not enough.(h.s fanfiction)

1.♡

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul.  Ha a suliban másik fiúba szeretünk bele, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva.

Kis korom óta az én álmom az volt hogy éretségim után egyetemre megyek. Elhagyom Angliát és saját életet kezdek,Bostonban. A Bostoni Egyetem volt az én nagy álmom. Ahova már 3 hónapja jelentkezésemet adtam, de még mindig semmi vissza jelzés,ami aggodalommal tölt el. Sokat jár az eszem a jövőmön.
Vajon jobb leszek mint anyám? Aki gyerek korom óta mást nem csinál csak minden nap más férfi karjaiban fekszik  egy gyors menetre. Soha nem értettem a felfogását. Nagyon okos ember lenne ha tanult volna,de ő mindig azzal jön hogy az ő szülei nem tudták kifizetni neki az iskolát.
Amit persze megértek,de sok ezer ember van a Földön akinek ugyan csak nem tudták kifizetni még se váltogatta a pasikat úgy mint más a fehérneműjét.

Anyám azt se tudja,hogy ki az apám. Apa nélkül nőttem fel ami egy nagy pecsétet jelent az életemben. Mindig is hiányoltam az apai szeretetet amit nem kaptam meg. Hiányoltam akkor mikor láttam hogy a barátnőimet az apjuk viszi haza kocsival míg én a büdös emberekkel teli buszon utaztam haza.

Anyám szerint jó nőnek lenni,és jó férfiakkal lenni. Ő teljesen máshogy látja az életet mint ahogy én.
Biztos vagyok benne,hogy jó nőnek lenni és jó megtalálni az igaz szerelmet,de azok után hogy a mi házunk egy átjáró ház lett és azután, hogy láttam hogy a férfiaknak csak a szex kell azok után én megutáltam a hímnemű fajt.
Nem ismerem az igaz szerelmet,még soha nem voltam szerelmes,de nem is kerestem.

Az ismerőseim mindig a szépségemet dícsérték,de valahogy ez engem soha nem töltött el örömmel.
Szerintem minden ember szép a maga módján,minden emberben meg lehet találni a szépséget.

-

2015. Augusztus. 12. Napját írjuk. Reggel 11 óra van és én még mindig az ágyban fetrengek. Alig aludtam egész éjjel. Egyfolytában a sorozatomon járt az eszem. Vajon mi lehet a folytatása? Illetve a Bostoni egyetem vissza jelzésére várok már 3 hónapja. Idegesít hogy még semmilyen választ nem kaptam a jelentkezésemmel kapcsolatban. Vissza utasító,de elfogadó levelet sem küldtek vissza.

Nehezen kikászálódtam az ágyamból. Levettem a telefonomat a töltőről és megnéztem az értesítéseimet.

Éppen az instagrammon görgettem le ujjaimat,amikor Jennifer neve jelent meg a kijelzőmön.

'Mady Uristen. Else tudod képzelni mit tartok éppen a kezemben.'

'Úgy ahogy mondod. Tényleg nem tudom elképzelni'-röhögtem el magam.

'A Washingtoni egyetem küldött nekem vissza jelzést a felvételimmel kapcsolatban. És Szeptember 10.-én költözöm Amerikába.'-sikított egy nagyot a telefonba.

'Hát ez egy tényleg nagyon szuper hír.'

'Te kaptál már vissza jelzést Bostonból?'

'Még mindig nem. Nem tudom, hogy miért késlekedik ennyire,de nagyon remélem hogy szeptemberben én is elhagyhatom ezt a helyet és saját lábamra állhatok.'

'Mady a kitűnő bizonyitványodat biztos,hogy nem fogják vissza utasítani.'

'Nagyon remélem,na de le kell hogy rakjalak. Majd még beszélünk'-mondtam

'Jolvan szeretlek'

Majd a hívás véget is ért.

Tényleg örültem Jennifer boldogságának csak már én is ugyan ezt szeretném érezni.

'Mady fenn vagy?'-kiabált fel anya a földszintről.

'Igen anya pár perc és megyek le'

'Ma átjön hozzám Jack. Tudod az az isteni csávó aki egy hónapja volt itt.'

Szememet forgattam arra amit mondott majd gyors léptekkel érzkeztem a földszintre.

'És mi van azzal a tegnapi csávóval anya?'

'Jajj ne is beszéljünk róla. Szörnyű volt az ágyban. A szerszámja meg körülbelül akkora volt a mint a kisujjam.'

'Anya nem vagyok kíváncsi a részletekre,de te így boldog vagy? Miért nem keresel magadnak egy olyan férfit aki tényleg szeret?'

'Lányom ezt már ezerszer megbeszéltük. Én így boldog vagyok és úgy érzem hogy neked így mindent megtudok adni.'-hangzott el a betanult szövege.

Igen mindenem meg volt amire szükségem volt. Egyedül apát nem kaptam soha.

Gyorsan előkerestem a konyhaszekrényből a kedvenc műzlim és megreggeliztem.

Ahogy az asztalnál ültem anyát figyeltem miközben egy halom újságot és levelet tett le a kuka mellé.

'Anya.. a levelekről jut eszembe,nem jött a Bostoni egyetemről visszajelzés?'

'Jajj lányom azt se tudom ezek micsodák,nézz körül én nem foglalkozom ilyenekkel.'

El kezdtem kutagotni a halom levél között,még 2014. évjáratú volt. Hihetetlen hogy a ház még a fejünk fölött van gondolkoztam ezen el.

Megállt bennem az ütő mikor az egyik boritékra az én nevem volt nyomtatva.
Azonnal felszakítottam és remegő kézzel nyitottam ki a borítékot....

Köszönöm az olvasóknak akik velem tartanak. Nagyon sokat jelent.❤ ha késztetést érzel rá akkor szavazz vagy hagyj nekem egy kis üzenetet. Nagyon szeretlek bennetek.
xoxo: Tori♡