The Beginning (by _jhopehoseok_ with _yoongisuga_)(Jinhope)

~2.fejezet~

Másnap reggel nagyon fáradtan keltem fel és full késésben voltam.

-A francba!-mondtam és gyorsan felkeltem és felvettem egy random ruhát. A hajam meg sem igazítottam csak a nappaliba rohantam. Anyának egy gyors puszit adtam, felkaptam a táskám és már útnak is indultam. Nem akartam Suga elé menni,ezért utam egyenesen a suli felé tartott. Út közben hirtelen valaki a hátamra ugrott. Pont a sebemre ugrott,így az lett a vége,hogy fájdalmasan felnyögtem. A személy befogta a számat,és lágyan megpuszilta a nyakam. Forró ajkain éreztem,hogy Tae volt az. 

-Oh... Szia Tae-mondtam és kértem,hogy szálljon le a hátamról.

-Szió! Mi a baj? Miért lógatod az orrod?-kérdezte.

-Ne idegesíts...-válaszoltam és szomorúan sétáltam.

-Suga és az új srác?

-Ne beszélj róla!!

-Óóóóó szóval féltékeny vagy?

-Nem... nem vagyok féltékeny... csak aggódok Yoongi miatt...

-Hé... Te Yoongi-t mondtál Suga helyett?

-Igen és? Nevezhetem őt így is.

-Ó,nézd! Ott vannak Jinnék!

-Kit érdekel?

-Te egész nap ilyen bosszús leszel?

-Igen...-mondtam és egy percre megálltam,hogy felfogjam miért ez lett a válaszom.

-Figyu...-mondta V és lágyan átölelt.-Ma boldoggá teszlek,és megkérek valakit,hogy boldoggá tegyen,oké?

-Oké...-válaszoltam halkan és viszonoztam ölelését. Megláttam Sugát és egyből eltoltam magamtól V-t.-Menj V... Rendezd el a nagy ötleted...

-Okés. Szia és légy boldog!-mondta V és egy puszit nyomott az arcomra. Nem szeretem ha folyton puszilgatnak. Olyan fura... Mély levegőt vettem,és odaszaladtam Sugához és mélyen megöleltem.

-Au...-nyögte Suga,ezért gyengébben kellett ölelnem.

-Bocsi bocsi bocsi!-mondtam,nehogy megharagudjon.-Mi történt?!-kérdeztem,miután megláttam bekötött kezét.

-A régi barátaink,Hoseok... nem tudtam megvédeni magam.-mondta és egy kicsit idegesen sóhajtott.

Iskola után kikapcsolódásként mindig beülök grafika órára. Ma is így történt. Ez az egyetlen olyan hely,ahol kikapcsolódhatok. Boldogan,de egy kicsit fáradtan és sántítva sétáltam a terembe. Tesi órán fociztunk és az ellenfél úgy megrúgta a lábam,hogy egész tesin csak azt fájlaltam,de nem szálltam ki a meccsből egyszer sem. Leültem szokásos helyemre és elővettem a felszerelésem. Hirtelen valaki ismerőst láttam belépni az ajtón. Egy magas,barna hajú,büszke srác volt az. Kim Seokjin... A legfőbb ellenségem a sok közül. Első évünk óta utáljuk egymást. Egyszer majdnem összeverekedtünk. De szerencsére ott volt Tae,aki leállított. Nagyot sóhajtottam. Lehet,hogy csak kereste az osztályát és véletlen betoppant ide. De sajnos nem így volt. A terembe sétált és egyenesen felém tartott. Engem nem érdekelt,hogy beszélni akar-e velem,csak oldalra néztem és ellenkeztem,nehogy legalább egyszer rá nézzek. Megállt előttem és kezét a padomra tette.

-Van szabad hely?-kérdezte.

-Elöl van. De szerintem nem vagy vak,hogy ne lásd... Ha meg vak vagy,akkor az a te bajod...-válaszoltam még mindig a falat bámulva.

-De én nem szeretek elöl ülni.

