JDB fanfics

Egy összetört szív #1

1.Család

Christine szemszöge

Hello mindenkinek. Az én nevem Christine Dallas és 18 éves vagyok. A bátyámmal és az anyukámmal élek együtt. A szüleink elváltak, de mi akármikor meglátogathatjuk apát. Még mindig nem igazán szeretem, azért, amit anyával tett, de ő döntött úgy, hogy megcsalja anyát. Anyut Ally-nek, apát Peter-nek hívják. A bátyámmal ikrek vagyunk. Jó, mi? Imádom a tesómat és ő is engem. Nem olyanok vagyunk mint az átlagos testvérpárok. Szeretjük egymást és szinte sose vitatkozunk. Ha elvégeztem a gimit akkor táncolni szeretnék. Egy művészeti egyetemen akarok tovább tanulni. A célom hogy egy sztár háttértáncosa legyek. Most is táncolni tanulok. Mindenki azt mondja, hogy jó vagyok és a családom és a barátaim támogatnak. A legjobb barátnőm Kendall. Nagyon imádom. Nagyon sokat jelent nekem és sokat segít. Mindig mellettem van ha szükségem van rá.

Ma hétfő van és ez azt jelenti, hogy suli. Utálom a sulit, de csak azért, mert korán kell kelni. Reggel a telefonom csörgésére kelltem, mint mindig. Miután kinyomtam az ébresztőm, elvégeztem a reggeli rutinom. Elmentem zuhanyozni, megmostam a fogamat és felöltöztem. Lementem a lépcsőn és utamat a konyha felé vettem, ahol a bátyám már a reggelijét fogyasztotta.
- Jó reggelt Cam! -mondtam.
- Jó reggelt hercegnő! Hogy aludtál? - kérdezte én pedig leültem vele szemben, ahol az én reggelim volt egy tányéron elkészítve. Mikor megláttam elmosolyodtam.
- Jól köszi. - válaszoltam. Most már vigyorogtam és beleharaptam a palacsintámba. Nagyon finom volt. A tesóm nagyon jól tud főzni - gondoltam. Ismét mosolyogni kezdtem, de ezúttal a gondolataimon. Mikor befejeztük a reggelizést, hallottuk, hogy valaki dudál. Tudtam, hogy Cameron legjobb barátja, Toby az. Ez nekünk szólt és azt jelezte, hogy ideje indulni a börtönbe. Csak azért hívom így, mert túl sok ott a nem kívánt személy. Toby egy rendes srác. Kedves, aranyos, védelmező és szerethető. A fiúk közül ő a legjobb barátom. Cam és én kimentünk a házból és bezártuk az ajtót. A kocsihoz sétáltunk és mindenki beült a szokásos helyére. A bátyám ült elől Tobyval, én pedig a hátsó ülésen, középen, mint mindig. Minden nap így megyünk suliba. Már több, mint egy éve.