Fuyuhiko x Reader HUN

5.fejezet

Majd hirtelen Nagito kezei a derekam köré fonodtak. A csókja egyre mohobb volt. A kezzemel probáltam eltolni. Nem engedte. A jobb keze már a pólom alatt volt. Valaki megfogta és leszedte rólam. Felültem és píruló arcal nézeztem a megmentöm. Az egyik kezem a szám elé tettem. Néztem Hajime szemébe. Mindig úgy viselkedett velem mintha a húga volnék.
-kösz Hajime...-nyogtem ki
-Semmiség. Gyere menjünk haza.-megfogta óvatosan a csuklom  és felálitott.
-Ti most komolyan leléptek?-kérdezte szomorúan Ibuki.
Ránéztem Hajimére aki bólintott.
-Én is veletek megyek.-állt mellénk Nanami.
-Chh-szólt hozzá értelmesen Hijoko
-(név)-san...sajnálom.De nem tudtam leálni.-lépett oda Nagito és megfogta a vállam.
-De maradjatok már még egy kicsit.-szólalt meg a rózsaszín haverom.
-Mi az Kazuchi-chan ennyire hiányolnál?-néztem rá egy perverz mosoly kiséretében.
A többiek elneveték magunkat. Mindenki ott volt aki fontos a számomra. Lehet, hogy néhányukkal nem beszélek sokat de tudom ők mindig ki álnak majd értem. Még Peko és Fuyuhiko is.
Elköszöntem mindenkitől. Könnyes búcsút vettem Kazuchitól és Rere-chantól. Léptünk ki az ajtón és egy kezet éreztem a vállamon.
-Figyelj Hajime te nyugodtan maradhatsz. Én úgy is menni akartam és hazakisérem (név)-sant.
-Fu...Fuyuhiko?-néztem rá csodálkozva. Azota a nap óta most előszőr szólt hozzám.
-Hát...okéé. Te még maradni akarsz Nanami?
-I...igen. Egy kicsit még ha nem baj?-pironkodott Nanami.
-Akkor sziasztok. Majd haza kisérem.
Elindultunk Fuyuhikoval. Néma csönd telepedett ránk. Csak sétáltunk az utcán. Semmit nem szóltunk. Pedig annyi kérdés kavargott a fejemben. Annyi mindent meg akartam kérdezni tőle. Ha lett volna batorságom meg is tettem volna.
~Fuyuhiko szemszöge~
Felajánlottam, hogy haza kisérem. Viszont már egy ideje csendben megyünk. Francba az a barom megcsókolta. Abban a pillanatban meg tudtam volna ölni azt a barmot.
De most itt vagyok vele. Itt lehetek vele. Olyan szép haja van. A legszebb (haj szín) színű haj amit eddig láttam. Egyszerűen magával ragad. Nem tudom mi ez az érzés. Ha megkérdezném tudná a választ?
-Köszönöm, hogy elkisérsz.-törte meg a csendet.
-Nem kell megköszönöd. Amúgy is mentem volna haza.
-Aha. Értem. Fuyuhiko...
-Mi az?
-Te együtt vagy Peko-sannal? Tudom, hogy magasabb meg minden csak úgy érdekel...mert tökre közel áltok egymáshoz és...hát ja...
-Ehh? Én és Peko? Nem nem. Peko a a legjobb barátom. Az egyetlen aki eddig volt.-de most már te is itt vagy.-De honan jött?
-Semmi csak úgy...
Olyan aranyos mikor zavarban van. Olyan ártatlan és angyali. Mint ha néha a gloriát is látnám fölötte. Az angyal szárnyak meg színte biztos, hogy ott vanak.
-(név)-san. Te szereted Nagitot?
-Mi? Nem. Vagy is mint barátom igen. De az a csók ha vissza gondolok teljesen...váaaaa. Nem. Fúj.-kisé kinyújtodta a nyelvét. Mint egy óvis.
-És van valaki akit szeretsz?-mi? Miért kérdezek ilyeneket? Mi bajom van nekem?
~Reader szemszöge~
-És van valaki akit szeretsz?-akit szeretek?
-Nem nincs.-van egy személym.
-Ah, értem.-de az a személy sose fogja viszonozni.
-Miért?-mert az a személy...
-Hm, csak úgy.-Te vagy.
Kellett egy kis idő még rá jöttem. De az akit szeretek...
Te vagy. Csak nem veszed észre