Szerelem vagy barátság?

22.rész

Hirtelen rám nézett,majd megcsókolt. Érzelem telien csókolt.
Benne volt abban a csókban a szenvedés, szerelem,egyszerűen minden.
Ekkor döbbentem rá,hogy mennyire is szeretem Őt. És talán Ő is engem.
-Szeretlek.-suttogta ajkaimra.
-Szeretlek.-suttogtam,majd megcsókoltam.

A nap további része azzal telt,hogy egymásba bújva Tv-ztünk. Nem kellett a beszéd,egyszerűen csak élveztük egymás társaságát.

*Másnap*(🔞veszély)

Felkeltem,majd ránéztem a mellettem fekvő,békésen alukáló fiúra. Ő itt életem szerelme. Tudom eléggé fura kimondanki,vagy esetleg gondolni is ezt,de ez így van.

-Te itt vagy?-kérdezte.
-Ja. Hol lennék ugyan?
-Hát ...csak....-ekkor könnyek szöktek ki a szeméből. Nem tudtam mi van vele.
-Mi a baj?
-Csak...csak az ,hogy téged elraboltak.-mondta,azzal megint zokogásba kezdett.
-De hisz itt vagyok.
Hogy meggyőződjön róla,ezért elkezdett fogdosni,de oda is nyúlt,ahová nem kellett volna.

Majd előbujt az a kisfiús mosoly az arcán,mint amikor egy gyerek ellop egy csokit,majd úgy csinál,mint aki semmit sem tett volna. Na ekkor jöttem rá,hogy ez csak egy átverés.
-Ezt bebasztaaad!!!!
-Hé! Ez nem volt vicces! Nagyon megijesztettél.
-Jaj ne legyél már ilyen morcos Cicca!-mondta.
-Oké,de valamivel ki is kell engesztelned!
-Hát jó!

Heves csókcsatába kezdtünk. Egyre vadabb volt,végül lekerült rólunk a póló,s más zavaró ruhadarab.

Aztán elkezdte a testem minden porcikáját végig csókolgatni.
Mikor kellően benedvesedtem,belémhatolt.
Először még fájt, majd egy 5 percre rá már mennyei érzés futott végig a testemen.
Mikor elélveztünk,akkor mimdeketten fáradtan feküdtünk le egymás mellé.

Később lezuhanyoztam,majd egy telefonbeszélgetésre lettem figyelmes................

*Sziasztok! Először is köszönöm,hogy ennyien olvassátok,ezt a "történetet".
Másodszor szeretlek titeket!*😻😻😻