JDB fanfics

Egy összetört szív #2

2. Költözünk?

Christine szemszöge

Végre a sulinál voltunk és kiszálltunk a kocsiból. Besétáltunk az épületbe, és mindenki elkezdett oltogatni és beszólogatni, ahogy minden egyes nap. Olyanokat mondanak, hogy stréber vagyok, csakmert szemüveget hordok, bár azt is csak olvasáshoz. Még hozzáteszik, hogy kövér és csúnya vagyok. Igazából a bátyám és a barátaim mindig mondják, hogy ez nem igaz, de nem igazán hiszem el nekik. Álltalában nem hallgatok ezekre a piszkálódókra, de néha sírhatnékom van. Valaki hírtelen kizökentett álmodozásomból. Kendall volt az. -Szia Chris!-mondta és odafutott hozzám.
-Helló Kenny!-válaszoltam és megöleltük egymást. Erősen szorított, míg karjaiban voltam és ez az érzés tetszett. Élveztem. Miután a csengő megszólalt elindultunk a termek felé, ahol az első óra lesz megtartva. Kendall, Cameron, Toby és én egy osztályba jártunk, ezért együtt gyalogoltunk végig a hosszú folyósón, egészen a matek teremig. Az első óránk matek volt. Nekem minden tantárgy jól megy, de a matekot utálom.

Végre vége az utolsó óránknak is és ez azt jelenti, hogy mehetünk haza. Nagyon boldog vagyok.

Mikor hazaértünk láttam, hogy valakinek a kocsija a mi házunk előtt parkol. Az autó idegen volt számunkra. Cameron kérdezgetni kezdett. -Hugi, tudod, hogy ez kinek a kocsija?-érdeklődött.
- Nem. De úgy gondolom, a tulajdonos a házban van.-válaszoltam és lassan elgondolkoztam azon, hogy ki a picsa lehet itt.
-Akkor menjünk be!-szólt közbe Cam. Látszott rajta, hogy ideges. Mikor beértünk hallotunk egy beszélgetést.
-Nem! Itt maradnak és kész. Holnap mennek iskolába és...-felismertem ezt a hangot. Akár száz közül is tudnám, hogy ez anya hangja volt. A mondatot nem tudta befejezni mert valaki közbeszólt.
-Mi van akkor ha jönni akarnak? Ally tudod, hogy én még mindig szeretem őket. Ők az én gyerekeim is! Hagyd, hogy elvigyem őket! Biztonságba lesznek és te is tudod, hogy megváltoztam. Kérlek! Könyörgöm!- miután az illető, aki valószínüleg az apánk volt, befejezte mondanivalóját Cameron súgni kezdett a fülembe.
-Chris! Csinálnunk kellene valamit, mielőtt még kiabálni kezdenek egymással. Nem akarom, hogy rólunk vitatkozzanak.-elgondolkoztam azon, amit a tesóm mondott, aztán én is beszélni kezdtem.
-Nem! Hagyd, hogy befejezzék. Ez az ő problémájuk és nekik is kell megoldani. Itt az ideje, hogy megbeszéljék a dolgokat! Csak fogd be és hallgatsd!-suttogva kiabáltam Cameronnak. Ő csak bólintott és mi tovább hallgattuk a társalgást.
-Rendben, Pete, lássuk mit gondolnak ők erről az egészről. Ilyenkor szoktak hazajönni, szóval bármikor betoppanhatnak az ajtón.-mondta anya apának. Lassan sétálni kezdtem a konyha felé, Cam pedig követett. Mikor megláttak minket mindketten elmosolyodtak. Én megöleltem anyát és köszöntem apának. A bátyám is megölelte anyát, apával pedig kezet fogott.
-Mi a helyzet?-Mikor ezeket a szavakat kimondtam a szüleink mosolya lehervadt a szájukról és arckifejezésük komolyra fordult.
-Beszéltem anyátokkal és...-kezdte apa, hezitált majd folytatta-mint ahogy ti is tudjátok, már van egy jó állásom és elég sok pénzem is. Szóval arra gondoltam, hogy költözzetek hozzám. Mit szóltok?-mikor ezt kimondta, levegőt sem kaptam. Az állam leesett és sokk alatt voltam, de ahogy észrevettem Cam is így volt vele.

Cameron szemszöge

Le voltam sokkolva, mérges, és zavart voltam egyszerre. Mikor Chrisre néztem, láttam, hogy arca olyan fehér, minta a fal. Gondolom ugyan azt érezte amit én. Aztán hangosan gondolkodni kezdtem.
-És anyával mi lesz? Nem hagyhatom őt itt. Én...-ekkor Christine hirtelen közbevágott.
-UTÁLLAK! AZT HITTED, HOGY MAJD ITT HAGYJUK ANYÁT, AKI MINDENT MEGTETT ÉRTÜNK ÉS VELED MEGYÜNK, AKI ELHAGYOTT MINKET? TE KIBASZOTT KÖCSÖG! NEM MEGYEK SEHOVA!-kiabálta apánk arcába a húgom. Ekkorra anya és Christine már sírtak, apa pedig ott állt lesokkoltan Chris reakciójától. Beszélni kezdtem.
-Apa! Huginak igaza van. Nem hagyhatjuk itt anyát, ráadásul egyedül. Szüksége van ránk!-ezután a lányokhoz sétáltam.-Hé Chrissy! Mi van akkor, ha megmondjuk apának, hogy csak akkor megyünk, ha anya is velünk jöhet? Szerintem beleegyezne.-ahogy kimondtam, ők felnéztek rám. Anya szólalt meg.
-Cam, nem kell ezt csinálnod! Menj el vele nyugodtan ha szeretnél én...-de hirtelen közbeszóltam.
-NEM! TI KETTŐTÖK NÉLKÜL SEHOVA NEM MEGYEK!