Testőr extrákkal

Tik-tak

A tengerpart hűs levegője simogatta arcom, miközben a lábam egyre mélyebbre ástam a homokban, és élveztem, ahogy felmelegíti a szemcsék sokasága. Kitártam a karom, így a magamra terített leplet felfújta, azt éreztetve, mintha repülnék. Az egyik kedvenc helyeim közé tartozott ez a partszakasz, mert csöndes volt, és minden nyugalmat árasztott. Közelebb lépdeltem a vízhez, így a lábamat a végtelen tenger sós vize nyaldosta. A szél a kelleténél jobban feltámadt, így lefújva fedetlen vállaimról a könnyű sálat. Hátrakaptam érte, azonban már nem értem el, viszont az új testőröm több szerencsével járt, ugyanis ő elkapta, és felém sétált ezzel a bézs színű selyemmel.

-      Fenség, a sálja. – nyújtotta felém, mire hevesebben vert a szívem.

-      Köszönöm. – kaptam ki a kezéből, és visszafordultam, a közeli szigetet kémlelve, de a szemem sarkából láttam, hogy továbbra sem mozdul.

-      Mit akar Brown? – sóhajtottam.

-      Hamarosan indulnunk kellene. A hercegnő barátnője bármelyik pillanatban megérkezhet. – közölte a palota felé biccentve.

-      Csak egy perc. – csuktam be a szemem, és mélyen beszívtam a tenger illatát, ezzel kiélvezve a maradék csöndet.

Megfordultam, és lehajoltam a cipőmért és a kalapomért. Felegyenesedtem, majd vissza indultam a börtönömbe, hogy egy újabb unalmas napot éljek le hátralévő életemből.

-      Akarja, hogy vigyem? – szegődött mellém a kelleténél közelebb, amitől teljesen elpirultam.

-      Ide figyeljen. Az etikett fő szabálya, hogy egy királyi fenség személyes terébe nem pofátlankodunk be. A másik, hogy tudom magam is hozni a cuccaimat, nem vagyok dedós. És különben is: maga a testőröm, nem a szolgám.

-      Ahogy óhajtja, hercegnő. – válaszolta enyhe gúnnyal a hangjában.

A fogadó szalonunk felé vettem az irányt, ahonnan bolondos barátnőm hangja hallatszódott ki, amint éppen Gloriát szórakoztatja egy újabb kitalált sztorijával.

-      És akkor átugrattam egy öt méteres kerítésen, ezzel megmenekülve a fegyveres katonák elől, egyenesen a hercegem karjaiba, aki sajnos amnéziában szenved, így nem emlékszik rám. – mesélte a kezével gesztikulálva.

A húgom tátott szájjal figyelte, miközben plüss póniját szorongatta a bársony díványon.

-      Szegény! – dörzsölte meg a szemét, majd kis kezeivel megfogta mesélője kezét.

-      Igen, szegény! – léptem be, miközben rájuk mosolyogtam.

-      Blair! Hát itt vagy! – ugrott fel barátnőm hozzám rohanva. – Azt hittem már egyedül kell mennem a teadélutánra.

-      Vick! Nem hagynám, hogy egyedül szenvedj. – kacsintottam rá.

A hátam mögött a testőröm tűnt fel, mire barátnőm tágra nyílt szemekkel bámulta. Mr. Brown szemöldökét ráncolta értetlenkedve azon, hogy vajon mi az, amiért így megnézik őt. Végül biccentett egyet az izgatott lány felé.

-      Fenség. – köszöntötte Victoriát.

-      Blair Anne Antoinette de La Roche! Nem is mondtad, hogy ilyen dögös testőröd van! – kiáltott fel. – Foglalt? – suttogta nekem, miközben le sem vette róla a szemét.

-      Vidd csak, nekem nem kell. – mondtam testőröm szemébe nézve, és láttam, hogy ezzel megbántottam. Helyes. Legalább előbb elmegy.

Victoria karon fogott, majd a lakosztályom felé húzott. Szabályosan végigvonszolt, majd betuszkolt az ajtón, rám vigyorogva.