-Muszáj neked válogatni,uraság?

 -Oh. Szóval azt gondolod,hogy egy herceg vagyok?-kérdezte és közelebb hajolt.-Akkor vajon ki az én 'hercegnőm'?

-Na takarodj innen a francba.-mondtam és eltoltam magamtól Seokjint.

-Kérlek Hopie... Melletted akarok ülni,mert én nem látok jól egyedül,elöl...

-Na figyelj!-álltam fel idegesen és elkezdtem kötekedni.-Majd akkor hívj 'Hopie'-nak,ha én egyetlen egyszer is elkezdelek becézni!! Kapis?!

-Na. Ne légy ilyen makacs. Csak annyi,hogy melléd ülök. És utána nem is fogok hozzád szólni.

Sokáig gondolkodtam,majd sóhajtottam és megadtam a választ.-Rendben...-mondtam és visszaültem a helyemre. Seokjin mellém ült és elkezdett rajzolni. Én is elkezdtem rajzolni az elején egy kicsit idegesen,majd egyre lazábban és nyugottabban. Istenem,hogy még a grafika órára beülve sem hagyják nyugton az embert! Főleg,ha olyan szituban van,hogy az ellenfele ül mellette. És most nem azért,mert a tanár tervezte meg az ülésrendet. Kezdtem jobban helyre rázkódni,mikor hirtelen hajszálakat láttam a felsőmön. Bal oldalra néztem,és láttam,hogy Seokjin hajtotta a fejét a vállamra és behunyt szemmel markolja cerkáját. Na jó. Ennél édesebb mosolyt még soha sem láttam ezelőtt. A lámpa fénye csak úgy csillogott gyönyörű ajkain. És olyan lágyan hajtotta fejét a vállamra,hogyha nagyon koncentráltam volna észre sem vettem volna,hogy a vállamon alszik. Mély levegőt vettem,és durcás arccal a táblát néztem,és vártam,mikor ébred fel. A grafika óra véget ért,én pedig lágyan felemeltem a fejét,nehogy felébresszem. Ez a szitu most pont jól jött,mert így volt esélyem gyorsan elhúzni a francba. Felvettem a táskám és kifelé indultam a teremből. Hirtelen egy kezet észleltem jobb vállamon.

-Hoseok...-mondta egy lágy hang.

-Seokjin... Hagyj békén. Örülj,hogy mellém ülhettél és azt kellett elviselnem,hogy vállamra hajtott fejjel aludtál olyan idegesítően!-válaszoltam. Ez eléggé pofátlanság volt tőlem,tudom. De nem nagyon bírom Seokjint,mióta megalázott mindenki előtt,és megint fel kellett másznom a csúcs tetejére,sok-sok akadállyal.

-Kérlek hallgass meg...-mondta és egyáltalán nem érdekelte,hogy az előbb csesztem le.

-Mi a francot akarsz tőlem te szemétláda?! Nem veszed észre,hogy ellenségek vagyunk?! Utálni foglak örökre!! Üssön el a busz,ha hazudok!! UTÁLLAK! Utállak és kész! Ennyi! Ez nem egy mese,ahol mindenki összebarátkozik az ellenfelével!! Nőj már fel bazd meg! És engedj el!! Holnap hozzám se szólj! Csá!-kiabáltam idegesen és levertem a kezét vállamról,majd idegesen szaladtam le a lépcsőn. A lábam kezdett egyre jobban fájni,de nem érdekelt. A kijárat felé tartottam,mikor valaki hátulról megfogta a lábam,és felemelt,mintha egy menyasszony lennék. Ránéztem az emberre és Seokjin volt az.

-S-seokjin...-mondtam egy kicsit elpirulva. Seokjin csak nyugodtan karjaiban tartott,és mélyen a szemembe nézett. 

Sziasztok!! Nos gyerekek nagyon beteg vagyok,de hála a magasságos égnek itt van a 2. fejezet! Ebben a részben már van Jinhope is! A történet végén bocsi a csúnya szavakért. ^^

-_jhopehoseok_