Szerelem vagy barátság?

7.rész

Auu ez fájt. Na mindegy. Most fontosabb a testi éppsége,majd ha felépül foglalkozunk azzal is .

Beszéltem az orvosokkal.
Még ma bent tartják.
Vele kell lennem. Több az idő,jobban meg tudom ismerni.
Tudom ,hogy az elején elbasztam. De azért még lehet közöttünk valami.(Ha helyre tudom hozni. De ez részletkérdés).

-Beszéltem az orvosokkal.
-Tényleg? És mit mondtak? Meddig kell még itt maradnom?
Minden olyan kórházszag! Haza akarok menni!
-Hé hé...nyugi cica.-majd rákacsintottam.
-Ne hívj cicának!!
-Mert?
-Mert te is a kórházban végzed!-hú..még betegen is csípősek a beszólásai.
-De miért?-Ábel 2.
-Na! Most már 2 okom van rá,hogy megverjelek! Az egyik az,hogy cicának hívtál,amit utállok. Ezért kiheréllek! A másik az az,hogy  nem vagy olyan cuki,mint Ábel,de mégis játszod a hülyét! Ezért még golyód sem marad!
-Auu?-na erre elkezdte a nevetést,de én is .
-Na de komolyan. Mit mondtak az orvosok?
-Hát,hogy még ma bent maradsz,aztán holnap engednek.
-Ahha..és ..és..a szüleim?-erre sírt. Már nekem fáj.
-Hát voltak 1. nap,aztán mondták,hogy legyek bent veled,mert ők dolgozni mentek. Ja  majdnem elfelejtettem. A lányok küldik.
Betette a fiókjába,majd elmosolyodott. -A szüleid nincsenek otthon. Három hétig nem is lesznek.
-Hm.
-Ha akarod holnap hazakisérlek.
-Köszönöm.
-Mit?
-Mindent. Jólvan,hogy az elején rászartál mindenre,de most jó,hogy itt vagy. Senki nem áll ki mellettem,csak Te! És ezért köszi.
-Fhu. Tudod. Szeretlek.
-Aha.
-Ennyi?
-Csak vicceltem. Én is cica.-majd rám kacsintott. Huh...ez a csaj. Kell!
-Hé! Ez az én dumám cica!
-Tényleg? Cica!-azzal megcsókolt.

-Khm.Khm. Nem akarom megzavarni a turbékoló párt,de  el kell végeznem néhány vizsgálatot. Kifáradna Mr.?
-Persze.-basszus,pont most kellett bejönnie ennek a kibaszott orvosnak.

*10 perc elteltével*
-Na?
-Hát már minden rendben... De még estére bent hagynak.
-Itt maradjak?
-Ahogy akarod cica!-azzal beharapta a szájját.
-Ezt. Ne. Csináld.
-De miért?-azzal lebigyesztette az ajkait. Én meg beharaptam. Aztán csókolóztunk.