Valamikor (mondom, hogy rossz a memóriám) voltunk Zojunciéknál, Cantye meg elővette a telefonját. Én neg természetesen kitéptem a kezéből és elkezdtem nézegeni a cuccokat.
- Musically? Az az izé amikor zene van és mutogálni kell?- kérdeztem.
- Aha- mondta Cant.
- Csináljunk már egyet, tök buli lenne!
Találtunk egy vicces számot, beálltunk a keamera elé és Elindult a zene. Természetesen legalább hússzor csináltuk meg, aztán Cantus agybajt kapott és szerepet cseréltünk.
Csudásan néztünk ki, én sapkában (macis) Cant meg ilyen lazán és mencin. Mikor úgy százhatvannyolcnál tartottunk, Cant megrázta a vállam és olyat roppant, hogy nagyot. (❔ )
Aztán barátnőm csinált egy ilyen 'Shándoorh' pózt és össze- vissza fetrengtünk a röhögéstől.
Aztán Zojuncizoéemmának támadt egy csudás ötlete: A Rózsaszín párduc zenéjére elrabolnak és ezzel majd sztárok leszünk musicallyn.
Befeküdtem az ágyba, Zoé odavágott a fejemhez egy plüsskutyát, Cant meg egy párnát. Kvittek vagyunk.
Elindult a zene, jöttek a jányok. Nagy nehezen 'felkaptak' és elkezdtek kivonszolni. Zojunci megbotlott, Cant elengedett és mindannyian a Földön kötöttünk ki. Aztán ráadásként a telefon leeset, így csodás musically videónk született. Nem igazán lettünk sztárok.
Helló, bocs a sok késért, hozok ma kettőt még.
További jó barmulást!
[Az emberiség miattam hanyatlik, ráadásul 3.1- es az ökológiai lábnyomom. Bűntudtaom van. Most megyek zabálni.]
