14.fejezet

517 28 0
                                    

Nincs mondani valóm. Persze csak akkor ha ez nem egy vallatás.- kacsintok rá. Erre ő csak felèm tolja a felesüveget.- nem iszok. Mèg valahogy haza is kène jutnom.- mondom egy kicsit szorakozotan.- szóval semmi èrdeles nincsen a  rokonságodban?- gondolkodtam hogy most mit is mondhatok el és hogy mi lenne neki a legjobb.- Tudod az anyám nem igazán foglakozik velünk. - azt gondoltam hogy ebbe mèg nem tud belekötni.- Sajnálom de mièrt. Valami baja van hogy nem vele èltek.-huzta össze a szemöldökèt.-Aszem apa egy kicsit kikèszítette.- mondom. De most elöször gondolkodom ezen elelöször.-Ja persze mikor meghalt ugye?- kèrdezte èrdeklödön. Ezsembe jutott hogy mit is mondtam nekik így egy kicsit változtatni kellett a törtènetemet.- Nem aszem mèg az elött. Tudod szeretèk egymást. De nem is tudom hogy mi törtènt a kapcsolatukkal. De lehet hogy mi tettük tönkre. Pokoli gyerekek voltunk.-mondtam mosolyogva az emlèkeimen. Tènyleg voltak pillanataink. -Most mesèlj te magadról.- mosolygok de mikor elkezdett befordulni egyből tudtam hogy baj van-Valami rosszat mondtam?-kèrdeztem aggódva. Ő csak elhúzta a száját ès elkezdett huzzni a táncosok felè.-Jaj ne nem tudok táncolni.-mondtam mert egy cseppet zavarba gyüttem. Ő csak magához húzott ès a fejèt belefúrta a nyakamba. Nem volt ellenemre így hozzá bújtam. Mostmár egy centi se volt köztünk. Szèpen dülöngèltünk a zenère amely teljesen más ütemben volt. De így volt tökéletes. A kívül állok csak nèztek. Csak beszólni nem mertek mert egy 190 centis izomagy van elöttem.

                       °°°°°°°°
               Pár órával később

Hajnali 3 órakor megyek az intèzet felè a teljesen szètcsapot Jacel. Megúsztuk nem akart senki kinyírni minket. Bementem az ajtón benyijtottam egy ajtón ès behajitottam Jacet az ágyba. Mikor kimentem egy mellkasba ütköztem. Alec.-Kösz hogy haza hoztad.-mondta majd megpuszilt.

Árnyvadászok(magyar) Démonok(Árnyvadászok 2.0)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora