Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Másként viselkedik.

Halványult el minden. Lélegzetem lassúlt. Már szinte eszméletlen voltam.

Mikor éreztem hogy az idegen ember elveszi a kezét a számról.
Lélegeztem egy nagyot és kinyitottam a szemem.

Ellökték az idegen férfit. De láttam is hogy ki!
Kiji voltam az.
Szivem egyre jobban dobogot.
Ennyire még nem örültem neki. Mondjuk eddig nem sokszor láttam.
De most végkép örültem neki!
- Huzzatok innen! Ne is lássalak titeket! - ordibálozot Kiji.
Nem igazán voltam magamnál..de éreztem hogy felvesz karjai közé emelt és ugy ballagot.

Nem annyira későn a házahoz értünk. Bevitt és letett az ágyára aztán betakart.

Másnap felkeltem. Nem tudtam hol vagyok..egy otthonos kis lakásban voltam biztonságban.
Ruháim koszosak voltak, volt pár seb a térdemen, könyökömön.
Nem igazán emlékszem a tegnapról. Csak annyit hogy megtámadtak.

- Joreggelt álomszuszék!

Kiji volt. Nagyon megijedtem mit keresek itt.

-Hogy kerülök ide? - kérdeztem ijedten a pokroc mögé bujva.

- Hát nem emlékszel? Megmentettelek! Hogy ne rontsanak meg! - mosolygot büszkén.

Megmentett engem?

Ettől a pillanattól már másként tekintettem rá. De ettől független félek tőle.

- Haza akarok menni! - néztem rá ijedten.
- Miért félsz tőlem ennyire? - oda ment az ágy szélehez és leguggolt.
- Ijesztő vagy! - egyre inkább távolodtam tőle.

Ez mondván felált és szekrényéhez ballagodt.

-Mit csinálsz?- néztem rá kiváncsian.
Majd oda dobodt hozzám egy polót meg egy pulcsit.

- Öltözz fel és mehetsz!

Néztem rá hogy most miért haggya hogy menjek. Nem kezdtem el öltözzni mert ugye ott volt.

-Miért nem öltözöl? - nézet rám mint ha nem értené.
- Mert itt vagy. - mormogtam az orrom elé.

Azzal hátat forditott nekem.
-Öltözz mostmár!