Szerelem vagy barátság?

20.rész

Hirtelen egy kezet éreztem neg a derekam körül.
-Menj...el...innen!
-De miért??
-Mert kibaszottúl átversz. Minden egyes alkalommal. És már nagyon, de nagyon elegem van abból,hogy más lányokkal vagy! Tudod mit szakítsunk.-az utolsó szavakat már zokogva mondtam magam elé.
-Chiara. Ne tedd ezt velem. Beszéljük meg. Kérlek.-ekkor megláttam az első könnycseppet lefolyni az arcán. Még sohasem láttam sírni. Soha.
-Van 5 perced!
  

*Jack szemszöge*

-A fiúkkal játszottunk felelsz,vagy merszet. Én következtem. Nem akartam,hogy nyálpicnak tartsanak,ezért mertem. Kevin jött egy kérdéssel. Azt hittem ,hogy viccel. Szóval azt kérte,hogy ültessek egy kurvát az ölembe,a te szemed láttára.
Megtettem. Akkor nem a szívem vezetett, hanem az agyam. Nem gondoltam végig. Nem láttam a bizonyítási vágytól. De mikor megláttalak,akkor bántam meg ezt az egész felelsz vagy mersz dolgot. Kérlek bocsáss meg.
Te vagy számomra az egyetlen.
-Nem tudom.
-Kérlek,soha többet nem fogom ezt csinálni veled.
-Pedig már megtetted kétszer! Mondd már meg,hányszor fogjuk még ezt eljátszani? Meddig lesz még ez??   Bocs,de ezt nem folytathatjuk tovább. Ég veled Jack.-ekkor mégjobban sírt,.
-Ég veled! Várj!!
-Igen?
-Barátok maradhatunk?-kérdezem félve.
-Persze. -azzal odaszaladt és megölelt. Azt hiszem utóljára.,

******************************
*Chiara szemszöge*

*Másnap*

Egész éjszaka nem aludtam.
Csak sírtam,sírtam és sírtam.
Próbáltam álomba zuhanni,de ez sehogysem sikerült. Nélküle nem tudtam.

Hogy miért tettem ezt? Én sem tudom. Nem tudom. Lehet,hogy túl sokat voltunk együtt, vagy a sok csalódástól? Nem tudom. Csak azt tudom,hogy fel kellene ébrednem,a kis álomvolágomból és a való életet élnem.

Komolyan fel kellene kellnem.
7:15 van. Szóval van egy háromnegyed órám elkészülni. Szuper! Remélem értitek a szarkazmust.
Lementem a fürdőszobába,és próbáltam helyretenni az arcom,de nem sokat segített. Szartam rá. Felöltöztem, majd mehettem is a börtönbe,mármint az iskolába.

Az órák lassan teltek. És mi van Jackkel? Barátok maradtunk. Köszönő-viszonyban vagyunk.
És már kezdem elfeledni.
Kit álltatok? Még mindig várom,hogy odajöjjön és megcsókoljon. De nem teszi. Maradtunk barátok. Talán,vagy még azok sem? Nem tudom. Mindenesetre,nem tudok semmit a jövőre nézve. ...............

*Sziasztok! Van egy közölnivalóm,hogy csak úgy tudom megoldani a részekkel kapcsolatban,hogy kétnaponta lesznek. Hétvégén naponta. Remélem megértetek!🙋🙋🙋🙋*