The Beginning (by _jhopehoseok_ with _yoongisuga_)(Jinhope)

~4.fejezet~

Este nagyon fáradtan értem haza és még tanulni sem volt kedvem. Lecsekkoltam a profilom,de csak régi képeket találtam Yoongival és pár képet magamról. Fel akartam tölteni egy képet magamról,de túl lusta voltam és már a sminkem sem látszott annyira,kikontúrozta volna a szemem. Végül úgy döntöttem,hogy nem készítem el a házit és csak megyek és bebújok puha védelmezőmbe,az ágyba.

Reggel aktívan keltem fel. Egy kicsit jól esett,hogy a házi megírása helyett hamarabb feküdtem le aludni. Gyors lezuhanyoztam és felvettem a ruhámat. Mivel anyáék sosem vannak itthon,ezért már megint nekem kell elkészítenem a kaját. Ezt gyors elvégeztem és felvettem a bakancsom. Épp az ajtót nyitottam,mikor egy édes mosolyú Jimint láttam meg,aki egyből egy öleléssel köszöntött. Ha már Yoongi nincs itt,Jimin bármikor befogad. Ez az édes,és cuki benne.

-Szia Hopie!-mondta és megpuszilta az arcom.

-Szia Jiminnie-mosolyogtam majd lassan felemeltem.-Miért is jöttél ide?-kérdeztem kíváncsian.

-Hát szeretnék veled beszélni egy kis privát dologról. Rólad és Sugáról.-válaszolta,erre én letettem karjaimból és furcsán néztem rá.

-Rólam és... Sugáról?

-Igen... Szóval. Észre vehetted,hogy Jungkook nagyon hajt Sugára,amit Suga nagyjából viszonoz.
-Aha-vágtam rá gyorsan,miközben elindultunk a suliba.

-És tudod,hogy Suga nagyon magába fojtja a szomorúságát és bánatait.

-Igen,de nem nagyon érdekel. Ott van neki Jungkook,aki mindig csókolgatja ha ő szomorú és bárhogy fel tudja vidítani.

-Na és itt kezdődik a baj.-mondta és megálltunk,mert vörösre váltott a gyalogos jelzőlámpa.

-Figyelj. Mondom,hogy nem érdekel Yoongi. Ott van neki Jungkook. Örüljön,hogy már van szerelme. És nem olyan szerencsétlen,mint mások. Akik gyávák elmondani mit érez a kiválasztottja iránt.

-Hobi...-mondta Jimin amíg a lámpát vártuk,hogy zöldre váltson.

-Jimin... Köszönöm,hogy itt vagy és próbálsz segíteni,de nekem nem megy. Már valahogy nem érdeklődök Yoongi iránt...-mondtam és lehajtott fejjel elindultam. Jimin mellettem sétált és egyik kezét lassan vállamra tette.

-Hosi... Ki kell tálalnod nekem... Mondd el légyszi...-mondta,amit én elfogadtam. Sokáig beszélgettünk,amíg a suliba meg nem érkeztünk. A suli kapujában Jin állt,aki egyből felém vette az irányt.

-Szia Hosi-mondta lazán,amitől legszívesebben egyből elolvadtam volna. És akkor megláttam Jungkookot...és támadt egy ötletem. Ezt biztos el fogja mondani Sugának.

-Szia Jinnie- mondtam,majd lábujjhegyre álltam és mélyen megpusziltam Seokjin arcát. Ő csak megölelt,amit én viszonoztam. Mélyen pólójába szagoltam,aminek nagyon jó és férfias illata volt. Úgy érzem kezdem megszeretni ezt az illatot.Miután Jint megöleltem,a büfé felé vettem az irányt. Venni akartam még több kaját,mert a reggeli amit csináltam egyáltalán nem elég. A büfé előtt sorban állva vártam mikor kerülök sorra. Hirtelen két sápadt kart vettem észre,ami a derekam köré volt fonva. Yoongi volt az. Elpirulva néztem le a karjaira,majd vissza a sorba.

-Szia,Hoseok~-mondta Yoongi eszméletlen csábító és ellenállhatatlan hangon. Ettől a két szótól elárasztott a melegség és kezdtem jobban pirulni. Semmit nem akartam mondani. Hozzá sem akartam szólni. Már van pasija,akkor minek ölelget engem a derekamnál fogva,vállamra hajtott fejével. Nem mondtam semmit,és próbáltam ellenkezni. A szívem egyre hevesebben vert,mikor férfiassága véletlen-vagy nem tudom-hozzáért a fenekemhez. Azt vártam,hogy végre engedjen el,amit meg is tett. Megkönnyebbültnek éreztem magam és nagy levegőt véve hozzászóltam:

-Öm... Yoongi... nem kellene ezt csinálnod... elvileg van... barátod...-mondtam határozottan,de a szívemben egyből eltűnt az a melegség,amit pár perce egy sima 'Szia'-val ért el.

