5.fejezet

817 47 2
                                    

-Igazából már nagyon érdekelne a nevetek. Nem mintha kémkedni akarnék csak így igazán kellemetlen nekem.-én mondtam hogy megkérdezem. Már egy ideje itt vagyunk a büfében. Mindenki rendelt valamit enni magának. És most csak beszélgettünk. -Az én nevem Isabell ő pedig a bátyam Alec.- mondta a csajszi. - Külsöre úgy néztek ki mint egy Lightwood. Gondolom azért mivel azok vagytok.- mondtam a testvèreknek címezve-Igen általában felismernek minket, de ti honnan tudtok ilyeneket és különben is mit kerestettek abba a sikátorba?-montda Alec. Mégse olyan szimpi mint elöszőr. Egyátalán nem szimpi. De mivel már számitottam a kérdésre és szerintem Jonnathan is tudtam hogy mit válaszoljak úgy hogy akár még jól is kijöjjek a dologból- Mi eddig Idrisbe éltünk a szüleinkkel de amikor a családunkat megtámadata egy nagyobb démon akkor csak mi éltük túl. Igy a szüleink egyik barátja segített nekünk és  a munkánkért, azért hogy démonokra vadászunk elát minket hellyel és kajával.
.- na igen és az igazi sztori pedig az hogy apánk egyeséget kötött "Davel" aki azt megszegte így nekünk kellet volna kinyírni. De legalább nem beszélt. Így a küldetésünk nem lett egy teljes csöd. Csak egy fél. Sokkal jobban hangzik. Remélem. -
Most hogy így bele mentünk a témába úgy tünt mintha ismertétek volna a démont- mondta Alec cseppet se meghatottan. Mi senkit nem érdekel a jól kitalált történetem na mindegy egy másra néztünk Jonnathannal és eggyszere tört ki belölünk a válasz - Ja Dave.
-Midanyinkból egyszere tört ki belölünk a röhögés. Hát iggen kezdünk egymásra hangololodni.- láttam hogy egy ostor volt nálad. Én is probálokoztam vele emlékszel Jonnahan? - kérdem Jonnathan.- Hát igen azt nehéz lenne elfelejteni. Hánnyszor csaptad meg magad azzal a szarral. Az edzsések végén szarabul néztél ki mint a próba baba amit vettem neked.

Árnyvadászok(magyar) Démonok(Árnyvadászok 2.0)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora