fémrácsait. Ez bizonyára a kórház, következtette ki.

- Csak, hogy felébredt! Hogy érzi magát?

- Mhmhmh - nyögte. - Fáj... - szólalt meg rekedtesen.

- Elég valószínű, hogy „fáj". - szólalt meg a nővér, kissé gúnyosan. - Drogtúladagolása volt. - A szeme könnybe lábadt. - A hozzátartozóit értesítettük, de nem fogadhat látogatókat, mivel influenza járvány van. - Sírni kezdett. Eleve fojtogatta a sírógörcs, de csak érezte, hogy könnyezik. Aztán rázza a testét a görcs. Valószínűleg telenyomták fájdalomcsillapítóval.

- Annyit kértek, hogy beszéljen egy pszihiáterrel, amikor felébredt. Dr. Magyarhoz háromnegyed óra múlva van időpontja. Szedje össze magát.

Olyan forróra állította a zuhanyt, hogy szinte lemarta a bőrét, de minden piszkot le akart magáról mosni. A zuhanyzó talaja sötét színű volt, és mindent belepett a pára. Most nem írt bele semmit. Testileg lemosta magáról a szennyet, de lelkileg nem igazán sikerült. A hátát a jeges csempének vetette, és érezte, hogy szó szerint csúszik lefelé, de összeszedte magát.

A fürdőszobában amúgy szét sem nézett, egyből rávetette magát a csomagra, amit a szülei küldtek. Méregette magát a teljes alakos tükörben, és látta, hogy sokat fogyott. Fogalma sem volt arról, hogy milyen nap van vagy hány óra. A szeme alatt fekete karikák éktelenkedtek, és az arcbőre száraz volt, a szája töredezett. Inkább gyorsan betekerte magát törölközővel, és azt nézegette, hogy miket küldtek neki a szülei.

Először fogat mosott, mert borzalmas volt a szája íze. Megmosta az arcát is, majd felöltözött. Egy régi kötött felső és egy cicanadrágot vett fel, nem mintha lett volna választási lehetősége. A haját megszárította, és kilépett a fürdőszobából.

Majd, a nővér Dr. Magyar „rendelőjébe" vezette.

Dr. Magyar rendelőjének fehér fala volt, telezsúfolva különböző képekkel, modern művészeti alkotásokkal, és régi alternatív, illetve grunge bandák fotóival. A festmények sárkányokat ábrázoltak, farkasokat, akik küzdöttek. Bent édes cigiszag terjengett. Rengeteg zöld növény is ott élte a világát, különböző páfrányok, és a fene tudja mik. Volt bent két nagy barna bőrkanapé, és réginek tűnő fotelek. Egy könyvespolc, telezsúfolva könyvvel, és egy íróasztal, rajta számítógép.

- Jó napot kívánok! - hallott egy hangot hátulról, mire megfordult a tengelye körül, és látta, hogy egyedül van. - Dr. Magyar Gergely vagyok. - nyújtotta a kezét.

- Koncz Anna. - mondta a lány, és kezet rázott az emberrel. Nem sokkal volt alacsonyabb a férfinál, akinek ritka, barna haja volt, és már kopaszodott, illetve barna borostája érdekes formára volt nyírva. Öltönyt viselt, nyakkendővel.

- Üljön le. - kiválasztott egy fotelt, és belekuporodott. Ő sem tudta, hogy mi lelte.

- Zavarja, ha rágyújtok?

- Nem.

- Kér egy szálat?

- Milyen ízű?

- Mentás.

- Akkor igen. - Majd kivett egyet a felé nyújtott dobozból.

- Mikor szokott rá?

- Nem szoktam rá. - felelte, majd a füst felé hajolt a cigijével.

- Mikor kóstolta először?

- 15 voltam. A barátaim cigiztek, én pedig nem. Különleges volt a hangulat, mintha megállt volna az idő, és csak mi lennénk a világon, mintha a legnagyobbak lennénk az univerzumban. - magyarázat közben beleszívott a cigijébe, és letüdőzte. Most megint ez az érzés kerítette hatalmába, a megnyugvás mellett - Ezáltal, mi külön is váltunk a többitől, hogy együtt csináljuk ezt, és csak szorosabb lett a kapcsolatunk. Miért, maga hogyan szokott rá?

- Mikor egyetemen ideges voltam, mindig elszívtam egy szálat, és megnyugodtam. Vigyázzon, nehogy rászokjon. - majd lassan kifújta a füstöt. - Az lenne a feladatunk, hogy megbeszéljük, miért csinálta ezt magával, és megpróbáljak kezdeni valamit. Maga függő?

- Nem! Most próbáltam először és utoljára akármilyen drogot. - felelte erre.

- Mi történt, ami miatt megkeseredett?

- Elég fiatal vagyok még a kiégéshez és a megkeseredettséghez is, egyaránt.

- Attól mondja el, mi történt magával, hogy ide jutott?

- Nagyon hosszú lenne, régről kellene kezdenem.

- Időnk, mint a tenger...