-Hát igen,lehet van,de azért mi még barátok vagyunk-mondta fejét még mindig vállamon lehajtva-És ez egy ölelés.

-Figyi... megértem... de ott van a... pasid. És nem akarom,hogy azt higgye, hogy hozzám közeledsz és nem hozzá...-mondtam.'Hozzám közeledsz és nem hozzá'? Úristen mekkora egy baromállat vagyok. Most biztos rájött,hogy egy kicsit féltékeny vagyok. Majd fejét lassan eltoltam a vállamról és megpaskoltam a vállát.-Szóval,szia...-mondtam gyorsan és elsétáltam fel az osztályterembe.

A suli hamar véget ért,szerencsére. A kedvem most jött meg a legjobban. Az ofővel lesz színjátszó szakkörünk. Imádom az ofőt. Olyan kedves,és mindig megnyugtat. Igaz most nem nagyon örült,mikor bejelentettem,hogy bioszból nincs kész a házim. De azóta már megbeszéltük a dolgokat,így már minden a legnagyobb rendben. Az órán egy szerepet játszottunk el,ahol én voltam az emós,aki szereti a verseket. El is kezdtem írni a verset mikor hirtelen hangos tapsra és fütyülésre lettem figyelmes. Jungkook láttam,hogy nagyon ravaszan mosolyog,ezért gondoltam,hogy lehet egy lány elvállalt egy olyan szerepet,aki még egy meleg srácnak is tetszik. És mikor felnéztem... Akkor láttam meg Yoongit... Lánynak beöltözve? Ez nagyon meglepett,de én még mindig a szerepemben voltam,ezért nem foglalkoztam vele. Meg amúgy sem szoktam... Már nem érdeklődök annyira iránta... Barátként. Tae sikertelen,Jungkook sikertelen,Namjoon sikertelen... Én voltam az utolsó,aki sorra került. Meg kellett hódítani(?) a lányt valahogy. Engem nem ez a része érdekelt,hanem mert imádok verseket írni,olvasni,ezért csak abba éltem bele magam. És nem abba,hogy Suga milyen nagy szemekkel reagál a versemre. Nem vette le rólam a szemkontaktust. Én csak olvastam a verset egyre mélyebben és mélyebben. Az osztályban csönd volt,csak az én nyugodt hangom lehetett hallani.

Szakkör után Yoongi kihívott a folyosóra,mert beszélni akart velem valamiről. Legszívesebben az arcába mondtam volna,hogy ez csak egy hülye darab volt,ne foglalkozzon azzal,hogy miért kussolt be az osztály.

-Hobi... szeretnék beszélni veled a kapcsolatunkról...-mondta egy kicsit szomorú hangnemben.

-Miért is?-kérdeztem.

-Szóval... úgy gondolom,hogy amióta Jungkook többet van velem,a kapcsolatunk egy nagy... szar...

-Hát fura,de én is így érzem... kissé féltékeny vagyok... mert tökre bírlak meg minden...-mondtam őszintén. Egy kicsit féltem,mit fog erre reagálni.

-Persze,mert haverok vagyunk!-mondta,ami itt törte össze a szívem. Hoseok... ideje kitálalnod. Gyerünk menni fog. Csak egy hülye szó és kész.

-Öm... nem úgy... úgy bírlak,mint egy több,mint barátot...-mondtam eléggé gyáván és félénken.

-M-mi?! Figyi...-mondta és kezét arcomra tette,majd megpuszilt.-Én is bírlak,csak most nem tudom mi van! Jungkook úgy tűnik azt hiszi járunk,de én nem tudom...-mondta csalódottan.'Én is bírlak'. Most akkor arra céloz,hogy ő is érez valamit irántam,vagy csak haverként bír? És akkor vertem ki magamban a biztosítékot. Megfogtam kezét, közel húztam magamhoz és lágyan megcsókoltam. Pár másodperc múlva elváltam ajkaitól és nem mondtam semmit,csak gyorsan hazaszaladtam. Otthon párszor belevertem a kezem a falba,mert nem tudom miért tettem meg azt,amit kellett. De a szívem így akarta... És muszáj volt megtennem. Úgy érzem egy bazinagy kő esett le a szívemről. Úgy érzem muszáj írnom egy dalt. Eszembe jutott,mikor egyszer tesin-mikor még el volt törve Yoongi karja-a labdával súlyosan eltaláltam az arcát és akkor megpusziltam édes és gyönyörű szemét. És mikor átgondoltam,hogy milyen közeli kapcsolatban voltunk úgy,mint csak barátok,de mindig puszilgattuk egymást... És rájöttem... Hogy az egész az én hibám. Én távolodtam el tőle a hülye irigységem miatt. Mekkora egy seggfej vagyok.